2021. október 31., vasárnap
Rég emlékszem ilyen pompás színekre az őszi kertben
A film egy beteg ember elfogadásáról szól, s persze ott a szerelem. Átéltem, benne vagyok, voltam. Nehéz, a betegnek, s környezetének. Ilyen címmel meg sem néztem volna, ha nem a betegcsoportban ajánlják. Eredeti címe: Emlékezz a vasárnapra. Nem értem néha minek kell idióta magyar címeket, bocsánat jópofi címeket adni? Így várják el a sikert.!? Könyvet sokszor választok borító alapján, egyszer-egyszer belenyúlok, s szörnyű borító egészen jó könyvet takar. ki érti ezt?
2021. október 17., vasárnap
Október
Áprily Lajos: Októberi séta…
Ez itt a hervadás tündér-világa.
Akartál látni szép halált velem?
A Bükkös-erdő bús elégiája
szép, mint a halál és a szerelem.
Fától fához remegve száll a sóhaj,
közöttük láthatatlan kéz kaszál.
Az ágakról a fölrebbent rigóraj
tengődni még a holt irtásba száll.
Lombját a gally, nézd, mily kímélve ejti,
holnap szél indul, döntő támadás,
holnaputánra minden elfelejti,
milyen volt itt a végső lázadás.
Mint gyertya-csonkok roppant ravatalnál,
tönkök merednek dúltan szerteszét,
s a nyár, ez a kilobbant forradalmár,
vérpadra hajtja szőke, szép fejét.
A partot fűzek testőrsége óvja,
a tollforgójuk ritkítottan ing.
Halkan himbál a horgom úsztatója,
nagyot csobbant a játékos balint.
Fény-pászma hull most messze, holt mezőig,
s a víz egy percre hullámos határ:
innen mosolygó partja tükröződik,
itt egy utolsót lobban még a nyár.
De túl, gyepén a ritkuló bereknek
ijedt lombok rebbennek szerteszét,
a szél felettük pókszálat lebegtet,
ezüst pókszálat és ezüst zenét.
Az ősz hárfás tündére jár a réten,
az ő húrjáról szól a halk zene.
Most át fog jönni: árnyékát sötéten
pallónak átveti a jegenye.
2021. október 12., kedd
Kedvelem őt
Végre süt reggel a nap. Hideg lehetett éjszaka, fél kilenckor ez már sejthető csak a a növényeken levő cseppek állapota alapján.
Vannak fagysávjaink, a múlt nap is azokban volt gyenge fagy, szemmel láthatólag. Még ha nem is jelzik előre.
2021. október 1., péntek
Változások
A fotók még a műtét előtt készültek, az utolsó sétánkon az őszi erdőn. Pontosítok, ki tudja mióta nem jártunk az erdőnek ezen a részén, tán tavasszal. Az idei év a bezárkózásé volt, több okból. Zsebi ebben nagy karmester volt, nem volt aki kimozdulásra serkentse az embert, no meg a másik 50%-ban a mindenféle bajok.
Megvolt a műtét, tényleg nem fájt, de. DE!!! Ha az embernek rosszak a tapasztalatai, akkor bizony fél, s ezt bevállalom, ha ezért meg is vet, bárki. Egyébként a műtőben mesélte ismerősöm, hogy mindenki úgy érkezik, hogy már egy hete nem alszom, stb., s itt csalódik pozitívan. Míg előkészítettek végignéztem az előző műtétet egy monitoron, többnyire. Néha nem akartam, aztán mégis győzött a kíváncsiság. S a legnagyobb élményem az volt, mikor jazz zene szólt operálás közben. Aztán kiderült nem is zene volt, csak géphang. Nagyon csalódott voltam, nekem ez a "zene" akkor és ott nagyon jól jött. Mondtam is a nagyon ügyes, s nagyon fiatal doktornőnek. Mesélte, hogy régebben zene is szólt, de elromlott, s amit mondtam azon elgondolkodnak. S talán kiderült, nagyon modern technikával műtöttek.
Most gyógyulgatok, letiltva hirtelen mozdulatokról, hajolgatásról, nehéz. Hajlamos vagyok elfeledkezni, vagy inkább nyughatatlan vagyok. Viszont "kinyílt a világ" előttem. Éles kontorú betűket látok a monitoron, lettek színek a világban, élei a tárgyaknak, mindennek. Már megérte.
2020. november 9., hétfő
Elmaradt októberi séta fotói, igazi október!
Kár ezért a felújított vadászházért, hogy "gondos kezek" kipakolták. Meseszép helyen van, a kilátás és rálátás is gyönyörű. Hiába, a negatív jelenlét egy félreeső erdei tisztás szélén is megjelenik. Vagy leginkább ott.
2020. november 8., vasárnap
Lombok, levelek, november
A fák nagyságát akartam megmutatni, egyre többet vágnak ki közülük vagy kidőlnek. Kár értük. Van, amit már csak tavalyi fotón nézegethetek.