Oldalak

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ősz vers fotó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ősz vers fotó. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. november 11., hétfő

Ködvárak

Czóbel Minka: Ködvárak

Esőcseppek, ködfoszlányok, -
Sűrű erdőkön keresztül,
Esőcsepptől, ködlepeltől
A levélzet összerezdül.

Ködfátyol hamvas szövetjén
Láthatatlan hold fénye árad,
Hegyek ormán épülnek fel,
Köd-alkotta fellegvárak.

Hűvös szellő jön Keletről
Széjjel fújja a sötétbe
Mind a várat - száll az erdőn
Tépett ködfoszlányok fénye.

2012. november 11., vasárnap

Őszi levél


Kamarás Klára: Őszi levél...
 
 
Ez már a másik ősz... a fáradt.
Szél kerget tört virágot, ágat.
Hová lett az arany lomb,
lángoló, szép levelek
tarka varázsa? Elmúltak... mint az idő,
lásd, együtt süllyedtek a sárba.
Dér fedi már a mezőt,
mint szívem a bánat...
Fázós köd fekszik a tájon...
 
Vágyom utánad...


2012. szeptember 14., péntek

Őszülők


Keresztury Dezső: Nyugati szél

Szél pengéi szelik a rengeteg,
fényittas, hidegen józan eget.

Arany téboly: végsőt lobban a nyár:
az árnyék végtelenbe hull és vége már.

A kétértelmű láng kigyújtja mind,
mi pusztul, él, játék s törvény szerint.

Zöld volt, gyümölcsös nyár a félsziget:
most sűrű árny, testtelen sziluett.

Éhes sirály rikoltozza a kint:
lankán, erdőn nincs rózsás labirint.

Nagy ősz! Bomlott halotti dáridó
s bölcs önzéssel magába forduló

pompa, mely új csiráknak osztja szét
a nap hívó szavát, a nyár tüzét.

Fényt, színt, vágyat, eszmét magába zárt, -
s lehull az éj, mint vérpadon a bárd.

Nézz szembe! Sár lomb hull a semmibe.
A szépség a halál szivárvány-felszine.

Virág, gyümölcs, szenvedély, alkotás:
megrothadó parádé, értelme-nincs tanács.

S hunyd be szemed! Bensőd árnyaiból
az örök folytatódás szava szól:

valami észen, kínon túli hit,
mely nőni, tenni, adni kényszerit.



Keresztury Dezső: Ősz felé


Még forrón süt a nap,
zuhog a verőfény,
de fordul a pillanat,
szürkébb felhő szalad
elforgó egek fakuló mezőjén,
s már rozsdállik a lomb,
hűsebb az éj fuvalma,
rekedten szól a kolomp,
gyűlik a tengeri halma,
s hideg fényben borong
a téli alma.