"Ha nem vagyunk nyitottak, és nem fogadjuk el, amit nem ismerünk, akkor valóban nincs remény." Rachel Joyce
és a könyv:
"Harold Fry nemrégiben vonult nyugdíjba, napjai szinte egyformán telnek,
egészen addig, míg levelet nem kap egy régi ismerősétől, Queenie
Hennessytől. A nőtől, akit 20 éve nem látott, és aki most a halálos
ágyából írt neki. A férfi gyors választ fogalmaz, majd a levéllel
elindul a sarki postaládához, amivel kezdetét veszi egy valószínűtlen
utazás. Harold Fry elhatározza, hogy majd kilencszáz kilométert gyalogol
Kingsbridge-től a Berwick-upon-Tweedben található otthonig, mert hisz
abban, hogy amíg ő gyalogol, Queenie Hennessy élni fog. Vitorláscipőben
és könnyű kabátban vág neki a tájnak és a sürgető küldetésnek. Útközben
varázslatos figurákkal találkozik, akik felszabadítják régóta szunnyadó
lelkét és benne a reményt. Megrohanják az emlékek: ahogyan először
táncolt feleségével, Maureennal, az esküvőjük, az apaság öröme, és
miközben emlékezik, lassan megbékül a veszteségekkel, a mulasztásokkal
is. forrás
Amiért ajánlom így Advent második vasárnapján:
A könyv szól a szeretetről, a megbocsátásról, a megbékélésről, az újrakezdésről. (S rólunk, gyarló emberekről, akik egy ügyet nagyon tönkre tehetünk. Ebben kicsit tükre is korunknak. Viszont a főhős tud ezekkel szakítani, s folytatni a maga útját. S tejesíti, amiért elindult.)
Elromlott a kávéfőző (most találtam valakit, aki megjavítaná, mert nincs meg a jótállás....)
Elromlottak az éritésre világító asztali lámpáink. Mire rájötünk, mi a baj, lejárt a jótállás.
Elromlott a, nem a, hanem A fényképezőgépem. Ez tragédia, a köbön. A századikon, az ezrediken.
"Elromlott" , azaz lesérült macskaúr. (Itt a kiadás, az orvoshoz juttatás volt a gond.) Mert ugyebár, aki verekszik, az sérül. Aki sokat verekszik, az még jobban sérülhet. Ha esélyed van, biztosan bekövetkezik. Így jártunk, seb, tályog, állatorvos, kezelés. Ami jó: nem fogügy volt. Nézzük a jobbik oldalát, tudjuk mi a baj, remélem újabbat mostanában nem szed össze! (Miben lehet itt reménykedni?)
S elromlott, azaz megrepedt az egyik kályha üvegablaka. Nem tudjuk a csavart kivenni, tehát cserélni. Lehet, hogy új ajtót kell venni?
Mondjam még?
Tudom, most szépeket kellene írnom, jelentem nem megy.
VISZONT!!!!! Van egy pozitívum. Az egyféle munkát végző kolléganőimmel valahogy kisimultak köztünk a dolgok. Lehet, én is részese vagyok, mert volt egy mondat... Régen az egyikünk elkezdett egy mondatot, a másik befejezte. Rég volt, szétmartak minket, mert hagytuk. Nos a mondat óta belém bújt a kisangyal, csakazértse! Lehet, hogy amit sugárzok azt kapom vissza, lehet a közelítésre volt szükség. Ki tudja? Az első lépésre?
Macskaúr feje feldagadt, valami csúnya fogügynek tűnik. Nehezen, de szereztem fuvart holnapra, fizikailag most képtelen vagyok a cipelésére. Hétvégén kezdődött nála, csak ült és nézett, de nem jöttem rá a baj okára. Most egyértelművé vált. Olyan, mint a gyerekem. Ha itt vagyok egész este az ölemben ül. Lehet, bolond vagyok, de felelősséget érzek érte, még ha csak egy macska, akkor is. A környék macskáinak a réme most elesett, de a harci kedvéből mit sem veszített.
Beszélgetés az unokákkal. A nagyobbik a karácsonyi történések bibliai világában él és játszik. Meséli. A kicsi megkérdi: Mikor jössz el Nagyikó? Eddig Ankónyának hívott, ezt a megszólítást átvette a nagytól. Két lányka, ég és föld a kettő, mint apjuk és a bátyja.
S két könyvet olvasok, felváltva, lassan haladva, más-más helyszíneken. Pszichiátriai, orvosi irodalom, de imádom az első íróját, mióta az Antropológus a Marson c. könyvét elolvastam. Remélem sikerül a könyvbemutató megnéznetek.
Hallucinációk (Harmadszorra csak sikerült összehoznom....)
Kellene róla írnom, elgondolkodtató, más irányba terelő. Majd máskor.
Máté Gábor könyvét Katalin már ajánlotta, felhívta rá a figyelmemet. Köszönet érte. Rákattantam, mert egy-két dolgot megvilágosított előttem. A szakmai szövegen túl külön értékének érzem, hogy saját életével való párhuzamokkal próbálja jobban megértetni. Kiadja magát, családját? Vagy a kettő együtt érvényes? Mélyen emberi és esendő?
A lényeg: egyenes adásban kellettt a családi programunkról beszéltem, kicsit hosszabban. Izgulós vagyok, nem szeretek szerepelni, ez viszont a szívügyem. Ezért is vállaltam el.
Aztán kiderült, milyen kicsi is a világ. A szerkesztő néhai főiskolánkon tanult, közösek voltak az emlékek, jó volt ezeket felidézni, s néhány olyan tanárról megemlékezni, akik meghatározták az ember szemléletét egy életre.
A kérdés már csak az: mi lesz, ha kihalnak az utolsó bölények?
este hét után gondoljatok rám. Szerepelnem kell, de nem szeretek szerepelni. Viszont az ügy fontos nekem, emiatt elvállaltam. Meglátjuk.
Az ügyről: életemben harcoltam dolgokért, sosem lettek fontosak, másoknak. Ezt csinálom évek óta, ez bejött. Ki érti ezt? (A csinálom lehet inkább többes szám, legfeljebb motor vagyok, de akkor is.)
Ködös hajnal-órák, tejszínű reggelek,
a földön sárguló, elkínzott levelek.
Az ég hólyagszemén nem tör át a nap
sugárnyalábja felhőtlen megakad.
Az ősz lassan lépked, majd télbe borul
és ahogy megvirrad, be is alkonyul...
Este tompa fények remegnek az utcán,
megtörnek a tócsák fodródozó foltján.
De a hétköznapok bágyadt szürkesége
nem törheti meg azt, ami bennünk béke.
Lelkünkben reménység, a szívünkben áldás:
Ránk köszöntött advent,
boldog Jézus-várás...
Városi Évák egy weboldal neve, magyarítottam egy, még régebben olvasott interjúja alapján. Ha még nem
ismeritek érdemes felkeresni. Ötletek, időbeosztás, s a női élet minden területét átfogó bejegyzések.
Egy adventi koszorú ötlet a bemutatott 40 közül.
S egy könyvajánló, nekünk nőknek, egy kicsit másként közelítve hozzánk:
Távol Afrikától, sokadszorra, de évek után. S ismét, és még mindig a FILM számomra. A két főszereplő miatt is. Meg amúgy is.
Mert fogtam magam, s miután a két nap távollét alatt 12 fokossá hűlt épületet felfűtöttem, úgy nagyjából, úgy gondoltam adok ma magamnak egy szabadnapot. Dolgoztam, pakoltam az elmúlt két napban eleget, s kínlódtam. Gondolom a hidegfront, az tett be nekem.(Ha a pakolás, rendezkedés nem lett volna elég. De rend van egy szobában, nagyjából elpakolva, hogy élhető, lakható is legyen, elférjen benne minden. S a steril szoba is készen áll, mindenki készen áll. Várjuk az időpontot.)
Itt meg az ölbe macska várt rám, mert hiába lett a rend szigorú őre 13 év szobamacskaság után, azért, ha gazda van a láthatáron, régi szokás szerint ott, az ő ölében érzi magát a legjobban.
S ha már macska, ajánlok egy könyvet, már 2. kötet, tetszik a humora! Hát igen, a macskák azok tudnak élni, gazdát tartani, semmi új nincs a nap alatt!
Festés volt, mondjuk úgy tisztasági, főleg egy szobában. A jövendő steril szobában.
S ha már lúd, legyen kövér gondoltam. Akkor festessem ki ill. át az előszobai és konyhai faburkolatot.
Mert, ha az ember lakást árul, s jönnek a jövendő vevők tucatjai, legyen világosság. IGen ám, de az ára, úgy összeségében. Megkérdeztem ingatlanost, az értékét nem emeli. Legfeljebb a látvány. Szóval marad a régi, a faburkolat, a nyolcvanas évekbeli, a meghitt, a hangulatos, és ósdi. Meglátjuk. Ha nagyon utálják, ha elriadnak, ha nem jön el, aki erre várt, átfestetem. Majd.
Pakolok. Könyvek. Könyvek tucatjai. Ilyenek és olyanok, kellenek ezek ide? Kellenek a könyvek? A mindenfélék? Vagy csak a válogatottak? Régen az emberek gyűjtötték a könyveket, most látom dobozszámra ajánlják fel a könyvtárnak őket. Nem kellenek már? Nincsen becsületük? Már nem becsüljük a régebbieket? Nincs helyük a szűk lakásokban? Most megmenekültek, visszakerültek. Bezzeg az az egy, amit elvittek, az nagyon hiányzik, azt nagyon keresem, kölcsönkérték, soha nem kerül már vissza, szerintem továbbadták, a legkedvesebb Erdélyről megjelent könyvem volt.
Azért viszik is a könyveket, a vásáron 200 Forintokért darabját. Az ajándékot, a felajánlottat, a leselejtezettet. Akkor mégis kellenek akönyvek? Mégis gyűjtik őket? Mégis van becsületük?
Megtalált egy DVD. Kerestem a jutubon, de nem tudom linkelni, nincs fent. Good Will Hunting. Régi. Robin Williams az egyik szereplő, nagyon kedvelem őt. S jólesett most a film is, akkor is, ha régi.
Másik filmet kerestem, véletlenül akadtam rá. Lehet, másoknak ismerős, nekem újdonság volt. Szeretet, árulás, önfeláldozás, s egy kisfiú sorsa két anya (család) közt. Nézzétek meg!
mert festésre készülünk, s szét- ill. elpakoltam, feje tetején áll minden.
DE!!!! Tegnap beleolvastam Süveges Gergő a Csík zenekarról írt könyvébe, s éppen Kiss Tibi nyilatkozott, hogy kerültek kapcsolatba egymással, mit érzett mikor meghallotta a Most múlik pontosant az ő feldolgozásukban. S mellékeltek akönyvhöz egy CD-t is, három szám erejéig. S hallgatom Presser Gábort a Csík féle feldolgozást: És jött a doktor.
S ez valami fantasztikus találkozás: a népzene, a Presser dala, éneke, együtt mindahányan, " A zene, a zene kell, a zene." Ahogy a mulatás, együttzenélés hangulata lejön. S egyből értelmet nyernek Kiss Tibor szavai (ha addig nem nyertek volna, de most ez, így olyan fantasztikus találkozás lett!!!)
(Ezt csak mellékesen jegyzem meg megjelent az ő verseskötete, s úgy, de úgy szerettem volna ha meghívjuk egy találkozóra, mint költőt. "verseskötete "versesköteteIlyenre nem ér rá", mondta a kolléganőmnek. ) Nem tudok linkelni, nem tudok törölni, most megy ez a bejegyzés így. Ilyen a gépem, ilyen......
A férjem azt mondta bolond vagyok. Ti értitek ezt? Valamikor egy bolhapiacon vettem egy mákdarálót. Kitettük a konyhába a régi mérleg mellé, aztán valahogy nem került használatra. Ma délután kezembe vettem, mert szükség lett a közreműködésére. Ahogy elmostam egy patyolat tiszta mákdaráló volt a kezemben, pontosítok, ahogy mosáshoz szétszedtem X idő után. Portalanítani akkor is kellett, meg ki tudja előtte mennyit és hol járt, míg hozzám került.
Úgy éreztem mintha éppen tegnap használta volna valaki, az a valaki aki nagyon szerette, gondot viselt rá. Éreztem a jelenlétét ennek a valakinek, egy idős hölgynek. Át -és rám sugárzott a gondoskodása, a szeretete, a törődése. A melegsége.
Aztán szertefoszlott a jelenlét, s tudtam, hogy nekem adta, átadta, nekem is ilyen figyelemmel kell eztán felé fordulnom. Megérdemli.
Egyszerűen bonyolult. (Nem tudtam elaludni, fél tizenegy után akkor megnéztem ezt is.) Más műfaj, ő itt is szenzációs. Jókat nevettem! Mily esendőek is vagyunk, mi EMBEREK!
Tervben volt egy őssejtbeültetés - voltak negatív leletek, de két hónapra leállították a PET CT vizsgálatokat. Közben vagy már megvoltak láthatatlanul, újabb csomók, tehát újabb kemoterápia. Mindent a várható köré szerveztünk: szabadság, túlórák, festés. Borult minden. Ill. azt hiszem a festést megcsináltatom, míg kórházban lesz a fiam. A többi?..... Ki tudja?
Lakást elakartam adni. A várható beavatkozás, s főleg a nagy nyári meleg miatt visszakoztam. Tanulság: ha elindulsz egy úton nem érdemes megállni, ahogy a fentikben leírtam áll minden, lehet, hogy már egy új helyen is lennénk. Lehet?
Egyszer rám jött, hogy hennával fessem a hajam. Azóta nem volt két egyforma szín, néha lángol a fejem. Ez kétféle reakciót hoz: milyen jó fejed és szörnyű ez a szín!S mit gondolok én? Megtanultam ezzel élni. Néha jó, szeretem, hogy más, az öltözködést tekintve bekorlátolt. Rajtam múlna visszatérni a vegyszeres hajfestéshez, egyenlőre ezzel birkózom. Most ismét bekentem, a végén elárulom, mire is mentem vele? Egyszerűen akármilyen sötét színeket kenek fel, akkor sem lesz sötét. Az ősz haj miatt, a sok gyógyszer befolyásolná? Én vagyok ügyetlen? Hurrá, sikerült, mert minden maradékot összekutyultam, s féltem mi lesz ebből. Egész jó sült ki. Tanulság? Merni kell néha nagyot lépni.
S ma szégyentelen vagyok, lusta vagyok, elengedős vagyok. S olvasok mihelyt időm jut rá. Igaz, kicsit Zsebizni is jutott a délutáni napfényben, némi virágeltávolítás és -aprítás közben.
S hogy miket?
Ez nagy kedvencem volt.
Ezt beosztva egy könnyűvel, de most az is kellett:
Új könyvek, felnőttekhez sorolódtak. Aztán elolvastam őket egyszuszra, szívemból. S kutakodtam, jól értem, jól érzem? A könyvbemutató gyermekeknek szólt, s könyvkritika gyerekeknek (is) íródott. Gyerkekeknek, felnőtteknek? Lényegtelen, akárki olvassa, neki és hozzá szól.
S egy, ami biztosan a felnőttek könyve. Ismerős lehet, Az óceánjáró zongorista c. film alapjául szolgált. Számomra a könyv is csoda! A nyelvezete, stílusa, a lelke, a témát már ismerhetjük.
Van olyan munkahely, ahol nem a másik állandó rempölése, az acsarkodás és a rábeszélés a dolgozók egy részének meghatározó közege?
Ahol nem érdekkapcsolatok tarják össze a közösséget?
Közösség ez Vagy csak egy munkahelyen dolgozók gyülekezete?
Vagy egy esetleges munkahelymegtartásért, fizetésemelésért, stb. miatt megalkuvónak kell lenni? A magánéletbeki szolgáltatások munkahelyen jutalmaztatnak?!
Meddig tart egy barátság? Mit takar egy barátság? Barátnők és kolléganők. Az egyik, aki a kicsi főnök, előttem szidja a barátnőjét a nagyfőnöknek. Állam leesik. Aztán délután kart karba öltve vásárolnak a városban. Mint a legjobb barátnők. Legjobb barátnők? A látványtól a fizikai reakciómat nem akarom részletezni....
Tudom nem kapok reagálásokat, ahogy az ilyenekre eddig sem szoktam. Csak kicsit ki kellett írjam magamból, már oly rég érlelődött. Aztán kontrasztnak ott van egy közösség, akikkel már 5 éve nagyjából havonta találkozunk, részt vettünk ún. tematikus hétvégéken, tehát egymás előtt átlátható az életünk. Velük miért értjük fél szvakaból egymást? Velük miért öntheti ki az ember szívét és lelkét? Ők is emberek, vagy a közös téma összehoz, lesímit és kisímit, vagy csak olyanok gyűltek ide, akik amúgy is kicsit mások? Jó, hogy van ez a közösség, visszaadja az embernek a hitét az EMBEREKBEN, NŐKBEN......
(Ha helyesírási hibáim vannak, elnézést, itt (értsd ezen a számítógépen), alig tudok bejegyzést írni, annak örülök, hogy ez sikerült.)
s helyette már tegnap a márciusira emlékezető morgó szél jött éjszakára, mára hideg és eső.
Viszont kivágattuk a házól kb. egy méterre nőtt ringlófát, volt idő legallyazni, elhordani, némi trágyát juttatni a gyümölcsfák alá, körbeásni a levendulákat, s feljavítani a talajt környezetükben. Ha már ez sem használ új helyet kell nekik keresnem jövőre.
Amit terveztem elvégeztem a kertben, nagyjából, ha meglehetősen elnyújtva, sok-sok pihenéssel megszakítva. Közben tegnapra még közös faház pakolás is jutott, mert Zsebi hogyhogynem kilyukasztotta a meszes zsákot, s ami kifolyt azon aludt. Még jó, hogy észrevettem. Szóval kipakoltunk, kimertük, csináltunk neki téli fészket. (Csak azt tudnám miért is van neki kutyaháza? ) S akkor már emberem hamar kicserélte a lyukas esőcsatornát is, s átalakítgatta a vízfolyás útját. Mondhatni új mederbe terelte, mivel félő volt, hogy a faház alatt kimossa víz. Szóval: elvégeztünk, rendbe tettünk, s mire mindez kész volt rendelésre érkezett az időjárás változása. S mily jól esett behúzódni a meleg szobába, mécseseket gyújtani, füstölőt égetni! Csokoládés kuglófot eszegetni, melynek illata betöltötte az egész házat.
Ezek a fák annyira fogtak. Próbálkoztam fekete-fehérben is. Tegnap voltam egy kiállításmegnyitón, gyerek fotósok mutatkoztak be. A tanárbácsi a jövendő szakköröseinek (s nekünk kíváncsi felnőtteknek tárlatvezetést tartott: mit, hogyan, s miért? Ugyebár, én fotózgatok szerelemből, minden előzetes tanulmány nélkül, most elgondolkodtam, de felnőttet nem fogad, csak külön.)
HáziManó és életszépítők -höz a Kicsi Ház- tól jutottam el. Üde "kirándulások", szenzációs ötletek, nézzetek körül, akik a lakberendezéssel foglalkozó írásokat szeretitek.
S reggeli szórakozásaim. Szeretem, mikor besüt a nap délelőtt, s árnyakat rajzol a falra.
Csengett a fülembe a gyermekvers, ahogy ránéztem az autóból a "kútágasra". a mező melletti úton. Visszafelé megálltunk, s megnéztem. Jól láttam kútágas volt, igaz már elég lerobbant állapotban. Odagyalogoltam, s megtaláltam a kutat is. Lakhattak itt? mezei kút lehetett? majd megkérdem ismerőseimet, ha találkozunk.
S eszembe jut egy réges régi kirándulás, egy erdőben. Ahogy boklásztam a növényzet úgy helyezkedett el, mintha valamikor ott egy ház állt volna. Lehetséges, hogy a növényeknek rendelt helye van, s ez alapján tájékozódtam? Nálunk is van ház fája, a diófa. Gannán van Körteporta, amely az udvaron lévő körtefáról kapta a nevét. E valahai kertben is így helyezkedtek el fák, bokrok. Később a fauban érdeklődtem, s mesélték valamikor vadászház volt ott, de nem volt szükség többé a vadászra, aki beköltözött a faluba, háza az enyészeté lett. Jó régen, évtizedekkel ezelőtt lehetett, mert kövek, téglák már nem voltak, vagy elhordták, vagy vályogház volt, csak a növények "meséltek" a hajdan ott élőkről.
