Októberi nagy fürdőzés,

mert nyáron nem voltak madarak, jelentem, visszatértek. Igaz verebek, de tegnap őszapók is átvonultak a kerten, a fűzfán. Mintha éreznék a búcsúzást.

 

 Nem sorolom el mi minden nyílik újra. Ez az egyetlen virágzat annyi szépséget ad, ahogy átsüt rajta a nap, megül rajta az éjszakai pára. A nyári virágzatokat az időjárás szétverte, szó szerint.

 Ő jövevény aster, a szél hozta, én meg majd átásom.

 Őket pedig az őszi beragadós kaland után tavasszal ástuk ki az erdőn. Itt nagyon magukra találtak. Mennyit kerestem, próbálkoztam évek óta a lampionvirággal. Most sikerült!

 Az újravirágzók, ez a bordós nagyon kedves, nem tudom mi a neve, s még mindig tele van virággal.

Itt meg már a megfáradt kert látható, szerszámok, ki-és átásások, elköszönések növényektől. S befejezésként ez a nagyon kitartó lila aster, igaz fekszik az egész környezetén, de hetek óta nyílik, és nyílik, s még mindig nyílik.

Holnap elmegyünk első Édenpontos kertlátogatásunkra, hirtelen meggondolásból jelentkeztem. Kíváncsi vagyok, leszek.