Ma az Őrségban kirándultunk

A múltkori vendégeinkkel szerettem volna ide eljutni. Sok minden megakadályozta akkor, de ma, mondtam, hogy el kell mennünk, s így is lett. Rengeteg kiránduló volt, maszk nélkül. Mondjuk csak szabadtéren voltunk, az is igaz.

 S jöjjön a természet is, Szőce és a Vadása tó.

 S a végére a kedvenc helyem, Pityerszer. A padra leültem, s csak ültem, élveztem a szembeni látványt, a csendet, a nyugalmat. Ez a kedvenc helyem, ha tehetem mindig visszatérek ide. Igaz a fák meghaltak, félig élnek, újak lettek helyettük ültetve, de a hely varázsa számomra örök.

Hazafelé Velemér, Szentgyörgyvölgy felé kerültünk, csak autóval, nem mentünk be és fel a templomokhoz. Az erdők látványa, a falvak, a házak mégis megérte. Végre valami más, valami szép volt, nem csak a bajok.

Falusi macskapaté

 a csetepaté mintájára.

Cirnyó lábát eltörte valaki.

Megjelent nálunk, és a szomszédban Szürkebarát. Először szerettük, tudjátok lábatok elé borul, forog, duruzsol, törleszkedik. A szerencsétlen. Akkor még nem tudtuk, hogy ez nem egyszeri eset. Kiderült a 3. szomszédé, aki eteti, stb. Csak éppen Öregasszony kosarában alszik, reggelente engem köszönt, nálunk és a szomszédban enne.Csak mi nem etetjük, ne szokjon ide. (?????????) Hát, hogy otthon helye nincs, etetve nincs, az már biztos. Ja, és bolhás. No komment. Szomszédom szólt a gazdáinak, hogy..., de hisz a mi macskánk náluk eszik. Mikor, ha a sajátjuk állandóan itt van, s szemlátomást farkaséhes. Cirnyó hetek óta szobafogságon. Öregasszony járna oda??  Ki érti ezt? Vagy csak mondták. Támadás a legjobb védekezés.

A mi padlásunk nyitott. Ott lakik(?) fent Szürke macska. Néha lenéz, főleg, ha Öregasszonykát etettem. Az ő tányérjára, s ételére les. Vár. A padlásról éjjelenként kemény verekedés hallatszik, no meg a ház elől. Akkor kik verekednek?

Aztán jár ide egy vörös, egy fekete süldő macska, vékonyak szerencsétlenek. S van még T...é, de ő csak itt tölti napjait, etetik otthon, lakhelye van otthon, csak éppen a szomszéd melléképületében hozta világra a gyermekeit. Amúgy a gazdája elrendezte a sorsukat. Egy megmarad azért.

 S van még egy szürke, nevenincs. Néha ő is megérkezik.

Süket vagyok, fülhallgatóval nézem a filmet. Így is meghallom, hogy valahol valami csapódott, a konyhaablak(ban) Öregasszony vacsoráján ül a Szürke. Elzavartam. Hangom hallva érkezik valahonnan Öregasszony. 

Én nem az ételt sajnálom, szeretem a macskákat, de van határa is mindennek. Ha ideszokik, mint annak idején Öregasszony, a mi macskánk lesz, s az ember felelősséget vállal érte, az nem úgy van. Három állat a háznál etetés miatt is elég, nem beszélve a bolhátlanításról, a betegségekről. Cirnyónál nem az állatorvos a drága (persze nem olcsó), de mikor sietve vittük bemértek minket 30 ezer forint büntetés, aztán hétfőn mikor kötözésről jöttünk a szembe autó felvert egy követ a szélvédőre. Széttört. Ez sem olcsó, ahogy mondják. Holnap kiderül.

Ő a Szürkebarát

Amúgy Zsebit is vihetnénk állatorvoshoz, de szegény mindig hátrasorolódik, most meg veszett kutya, nem mozdítható. Nem oltható, míg megfigyelés alatt van. Még ez is. Hát nem mozgalmas az életünk? S még mi panaszkodunk? Cserélnétek velünk?

Szeptembert köszöntő

 

 

A rózsák mindent elmondanak a szépséget, a búcsúzást, az elmúlást. Az, hogy még jelen vannak, ismét nyílnak, s csodaszépek biztató. 

 

Cirnyó úrfi javulgat, harmadik kötésében, s még 3 hétig lesz kötésben. A "veszett kutya", mit sem tudva állapotáról megvan. Már lemondott sétáltatásról, még a faluban is. Nehéz mindegyikünknek, de szabály, az szabály. (Ha kissé fals is benne valami.) Amúgy, csókolom, jól vagyunk.

 

 

Két film

Idegenek Velencében 

Egyszerűen elmentem a könnyen emészthető filmek felé. A fentit nem tudtam befejezni, az alsót eleinte csúsztattam,aztán láttam, hogy nem olyan durva(mihez képest) így végignéztem. A 

 

Felnőtt játékok 

Embertelenül fáradt vagyok. Rossz természetemmel reggel telefonon jól kiborított az állatorvos. Rossz természet=kiboríthato vagyok. Nem szetetem, ha meghazudtolnak, ha bunkó módra--beszélnek velem. Ő ezt a stílust viszi. Amúgy kiváló orvos, csak... Aztán valaki megvigasztalt, hogy mégsem bennem van a hiba. Igen, ha az ember fitt, nyugodt, s kipihent lepörögnek róla a dolgok.  Most egyik sem mondható el rólam.

Kicserélték a macska kötését, érdekesen áll a lába azáltal, az új  kötésben, s még most is kába. Megszenvedtem míg az este magához tért, s most finom voltam. Akinek volt altatott állat a, macskája úgyis érti. 

Végre esett, lehűlt a levegő. Azt hittem egy napra elmehetünk valahova, sehol nem voltunk a nyáron. Nem ez a gond, csak lehessek máshol, pihenhessek, kialhassam magam, s kiszolgáljanak. Teljesül ez valaha?

Szemem félig lecsüng  nyomom a gyógyszert magamba. Piheni, pihenni, s pihenni kellene

Országos vadásznap

 

Ezt a napot minden évben nagyon várom. Hatalmas tömeg, s mert országos megnyitó sokkal nagyobb kipakolás volt a megszokottnál. Minden téren. Távolságtartás? Érdekes, itt aztán senkit nem zavart. Kalandos úton ehettünk valamilyen vadpörköltet, a fagyiról lemaradtunk, pedig egy ideig sorban is álltunk érte, de megvettem a szokásos évi kézműves szappanmennyiségemet, krumplicukrot, hadd nosztalgiázzunk. S alig tudtam az autóig elvánszorogni. Otthon az uram autóba hozta a fagyit, hogy mégis ki ne maradjon a napból. Így is jó volt.

S megtudtam, mert rákérdeztem milyen az a cserkelő játék? Azért voltak jó szakmai programok gyerekeknek is, s az állatsimogatók mindig sokakat vonzanak. Nem beszélve a lovaglásról, meseszép lovakon lovagolhattak.

 

 

 

 

 És megtaláltam álmaim ruháját, "vargaterka" a készítő. Nem volt nálunk elég pénz, s hova vegyem fel. Pedig mióta kerestem...

Mindig van vadászkutya bemutató, s ha arról (a meleg miatt le is maradtunk) mindenhol gyönyörűséges kutyákba ütköztünk. Tacskók, vizslák, kopók és agarak. Az utóbbiak a kedvenceim. Fotóm nincs, mindig bemozdultak. Higgyétek el nekem szebbnél szebbek voltak. Valamelyik évben versenyezni is láthattam őket...

Mégis a bejegyzés végén legyen azért pár fotó, nem igazán jók, de ez volt. Ezek a kutyák jól jártak, ahogy elnéztem mindenhol találtak a földön ennivalót.

A fotóim nem mutatnak mindent, mert közben lemerültek az elemek. Nem érzékeltethettem a tömeget, a kipakolást, stb. Talán valami hangulatot mégis hoztam. Szóval kellemes órák voltak, ott kint a kedvenc erdőnkben, most más szerepkörben.