egy gondolat, egy könyv mára.
Egy gondolat:
"Ha nem vagyunk nyitottak, és nem fogadjuk el, amit nem ismerünk, akkor valóban nincs remény." Rachel Joyce
és a könyv:
"Harold Fry nemrégiben vonult nyugdíjba, napjai szinte egyformán telnek,
egészen addig, míg levelet nem kap egy régi ismerősétől, Queenie
Hennessytől. A nőtől, akit 20 éve nem látott, és aki most a halálos
ágyából írt neki. A férfi gyors választ fogalmaz, majd a levéllel
elindul a sarki postaládához, amivel kezdetét veszi egy valószínűtlen
utazás. Harold Fry elhatározza, hogy majd kilencszáz kilométert gyalogol
Kingsbridge-től a Berwick-upon-Tweedben található otthonig, mert hisz
abban, hogy amíg ő gyalogol, Queenie Hennessy élni fog. Vitorláscipőben
és könnyű kabátban vág neki a tájnak és a sürgető küldetésnek. Útközben
varázslatos figurákkal találkozik, akik felszabadítják régóta szunnyadó
lelkét és benne a reményt. Megrohanják az emlékek: ahogyan először
táncolt feleségével, Maureennal, az esküvőjük, az apaság öröme, és
miközben emlékezik, lassan megbékül a veszteségekkel, a mulasztásokkal
is.
forrás
Amiért ajánlom így Advent második vasárnapján:
A könyv szól a szeretetről, a megbocsátásról, a megbékélésről, az újrakezdésről. (S rólunk, gyarló emberekről, akik egy ügyet nagyon tönkre tehetünk. Ebben kicsit tükre is korunknak. Viszont a főhős tud ezekkel szakítani, s folytatni a maga útját. S tejesíti, amiért elindult.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése