Boldogság, nem várt szerencse

 Ez annyira véletlen felfedezés volt, hogy nem bírok magammal, megosztom veletek. Van egy kertes blog, nagy kedvencem. Szuper dolgokat tanulok tőle, felhívja a figyelmet sok dologra, egy a hibája, nem enged kommentelni. Ez nekem annyira hiányzik. Nyomoztam, kerestem, nem akadtam rá a bloggerére. (Amúgy jó nyomozó vagyok, de ez nem jött össze.)

Milyen a véletlen! Kezembe kerültek ill. hoztam kertészeti lapokat, az elsőt kinyitom, s "csengettek"! S íme, ott van a riport a kertésszel! Most már, ha tudom, ha akarom közelíthetek a kertészhez. Már tudom az útját, a közvetítő személyt, ha vállalja. Egyébként a cikk írója szakember, ő is köztünk volt a blogvilágban. Aztán évekre eltűnt, őt is mostanában fedeztem fel a fb-on, s már a kertjébe is "beléphetek". Apró öröm, azt hogy nekem hatalmas csak én tudom. Ez az év a bajaival, stb. nekem kiesett a kerttel, annak örültem, ha fenntarthatom. Most ez a két felfedezés akkora lökést adott, hogy nem szabad feladni, csinálni kell. Feladni eszemben sem volt, de "leültem", ha ismeritek ezt a kifejezést, most kaptam egy lökést a tovább küzdéshez.

S íme a bokrok egy része eső után, elkezdtek színeződni, nagyon finoman.

Kecskerágó

Varázsmogyoró, ha összejön az igazi szín az egész bokron pazar lesz

Tölgylevelű hortenzia, ő a nagy felismertetőm, hogy a mi kertünkben többnyire minden növény legalább 3 éves késéssel kezd magához térni, növekedni. Az oly sokat említett "altalaj" miatt. Hát jó türelmem van...

Fekete berkenye asterrel. No, ők aztán nekieresztették magukat a kert ezen részén, ember magasak dőlnek mindenfelé. Közéjük sem mertem eddig menni, ma is csak védőszemüveggel mertem körülnézni.

 

 S a ház dísze, alkertésze, a kert őrzője, éppen esőben felvett pózban: