Festetjük a házat, kicsit bent is festünk. Ki kellett vágjuk a ház sarkáról az orgonabokor nagy részét, szinte kilyukasztotta a ház falát, ahol súrolta mikor a szél fújt. A teljes kiírtást nem mertem bevállalni. A hatalmas, dús cserjés hortenziát vissza kellett metszeni, hogy a festő tudjon dolgozni. A szívem szakadt meg érte.
S munkahelyi búcsúzásként kísérhettem két vendéget,
s részese voltam általuk három csodának óvodások közt. Volt vers, megzenésítve, dalok, mese, s minden egyszerre zenével és rajzzal kísérve. Torna és közös rajzolás, s ezer alkalom a részvételre, rácsodálkozásra, a varázslatra. Miközben játszottak, mozogtak a rajztáblán is történtek változások, s volt aki a nagy sürgésforgásban ezt észre is vette! Szóval CSODA volt!
S mindez könyvben is elérhető, hogy otthon is hallgathassák, emlékezzenek, s újrajátsszák, újraéljék, s folytathassák.
Épp ilyen címmel készültem posztot írni:)) Én a vöröslő galagonyákat kaptam lencsvégre...
VálaszTörlésImádnivaló, ahogy a kíváncsi tekinteteket lefotóztad!
Én s azt hittem,hogy galagonya jön,pedig a vadszőlő is izzik.:) Nálunk is.
VálaszTörlésNem ismertem ezt a párost,csodás!
Irigyellek.:) Legyenek szép napjaid és lesznek is ,munkahely nélkül!
Imádom a vadszőlőt. Szerintem az ősz egyik legütősebb "színes ceruzája".
VálaszTörlésKedves gyermek tekintetek :)
Nagyon atjon a gyerekek elmenye, nagyon jok a fotok itt is!
VálaszTörlésA masik hazban volt izzo galagonyam..de most nincs idom banatosnak lenni:))
puszillak!:)