Küzdünk

Ami egy nővérnek, orvosnak normális és teljesen természetes az a betegnek nem. Amikor látod a gyerekedet elkábítva, megszólalni alig tud, összeszorul a szíved.

Amikor megkérdezi, hogy  a két napra jövendölt probléma miért tart nagyon kemyényen már négy napja. (Mert közbejött valami...)

Állítólag ma van a legnehezebb nap.  Ha telefonálok, csak azért mert aggódom, nem hisztizek, csak láttam az állapotát, s sajnálom, féltem, aggódom.

Reggel azt mondta (négy nap után) felmegy a netre. Ha ezt megtette az már a javulás, jobbulás jele. Csak beszélnie ne kelljen, az nem megy. Most inkább drukkolok a netezésnek, máskor nem örülök neki. Most gyógyszer, hajtóanyag.

Ennyi. Köszönjük ránkgondolást!!!!!!!!!!!!