jártam ma, a zárás előtti napon. Nem is értem, hogy nem figyeltem fel rá korábban. Nagyon szeretem a munkáit, fotóit, nem egy albumát meg is vettem az évek során. Szőlőhegyek elhagyott régi pincéit, s házakat mutat be fotóin. Boronaházakat, vályogot, régieket, beomlókat, itt-ott még az élet, a régi, elfeledett élet nyomaival. S ha már képzőművész türkizzel a rézgálic színével bolondította el a látványt. A rézgálict jelképező kék a védelmet, a továbbélést jelenti a fotókon. Mindez az én világom is, nehezen szabadultam el a kiállításról. S még hátra van Nagykanizsán az életmű kiállítása, el kell oda utaznunk. (Tudom, ez (is) az én bolondériám, de hátha akad érdeklődő.
