Változások

A fotók még a műtét előtt készültek, az utolsó sétánkon az őszi erdőn. Pontosítok, ki tudja mióta nem jártunk az erdőnek ezen a részén, tán tavasszal. Az idei év a bezárkózásé volt, több okból. Zsebi ebben nagy karmester volt, nem volt aki kimozdulásra serkentse az embert, no meg a másik 50%-ban a mindenféle bajok. 

Megvolt a műtét, tényleg nem fájt, de. DE!!! Ha az embernek rosszak a tapasztalatai, akkor bizony fél, s ezt bevállalom, ha ezért meg is vet, bárki. Egyébként a műtőben mesélte ismerősöm, hogy mindenki úgy érkezik, hogy már egy hete nem alszom, stb., s itt csalódik pozitívan. Míg előkészítettek végignéztem az előző műtétet egy monitoron, többnyire. Néha nem akartam, aztán mégis győzött a kíváncsiság. S a legnagyobb élményem az volt, mikor jazz zene szólt operálás közben. Aztán kiderült nem is zene volt, csak géphang. Nagyon csalódott voltam, nekem ez a "zene" akkor és ott nagyon jól jött. Mondtam is a nagyon ügyes, s nagyon fiatal doktornőnek. Mesélte, hogy régebben zene is szólt, de elromlott, s amit mondtam azon elgondolkodnak. S talán kiderült, nagyon modern technikával műtöttek.

 

 

Most gyógyulgatok, letiltva hirtelen mozdulatokról, hajolgatásról, nehéz. Hajlamos vagyok elfeledkezni, vagy inkább nyughatatlan vagyok. Viszont "kinyílt a világ" előttem. Éles kontorú betűket látok a monitoron, lettek színek a világban, élei a tárgyaknak, mindennek. Már megérte.