Csütörtökön apám sírjához készültünk, de hajnalban arra ébredtem, hogy szól hozzám: ne indulj el! Nem is értettem, álmodom, tényleg szólt, s miért ne menjünk el? A szelet látva, érzékelve amúgy is meggondolandó volt az indulás. Az uram arra is rájött, a koszorút, mécsest azonnal elfújná a szél. Lemondtuk a megszervezett rokonlátogatást is. Másnap, elindultunk, sok szempontot mérlegelve, egyszer csak kisütött a nap, s kísérte a napunkat. Mikor estefelé hazafelé készültünk akkor kezdett el beborulni, s út közben csepegett!!! egyszer kétszer. Mindent összetéve szép napunk volt. Jó érzés, hogy elköltözött családtagjaim folyamatosan jelentkeznek nálam, s kísérik az életemet. Odaátról.
Odafelé utaztunkban betértünk apám nyaralójához (néhai), s megnéztem, fotóztam, s a fotóztam a Ság hegyet az utca végéről, s rácsodálkoztam a változásokra. Nekem ide mindig vissza kell térnem, ez a ház, utca mindig rá emlékeztet. Halála után nem is tudtam itt megmaradni két óránál tovább, nélküle más volt.
Kedves műsorom újabb adása, érdemes meghallgatni. GM első könyvéről mondottakkal nem értek egyet, élveztem a stílusát, ahogy az oktatás intézményeit bemutatta. Inkább ahogy lehúzta róluk a vizes lepedőt. szellemesen.
S jöjjön egy könyv is, remélem nem ajánlottam. Megint dömpingben olvasok, most egy ilyen időszak van. Vannak köztük ritka kincsek, ez is egy ilyen könyv, nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése