A bejgli esete

a sütőasszonnyal. A múlt hét szerdáján kezdtem neki sütni, nem is volt gond, de utána a zserbónál kimentek  a lábaim alólam. Alig tudtam a sütést befejezni. Estére meg is érkezett a láz, ill.már délutánra bejelentkezett, megmutatta magát, éjjel meg már tombolt.

Aztán még négy rúd bejgli következett hétvégén, s kezdődött a négyfelé osztás. Ajándékba, részesként, s maradjon nekünk is. De nekünk sehogy sem maradt. (Az azért az igazsághoz tartozik közben meóztuk is, nehogy"romlott" sütemény kerüljön ki a   háztól.

Itt volt karácsony estéje, nem volt mit tálalni, már bejglifronton. Ma, mikor pakoltunk el, megtaláltam egy csomagot, egy feleslegest, elfeledettet, így már nekünk is jutott, utólag. Ma sem esett nehezünkre fogyasztani, felfalni, hamar telefon a fiamnak, holnap visszük a bejglit!

Hát így jártunk a karácsonyi bejglivel!

Holnap reggel indulunk család járni. Köszönöm az érdeklődéseteket, egy hét után mondhatom jobban vagyok jelentősen. Sajnos rákényszerültem a Maripenre, a hangom nem akart tisztulni. Nagyon elkapott, s meglehetősen legyengített ez a vírus. Remélem már csak javulni fogok.

További szép napokat kívánok mindenkinek!

Ezt a két fotót Enikő blogján találtam: Vidéki porta. Nekem a szívembe lopták magukat nagyon, mivel fényképezni nem tudtam, jöjjenek ide!