A. Dezső Károly: Rejtelmek
Tocsogó, locsogó
saras ősz
csuda színeket ölt.
Zizegő avaron
dideregve megáll
meleget keresőn.
Remegőn, szomorún,
odalép a magány;
zokogó az idő.
Csupa bánat a táj.
Tovabandukoló
szeretők
ködalakja
Szép, és én szeretem ezt az időt!
VálaszTörlésMicsoda szinek, nagyon szep!Nagyon szep a vers..
VálaszTörlés