A téli hajnal kivert az ágyból. Nagyon rosszul aludtam: némi torokfájás, némi nátha, némi rossz közérzet, napok óta egy újabb ágy. Tegnap délután érkeztem a négy nap után a tíz fok körüli, de inkább alatti épületbe. Kapkodhattam, fűteni, etetni, főként itatni az állatokat. Nos, az egyetlen macskaúr volt, aki éhenhalási gondjait megoldotta, önkiszolgálással. Úgy látom, házon belül rendkívül feltalálja magát....
S pár szót akkor magamról. Ez a várakozás nekem nem megy. Nem tudok írni szépeket, nincsenek csillogó dekorációim, valahogy én nem készülök az ünnepre. Valahogy ez nem megy nekem. Ezért lett jó, ezért volt jó kisgyerekek közt lennem pár napot. Ők tényleg várakoznak a szó mindkét értelmében. Lélekben: a templomban, az óvodában, otthon. Lelkesedésük az én kemény lelkemet is magával ragadta. Jó volt látni a készülődésüket, a keresésüket, az örömüket. Ahogy a naptárból újabb figura került elő, ahogy újabb gyertya gyulladt meg. S a kicsi ünnep az óvodában. S azért az angyalok ajándékából némi előleget is kaptak, lévén, hogy ünnepkor már nem találkozunk.
Nagyon jó képek, igen a gyerekeknek teljesen más..legyen is meg a várakozás..
VálaszTörlésJobbulást Neked is, igyál sok finom teát!
Gyogyulj meg mielobb Aniko! Annyira szepek azok a hatalmas szemek:)gyonyoru gyerekek!
VálaszTörlésValahol van egy ilyen idezetem egy ismeretlentol talan;;karacsony reggel az ember , amikor felebred , azt sajnalja csak, hogy mar nem gyerek...igy szabadon.
En nagyon szeretem a karacsonyt, a legkedvesebb unnepem, ha teljesen egyedul elnek is hasonloan varnam ...viszont megertelek teged, mert halaadassal ateltem hasonlot.Orulok, hogy a gyerekekkel voltal es kaptal toluk toltodest!
Vannak szép gondolataid- szép a lelked! És legyen majd szép az ünnep.
VálaszTörlés