Rendhagyó könyvajánló

 

 

 "Mikor először megláttam az Aiolósz utca felől azt éreztem lebeg, csak pihenni szállt le, mint valami mitikus madár, a sziklacsúcsra, azt képzeltem, ha közelről szemügyre veszem, megérzem oszlopai súlyosságát,  igazi épületté válik előttem, nem marad többé az a lebegő látomás. Ám a Parthenón közelről is az, aminek tervezői a Krisztus előtti ötödik században szánták: a szépség csodája."

  

"Teljesebbet, egészebbet sehol sem láttam ennél a romnál, s ha valaki őrzi a vallást a szívében, akármilyen hit, akármilyen vallását, megérzi istene közelségét az Akropoliszon."

"Állok felette elbűvölten. Alattam a tenger, de micsoda aranysárga, függőleges homokfalak közé szorított tenger.ez, mintha óriásgyerekek játszottak volna errefelé olyanformán, hogy homokozás közben átvágták a szárazföldet. Lenn a mélyben kéken csillog a víz, pici hajók úsznak el a híd alatt, félszáz méter magasan állunk a tenger felett, szédítő lenézni." (Korinthoszi szoros)

 "Aki felfelé lépeget Mükéné várához, egy fal árnyékába kerül, amelyről rögtön elhiszi a monda magyarázatát: nem emberi kéz építette, küklopszok munkája volt. Óriási, egymásra fektetett, faragatlan,  kövekből épült a várfal, iszonyú és gyönyörű..... Mit érezhetett az ókori vándor, mikor itt gyalogolt? Ugyanazt, amit mi.  Soha életemben nem láttam még ilyen félelmetes és szuggesztív helyet..."

Átreusz sírja. "Bejáratához úgy jutunk el, mintha egy akna mélyén haladnánk, csaknem vízszintes, jó harminc méter magas  földfalak közt....Az épületet tizenhárom méter magas kupola koronázza, belsejében áldott és félelmetes hideg. ... A falak nedvesek, hidegen izzadnak az óriási kövek. Valaha az egészet föld védte kívülről,vastag földréteg, ... aki nem tudta mi rejlik itt, nem is sejtette volna. (az idegenvezető közli) "Azért fedték be olyan gondosan és légmentesen,  hogy a holt szelleme  vissza ne tudjon járni kísérteni.  'Ahá!' - mondom, és most még intenzívebben érzem Mükéné  véres mítoszai valóságát. Hogy vissza ne jöjjön! Ez nekem soha nem jutott volna eszembe. Látszik, hogy nekem csupa olyan halottam van, akit voltaképpen folyton visszavárok."

A fotók az enyémek (egy kivétellel, vagy 12-13 éve készülhettek. A könyvet most olvastam el.) Az írónő szemével láttatok. Olvassátok el a könyvet. Nagyon szerettem, nagyon.

 Az írónő meg sem tagadhatja magát. Aki ógörögül és latinul beszél gyermekkorában, a mitológiai alakok személyes ismerősei annak az országgal való TALÁLKOZÁS  hatalmas élmény. Szerettem ahogy megélte a kellemetlenségekkel is teli utazást, a találkozásokat a könyvekből ismert helyekkel, szobrokkal, stb. S közben megcsillogtatja hatalmas műveltségét is. S szinte gyermek szemével is rácsodálkozik egy-egy helyre. Aki az írónő könyveit, s nem utolsó sorban Görögországot, a kultúráját, történelmét szereti ki ne hagyja!

Számomra letehetetlen volt az útinapló. Előjöttek az emlékek, megkerestem a fotókat, s -amit nem szeretek- begépeltem a szövegeket is. Így olvassátok!