Kecskerágós ősz,

 

mert még sosem volt ilyen dús, ilyen gazdag a termése,  a hátsó kertben, miközben a ház körül, mindent levert róluk (mert két bokor is van Zsebinél) a jég. Ennyit erről, de ez a bokor legalább sok örömet ad. Ezen a fotón ott van minden: a késői nyár, a meleg, napsütéses, vidám ősz, s a gazdag termés. Imádom.

 

 Levele már szinte nincs is, de piroslik a sok bogyótól. Mennyit jártam apámnál a határt, s fájt a szívem érte, álmodoztam róla, most lettek bokrok, meg jégeső is, no meg voltak a madarak, akik idehordták ezeknek a magjait, ahonnan ezek a bokrok elindultak, életre keltek.

 

Őszül a kert, őszül.

 

 

MI pedig délután kaptuk magunkat, s körbejártuk a tavat is Soholláron, kicsit bebóklásztunk az erdőbe is. Én még ennyi autót ott sosem láttam, mezei napokon, tehát nem vadászünnepen. Vagy tíz volt a parkolóban, s kutyák is. Már ismerősök a családok, akik kijárnak velük.

S gyönyörű volt az erdő, aranyba öltözött, a bokrok leveli megosztva a sárgától a zöldig, egy-egy bokron aztán a két szín minden variációjával. Imádtam. Most ez volt ott az őszi csoda! Némi vértölgy beütéssel, de az már más történet Erre mellékelek egy fekete-fehér fotót, de hogy került ide? Ez már egy másik bejegyzés lehetne.

Piros színekben tobzódók

 

 A nyár óta - és az örök kedvencek.

 Végre szereztem, úgy szeretem!

 Egy búcsúzú ágacska. Csak egyetlen.

 Az újranyílók és a még mindig nyíló.

Erdőn, mezőn, kertben még két napig?

  

 

 

 

"Izzik a..."

Festetjük a házat, kicsit bent is festünk. Ki kellett vágjuk a ház sarkáról az orgonabokor nagy részét, szinte kilyukasztotta a ház falát, ahol súrolta mikor a szél fújt. A teljes kiírtást nem mertem bevállalni. A hatalmas, dús cserjés hortenziát vissza kellett metszeni, hogy a festő tudjon dolgozni. A szívem szakadt meg érte.

S munkahelyi búcsúzásként kísérhettem két vendéget,

 

 

 s részese voltam általuk három csodának óvodások közt. Volt vers, megzenésítve, dalok, mese, s minden egyszerre zenével és rajzzal kísérve. Torna és közös rajzolás, s ezer alkalom a részvételre, rácsodálkozásra, a varázslatra. Miközben játszottak, mozogtak a rajztáblán is történtek változások, s volt aki a nagy sürgésforgásban ezt észre is vette! Szóval  CSODA volt!

 

 

S mindez könyvben is elérhető, hogy otthon is hallgathassák, emlékezzenek, s újrajátsszák, újraéljék, s folytathassák.

Szeptemberi reggelek

 A gyülekezők, akik már el is mentek, ill. repültek.

Amikor a nap áttör a felhők közül. Sajnos a cseppeket nem adta vissza a tegnapi fotó. Ma már pótolhatatlan.

Ősz

A. Dezső Károly: Rejtelmek

Tocsogó, locsogó

saras ősz

csuda színeket ölt.

Zizegő avaron

dideregve megáll

meleget keresőn.

Remegőn, szomorún,

odalép a magány;

zokogó az idő.

Csupa bánat a táj.

Tovabandukoló

szeretők

ködalakja

a semmibe vész.

 

Ősz, fények

Az ötlet egy blogról jött, a forrást sajnos nem jegyeztem meg. Egyszerű, de ez már az ősz. S kicsit be is fűtöttem hozzá, hideg már a ház. S egy kis tea a citromfűből, kakukkfűből, bele kanál méz. Kell ennél több?

Október búcsúztató

Az ősz szépségei

 Az időjárás némileg próbára tesz minket, de azért annak ebben az őszben vigasztaló dolgok is. Az aranyba öltözött fácskát péntek délután fotóztam Pókaszepetken, átutazóban a falun. Meg kellett álljunk az autóval, ezt nem lehetett kihagyni. Egyszerűen meseszép!! Ezért (is) szeretem én az őszt!

Új bejegyzés

Új bejegyzéssel készülök már napok óta, csak amikor olyan fáradt az ember, hogy örül, ha elfekszik, csak amikor olyan feldúlt, hogy forognak benne a szavak, nehezen szólal meg. Pedig lenni mondani mit. Majd talán délután, talán holnap.