A férjem azt mondta bolond vagyok. Ti értitek ezt? Valamikor egy bolhapiacon vettem egy mákdarálót. Kitettük a konyhába a régi mérleg mellé, aztán valahogy nem került használatra. Ma délután kezembe vettem, mert szükség lett a közreműködésére. Ahogy elmostam egy patyolat tiszta mákdaráló volt a kezemben, pontosítok, ahogy mosáshoz szétszedtem X idő után. Portalanítani akkor is kellett, meg ki tudja előtte mennyit és hol járt, míg hozzám került.
Úgy éreztem mintha éppen tegnap használta volna valaki, az a valaki aki nagyon szerette, gondot viselt rá. Éreztem a jelenlétét ennek a valakinek, egy idős hölgynek. Át -és rám sugárzott a gondoskodása, a szeretete, a törődése. A melegsége.
Aztán szertefoszlott a jelenlét, s tudtam, hogy nekem adta, átadta, nekem is ilyen figyelemmel kell eztán felé fordulnom. Megérdemli.
Te teljesen olyan vagy, mintgb en.Vagy az is lehet en vagyok olyan, mintg Te:)es a ferjem mar megszokta, sot, azt hiszem mas lenne a fura neki, velem kapcsolatban:) En ertettelek!
VálaszTörlésA tárgyaknak is van lelkük és történetük.
VálaszTörlésNincs ebben semmi különös ;)
Neki egy mákdaráló, neked egy mákdaráló, AKI hozzád költözött.
VálaszTörlésNincs ebben semmi furcsa. Nekem.
Milyen sok tárgyhoz van sajátos kötődésünk! Számunkra - praktikus használati értékükön túl- azért fontosak, mert emlékeket, hangulatokat, személyeket idéznek fel, eseményeket, érzéseket. Ritkább, amikor idegen tárgy idéz fel korszakot, korábbi használókat, de nagyon izgalmas, felkavaró tud lenni. Megéltem, megértem.
VálaszTörlésKöszönöm, hogy támogatjátok az érzéseimet, mert tudom, hogy éreztem, s kicsit tán döbbenetes is volt, de biztonságos.
VálaszTörlésNekem egy késsel van hasonló érzésem, nagyon régi, már a sok élezéstől görbe. De ahányszor a kezembe veszem, kezembe veszem a múltat is.:-) majd megmutatom a blogon..:-)
VálaszTörlésVárom Anikó!
VálaszTörlés