Ősz

 S mert nem enged egy szuper kis videót feltenni jöjjön két könyv, amik nem újak, de új lehet mostanában sokaknak. Vagy sem. Igazából a jutyub dobott be nekem Majkról, s a családról, már a leszármazottakkal még korábban készült riportokat.  S mert Majkon sok, kedves időt töltöttem gyermekkoromban, s egész más narrációt hallottam róluk. Aztán felnőttként, s az ő könyveinek köszönhetően másként tekinthettem egy letűnt világra, a túlélőire, s arra a környezetre ahol sokszor megfordultam. S persze elgondolkodhattam, hogy mennyire félretájékoztattak minket. (Mint az eltelt időszakban is, de az már egy másik történet. Meg cserencsétleneket most is.)

  

Amúgy ma a "a halál napja" van,vagy én kerteltem túl magam a hétvégén? Még ebédem sincs...A jószág is kidőlve alszik, tegnap erdőt járt. Majd elmesélem

Kecskerágós ősz,

 

mert még sosem volt ilyen dús, ilyen gazdag a termése,  a hátsó kertben, miközben a ház körül, mindent levert róluk (mert két bokor is van Zsebinél) a jég. Ennyit erről, de ez a bokor legalább sok örömet ad. Ezen a fotón ott van minden: a késői nyár, a meleg, napsütéses, vidám ősz, s a gazdag termés. Imádom.

 

 Levele már szinte nincs is, de piroslik a sok bogyótól. Mennyit jártam apámnál a határt, s fájt a szívem érte, álmodoztam róla, most lettek bokrok, meg jégeső is, no meg voltak a madarak, akik idehordták ezeknek a magjait, ahonnan ezek a bokrok elindultak, életre keltek.

 

Őszül a kert, őszül.

 

 

MI pedig délután kaptuk magunkat, s körbejártuk a tavat is Soholláron, kicsit bebóklásztunk az erdőbe is. Én még ennyi autót ott sosem láttam, mezei napokon, tehát nem vadászünnepen. Vagy tíz volt a parkolóban, s kutyák is. Már ismerősök a családok, akik kijárnak velük.

S gyönyörű volt az erdő, aranyba öltözött, a bokrok leveli megosztva a sárgától a zöldig, egy-egy bokron aztán a két szín minden variációjával. Imádtam. Most ez volt ott az őszi csoda! Némi vértölgy beütéssel, de az már más történet Erre mellékelek egy fekete-fehér fotót, de hogy került ide? Ez már egy másik bejegyzés lehetne.

Piros színekben tobzódók

 

 A nyár óta - és az örök kedvencek.

 Végre szereztem, úgy szeretem!

 Egy búcsúzú ágacska. Csak egyetlen.

 Az újranyílók és a még mindig nyíló.

Erdőn, mezőn, kertben még két napig?

  

 

 

 

"Izzik a..."

Festetjük a házat, kicsit bent is festünk. Ki kellett vágjuk a ház sarkáról az orgonabokor nagy részét, szinte kilyukasztotta a ház falát, ahol súrolta mikor a szél fújt. A teljes kiírtást nem mertem bevállalni. A hatalmas, dús cserjés hortenziát vissza kellett metszeni, hogy a festő tudjon dolgozni. A szívem szakadt meg érte.

S munkahelyi búcsúzásként kísérhettem két vendéget,

 

 

 s részese voltam általuk három csodának óvodások közt. Volt vers, megzenésítve, dalok, mese, s minden egyszerre zenével és rajzzal kísérve. Torna és közös rajzolás, s ezer alkalom a részvételre, rácsodálkozásra, a varázslatra. Miközben játszottak, mozogtak a rajztáblán is történtek változások, s volt aki a nagy sürgésforgásban ezt észre is vette! Szóval  CSODA volt!

 

 

S mindez könyvben is elérhető, hogy otthon is hallgathassák, emlékezzenek, s újrajátsszák, újraéljék, s folytathassák.

Szeptemberi reggelek

 A gyülekezők, akik már el is mentek, ill. repültek.

Amikor a nap áttör a felhők közül. Sajnos a cseppeket nem adta vissza a tegnapi fotó. Ma már pótolhatatlan.

Ősz

A. Dezső Károly: Rejtelmek

Tocsogó, locsogó

saras ősz

csuda színeket ölt.

Zizegő avaron

dideregve megáll

meleget keresőn.

Remegőn, szomorún,

odalép a magány;

zokogó az idő.

Csupa bánat a táj.

Tovabandukoló

szeretők

ködalakja

a semmibe vész.

 

Ősz, fények

Az ötlet egy blogról jött, a forrást sajnos nem jegyeztem meg. Egyszerű, de ez már az ősz. S kicsit be is fűtöttem hozzá, hideg már a ház. S egy kis tea a citromfűből, kakukkfűből, bele kanál méz. Kell ennél több?

Október búcsúztató