tavasz illata úszott a levegőben. Ahogy szellőztettem elmúlt évek, még kijárós évek hangulata kúszott be az ablakon. Rég éreztem ezt. Viszont csalóka, tavasz végképp nincs, legfeljebb bolond időjárás. Élvezzük? Naná! Megszívjuk? Valószínű. Viszont most oly jó lubickolni benne.
jártam ma, a zárás előtti napon. Nem is értem, hogy nem figyeltem fel rá korábban. Nagyon szeretem a munkáit, fotóit, nem egy albumát meg is vettem az évek során. Szőlőhegyek elhagyott régi pincéit, s házakat mutat be fotóin. Boronaházakat, vályogot, régieket, beomlókat, itt-ott még az élet, a régi, elfeledett élet nyomaival. S ha már képzőművész türkizzel a rézgálic színével bolondította el a látványt. A rézgálict jelképező kék a védelmet, a továbbélést jelenti a fotókon. Mindez az én világom is, nehezen szabadultam el a kiállításról. S még hátra van Nagykanizsán az életmű kiállítása, el kell oda utaznunk. (Tudom, ez (is) az én bolondériám, de hátha akad érdeklődő.
mert még sosem volt ilyen dús, ilyen gazdag a termése, a hátsó kertben, miközben a ház körül, mindent levert róluk (mert két bokor is van Zsebinél) a jég. Ennyit erről, de ez a bokor legalább sok örömet ad. Ezen a fotón ott van minden: a késői nyár, a meleg, napsütéses, vidám ősz, s a gazdag termés. Imádom.
Levele már szinte nincs is, de piroslik a sok bogyótól. Mennyit jártam apámnál a határt, s fájt a szívem érte, álmodoztam róla, most lettek bokrok, meg jégeső is, no meg voltak a madarak, akik idehordták ezeknek a magjait, ahonnan ezek a bokrok elindultak, életre keltek.
Őszül a kert, őszül.
MI pedig délután kaptuk magunkat, s körbejártuk a tavat is Soholláron, kicsit bebóklásztunk az erdőbe is. Én még ennyi autót ott sosem láttam, mezei napokon, tehát nem vadászünnepen. Vagy tíz volt a parkolóban, s kutyák is. Már ismerősök a családok, akik kijárnak velük.
S gyönyörű volt az erdő, aranyba öltözött, a bokrok leveli megosztva a sárgától a zöldig, egy-egy bokron aztán a két szín minden variációjával. Imádtam. Most ez volt ott az őszi csoda! Némi vértölgy beütéssel, de az már más történet Erre mellékelek egy fekete-fehér fotót, de hogy került ide? Ez már egy másik bejegyzés lehetne.
Első Édenpont kertlátogatásunkra utaztunk ma Szárföldre. A látott fotók alapján nagyon kíváncsi voltam a kertre, s kíváncsi voltam milyen is egy ilyen kertbemutató? S voltak kérdéseim, amikre reméltem, hogy választ kapok.
A kert, ahogy a program neve is jelzi lépésről lépésre készült, s ahogy a házigazda egyre inkább beleszeretett, s beleásta magát a növények világába bővült és szépült. A telken egy kis paradicsom létesült, többnyire évelőkből, de sokfajta növény megtalálható a talajtakaróktól a bokrokon át a fákig hangulatosan, mutatósan elrendezve, s nem utolsó sorban karbantartva saját kezűleg. Ezt a gondoskodást, szeretetet adja vissza, mutatja meg a kert. S nem hagyhatom ki a saját kezűleg formára vágott növényeket, amelyek az igazi különlegességét adják, mutatják.
Kevesen voltunk, nyolcan, érdeklődők, szakemberek, kertszeretők. Én mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy figyelje a látogatási napokat ősszel és tavasszal az Édenpont oldalán, s menjen el körülnézni. Nem fog csalódni. Ahogy mindnyájan nagy lelkesedéssel, újabb ismeretekkel jöttünk el, hogy a látottakat, vagy abból amit tudunk a mi kertjeinkben is továbbgondoljuk, esetleg megvalósítsuk.
(S most már készültem, kezembe fogtam a fényképezőgépet, nehogy a nagy beszélgetésben (mint Petránál) elmaradjanak a fotók.) S ahogy látom van ami szép volt, érdekes, s mégis lemaradt....
Már az utcán látszik, hogy kertszerető ember lakik a házban.
Köszönet Mészáros Zoltánnak, a kert gazdájának, kertészének a látogatóival eltöltött közös, hasznos órákért.
Egy adalék a kertről, kerthez:
S miért kicsi a világ? Már búcsúzkodtunk, mikor szó esett arról, ha a házigazda a fészen nem nyomatja a kertet, akkor én pl. a blogon bemutatom. A mellettem álló hölgy rákérdezett milyen blogon? S mit gondoltok, egyik kedves követett blogom, az Egyről a háromra Eszterje volt! Ilyen kicsi a világ!
