Oldalak

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ŐSZ. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ŐSZ. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. október 31., vasárnap

Rég emlékszem ilyen pompás színekre az őszi kertben

S akik nem olvasnak el,sajnálom. Én csodaként élek meg minden napot, ahogy napról napra mások a színek. Csoda és öröm számomra az után a finoman szólva nehéz év után. S az is lehet, mire a fotókat feltettem egyes bokrok már csupaszok. de a fotók akkor is visszanézhetők, s őrzik ezt az ezernyi színt és szépséget.











 A film egy beteg ember elfogadásáról szól, s persze ott a szerelem.   Átéltem, benne vagyok, voltam. Nehéz, a betegnek, s  környezetének. Ilyen címmel meg sem néztem volna, ha nem a betegcsoportban ajánlják. Eredeti címe: Emlékezz a vasárnapra. Nem értem néha minek kell idióta magyar címeket, bocsánat jópofi címeket adni? Így várják el a sikert.!?  Könyvet sokszor választok borító alapján,  egyszer-egyszer  belenyúlok, s  szörnyű borító egészen jó könyvet takar. ki érti ezt?


2021. október 17., vasárnap

Október

 

Áprily Lajos: Októberi séta…

 Ez itt a hervadás tündér-világa.
Akartál látni szép halált velem?
A Bükkös-erdő bús elégiája
szép, mint a halál és a szerelem.

Fától fához remegve száll a sóhaj,
közöttük láthatatlan kéz kaszál.
Az ágakról a fölrebbent rigóraj
tengődni még a holt irtásba száll.

Lombját a gally, nézd, mily kímélve ejti,
holnap szél indul, döntő támadás,
holnaputánra minden elfelejti,
milyen volt itt a végső lázadás.

Mint gyertya-csonkok roppant ravatalnál,
tönkök merednek dúltan szerteszét,
s a nyár, ez a kilobbant forradalmár,
vérpadra hajtja szőke, szép fejét.

A partot fűzek testőrsége óvja,
a tollforgójuk ritkítottan ing.
Halkan himbál a horgom úsztatója,
nagyot csobbant a játékos balint.

Fény-pászma hull most messze, holt mezőig,
s a víz egy percre hullámos határ:
innen mosolygó partja tükröződik,

itt egy utolsót lobban még a nyár.


De túl, gyepén a ritkuló bereknek
ijedt lombok rebbennek szerteszét,
a szél felettük pókszálat lebegtet,
ezüst pókszálat és ezüst zenét.

Az ősz hárfás tündére jár a réten,
az ő húrjáról szól a halk zene.
Most át fog jönni: árnyékát sötéten
pallónak átveti a jegenye.

 



2021. október 12., kedd

Kedvelem őt

Isten kezében 

 

Végre süt reggel a nap. Hideg lehetett éjszaka, fél kilenckor ez már sejthető csak a a növényeken levő cseppek állapota alapján.

Vannak fagysávjaink, a múlt nap is azokban volt gyenge fagy, szemmel láthatólag. Még ha nem is jelzik előre.





 

2021. október 1., péntek

Változások




A fotók még a műtét előtt készültek, az utolsó sétánkon az őszi erdőn. Pontosítok, ki tudja mióta nem jártunk az erdőnek ezen a részén, tán tavasszal. Az idei év a bezárkózásé volt, több okból. Zsebi ebben nagy karmester volt, nem volt aki kimozdulásra serkentse az embert, no meg a másik 50%-ban a mindenféle bajok. 

Megvolt a műtét, tényleg nem fájt, de. DE!!! Ha az embernek rosszak a tapasztalatai, akkor bizony fél, s ezt bevállalom, ha ezért meg is vet, bárki. Egyébként a műtőben mesélte ismerősöm, hogy mindenki úgy érkezik, hogy már egy hete nem alszom, stb., s itt csalódik pozitívan. Míg előkészítettek végignéztem az előző műtétet egy monitoron, többnyire. Néha nem akartam, aztán mégis győzött a kíváncsiság. S a legnagyobb élményem az volt, mikor jazz zene szólt operálás közben. Aztán kiderült nem is zene volt, csak géphang. Nagyon csalódott voltam, nekem ez a "zene" akkor és ott nagyon jól jött. Mondtam is a nagyon ügyes, s nagyon fiatal doktornőnek. Mesélte, hogy régebben zene is szólt, de elromlott, s amit mondtam azon elgondolkodnak. S talán kiderült, nagyon modern technikával műtöttek.













 

Most gyógyulgatok, letiltva hirtelen mozdulatokról, hajolgatásról, nehéz. Hajlamos vagyok elfeledkezni, vagy inkább nyughatatlan vagyok. Viszont "kinyílt a világ" előttem. Éles kontorú betűket látok a monitoron, lettek színek a világban, élei a tárgyaknak, mindennek. Már megérte.

2020. november 9., hétfő

Elmaradt októberi séta fotói, igazi október!












Kár ezért a felújított vadászházért, hogy "gondos kezek" kipakolták. Meseszép helyen van, a kilátás és rálátás is gyönyörű. Hiába, a negatív jelenlét egy félreeső erdei tisztás szélén is megjelenik. Vagy leginkább ott.

 

2020. november 8., vasárnap

Lombok, levelek, november

 Mivel a technikai dolgokkal nagyon nem vagyok tisztába, s a Google fotók közé e pillanatban egyszerűen nem enged a rendszer fotókat feltölteni (pedig azok maradtak meg gépcserék után, amik oda felkerültek) szóval ide kell, hogy feltegyek kedves fotókat, tán mások is örömüket lelik benne, s nekem is megmaradnak így. Imádom az őszi lombokat!!!!! Mondtam vele valami újat?
Az úton és az érkezéskor készült fotó




 A fák nagyságát akartam megmutatni, egyre többet vágnak ki közülük vagy kidőlnek. Kár értük. Van, amit már csak tavalyi fotón nézegethetek.










 










S visszaérkezve

 
 
S számomra ez a fotó mond el az őszről mindent!