Ajánlom

 A szavak ereje, lassan hömpölygő művészfilm, nem érdemes feladni. Nekem tetszett.

Házassági történet. Nincs linkem, bonyolult volt, végig sem tudtam nézni, mert kidobott. S egyszerűen nem tudtam ismét elindítania filmet, akárhol. Tudom, ez az én bénázásom. Amennyit láttam: megrázó, elgondolkodtató. Remélem egyszer befejezhetem, végignézhetem.

S jöjjön egy könyv, a címben a téma.

Ez is, az is

 „Milliókat keresnék újra – mondta G. Dénes György, azaz Zsüti, a fenomenális dalszövegíró –, ha még egyszer az eszembe jutna egy »tudom, hogy térdre hullni szégyenéhez hasonló baromság.” Nekem mondta, ha azt a sort, hogy „a mindenen túl a minden jön el” nem írom bele a Sohase mondd!-ba, lábon megvette volna ötszázezer forintért. „De hiszen ez a gondolat ökörség!” „Épp azért fizettem volna érte ennyit” -válaszolta Zsüti.
Marlon Brando ugyanerről így ír életrajzában: „Olyan még nem volt, hogy ha valaki alábecsülte a közönség ízlését, ne keresett volna temérdek pénzt vele.”

Verebes István életrajza az ő stílusában -miben másban lenne- megírva. Nagyon ajánlom. Nem könnyű olvasmány, viszont megéri. Lassan olvasni, ízelgetve. (Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy egynémely észrevétele egyezett az enyémmel. Akkor mégsem látom annyira rosszul a világot, a mindennapokat, ezek szerint.)

S a másik, ehhez tudni kell, hogy nem lehet bemenni a könyvtárakba, előre lehet válogatni, s kihozzák zacskóban ahogy zacskóban veszik is vissza a könyveket. Megkértem egy volt kolléganőt, hogy keressen nekem könyveket, nagyon érzi miket szeretek olvasni.(Ez nincs így mindenkivel, már sokszor írtam a két olvasóról, akikkel nagyon egy húron olvastunk.S legyen bármilyen kvalifikált valaki az olvasmányai lehetnek eléggé érdekesek. Most finom voltam. S akkor örülünk, hogy legalább olvas. (Egynémely pedagóguson erősen elcsodálkoztam, s azon is, ha nem vesz kezébe könyvet, hogy tud ajánlani a gyerekeknek, hogy tud olvasóvá nevelni? Azt a pedagógust,aki a gyerekek olvasmányaival IS törődött, ezt is láttam, az iskolaválasztásnál ellepték a hozzá íratandó gyerekek.) Szerencsém is volt, jöttek új könyvek. Átnézve a kupacot rögtön kiszúrtam magamnak, a fák miatt is , nem tagadom, de nagyon színvonalas olvasmánynak is ígérkezik.

S akkor jöjjön Kutyafülű Aladár, akiben bízom, hogy tényleg Aladár. Úgy tűnik leragadt nálunk, elzavarni sem lehet. Kiderült két házzal odébb, a teraszon éjszakázik. Feltettem a fb falusi csoportba a fotóját, jelezték, hogy kié, s azt tudtuk is. A gazdái nem jelezték, hogy az övék. Közben meséli a szomszédasszonyom, hogy a hajnali állatorvosi műsorban volt szó az öntörvényűen gazdát választó macskákról. Nem néznek se Istent, se embert, se gazdát, otthagynak mindenkit, s odamennek, ahol jól érzik magukat. Hurrá!

Zsebi tegnap 2x ájult el, elfekszik, bár, ha kijön élénk, s igényli a falusi sétáltatást is. Legfeljebb, ha vehemensen támad a farkaskutyáknak a kerítésen át, utána elájul. Jól megvagyunk az állatainkkal, ugye? 

A koronavírusról legközelebb írok. Nincs baj.

Egyik kutya, másik eb, vagy mégsem?

A könyv hónapok óta nálam van, valahogy sehogy nem akartam nekiállni olvasni. Most elkezdtem, aztán félretettem, az a brutalitás, a nők megalázása, amiről szól nem az én világom.

Kerestem egy másikat:

 Finomnak ez sem mondható, más. Bűnügyi történet, folyik a vér, a gyilkolás, s mégis. valami miatt fogott a történet, még a gólyás leírások sem zavartak. S kedvenc filmem a

Bíbor folyók

az ő regénye alapján készült, s ez sem piskóta. Viszont Jean Reno ez után a film  lett a kedvencem.

Felhők, köd, könyvek

Olyan régen fotóztam felhőket, valahogy, ha kint dolgozom délután, bejövök, én már nehezen mozdulok ki.

 

A reggeli párás fotókhoz bizony utcára kellett mennem, elsétálnom, ahonnan jól lehet fotózni. gyönyörű a látvány, csak éppen belelógnak a vezetékek minálunk. Ha a városba autózunk ilyenkor az ember szívesen kiszállna, s csak fotózna, és fotózna. Meseszép ahogy a völgyön átsüt a nap, bevilágítja a párás, ködös részeket.

 Őszül az időjárás, macskáink is megtisztelnek minket jelenlétükkel.A harcfi is ki-kimegy, aztán inkább itt bent tölti az idejét, leginkább alvással. A gazdasszony mit csinál közben? Olvas, ölében egy vagy két macskával. Főleg, ha Cirnyó úrfi nem osztja ki szegény Asszonykának a jobb egyeneseket.

 

A szerzőtől érzelmes könyveket olvashattunk, most más útra tért.

 

Skandináv, ha ez csak így menne.Viszont az ember jót derült a rabló öregeken.

Az ő könyveit kedvelem. Zenei, képzőművészeti témák, érdekesen megírva, még az ismereteket is jól adagolja. No, és persze szerelem, s a végén minden jóra fordul.A fentiek könnyű olvasmányok, egyszerűen szükségem volt ilyenekre. Kezdek lassan visszatérni az életbe. Ezek lekötnek. Kikapcsoló  olvasmánynak, őszi kuckózásra nagyon ajánlom őket.

Két könyv, két világ, s a harmadik: egy film

A könyvet a divat rajongóinak ajánlom, vagy egy kis álmodozásnak: így is lehet! A párizsi divathét látogatóit szólítja meg sokszor a könyv szerzője. Megtudhatjuk, hogy akinek kerete van hozzá, hol érdemes vásárolnia, megszállnia, süteményt ennie, s pezsgőt innia. S e helyeken milyen hírességgel találkozhat a szerencsés betérő.Hétköznapi halandónak álomvilág, de milyen jó néha álmodozni, gyönyörű illusztrációkon csodálatos ruhákban gyönyörködni.

S régi, nagy kedvencem utolsó könyve:

Az Antropológus a Marson c. könyvével lopta be magát a szívembe, amiben megismertetett az autisták világával. Azóta minden könyvét elolvastam. Most egyéb tudományok területeire is elkalandozik a neurológus író, s bevallom néha nem is olvastam el ezeket az írásait, amikor nekem túl tudományosnak tűntek. Viszont a szakmájába vágók a skizofréniával, a demenciával és az Alzheimer-kórral érdekesek voltak, új ismereteket adtak, s emberi megközelítést. S nem utolsó sorban az Utazás koponyám körül c. könyvről is ír a szakember szemével. Ezt nekünk, magyaroknak külön is érdemes elolvasnunk. Akiket a téma érdekel nagyon ajánlom, s a többi könyvét is.

"Igazi, papírból készült, nyomtatott könyvet akarok, amelynek súlya és könyvszaga van, ahogy az összes könyvnek az elmúlt 550 évben. Könyvet, amit a zsebembe csúsztathatok vagy feltehetem a polcra könyvtársai közé, ahol aztán a tekintetem váratlan pillanatokban megakadhat rajta." Ezzel a gondolatával mélységesen egyetértek, én máig könyvet, papíralapú magazinokat szeretek a legjobban olvasni.

és a ráadás

Amikor

a rovarcsípés miatt napokig lázas voltam Muramaki Haruki könyve tartotta bennem a lelket. Most jól vagyok, csak éppen nem a helyemen. S íme ismét elém került egy könyv, EGY KÖNYV. Kezdi visszahozni az életkedvem.

Az írónő régi kedvencem, az először olvasott könyve is beszippantott, most is így jártam. Nem tudok sokat írni arról, hogy  miért? Egyszerűen fog a könyv világa. Ennyi. Aki nem hiszi, olvassa el!

Ez a fotó ajándék nektek, annyira szeretem:

S nézzétek a leveleket, s az ember elgondolkodik, nem fordult meg némileg a természet? Minden levelet úgy fotóztam, ahol találtam.

 

 

S volt köztük egy szív is, hogy az ember hinni és bízni tudjon!

Amikor

a tél és tavasz váltása körül unokáimra vigyázok mindig vírusos beteg leszek. Tavaly már hazaérkezésem másnapján elkapott, most váratott magára, bár lehet, hogy a környezetemben, valamelyik boltnál szedtem fel. Vagy ki tudja? Unokámmal együtt lettünk betegek, 230 km távolságból. Ahogy ő (5) megfogalmazta"öreg a lábam, a torkomban lángnyelvek szaladgálnak" s fájt a háta. Nálam végtagfájdalom, a hátfájás dominál, némi hurutos tünettel. Iszom ezt a Sóbarlang teát, hatásos a felsőlégúti tünetekre.

Ma már felkeltem, mert aludni sem tudtam éjjel, s mert főzni is kellett. Ez a nemalvás tragédia. Tragédia. Főleg, hogy az altatót le kellett tennem, s várom, hogy a szervezetem helyreálljon tőle.

Véletlenül (?) került hozzám Az arisztokrata kémnő mellé ez a könyv. Nagyon jó könyv, nem belemagyarázós, mélyen emberi.

Ezt pedig a mesék és a misztikus könyvek kedvelőnek ajánlom:

..."az idő múlása megállíthatatlan, és egyetlen pillanat, egyetlen ember sem megismételhető, egyetlen döntés sem megmásítható."

A népszerű írónő legújabb könyve. A tőle megszokott romantikus cselekménnyel, s megfűszerezve némi, miszticizmussal. Aki ezeket a típusú könyveket nem szereti, ne olvassa, mert mert hihetetlen lesz számára, hogy egy kísértet (is) meséli el a történetet.

Öregségről, újrakezdésről, bevállalásról, s még?

"A hatvan maga a mennyország- mondta Jeanie-nek teázás közben. A világ végzett veled, minden tekintetben láthatatlan vagy, főleg ha nőnek születtél. Én szeretek úgy gondolni erre, mint a harmadik életemre. Van a gyerekkor, aztán a felnőtt megfelelés- munka, család, felelősségek-, ám éppen , mikor azt feltételezik, hogy mindennek vége és az öregkor szemétdombjára kerültél, akkor jön el a szabadság! Végre az lehetsz, aki vagy, nem az, aminek a társadalom akarja, és nem az, akinek te gondolod, hogy lenned kellene." https://moly.hu/konyvek/hilary-boyd-csutortokon-a-parkban

"Ha az öregség kellemes volna, senki nem akarná, hogy véget érjen. Azért ilyen kegyetlenül nehéz, mert így kevésbé teszi vonzóvá a létezést. A vénséget azért találták ki, hogy le tudjunk mondani az életről." https://moly.hu/konyvek/virginie-grimaldi-merci-nagyik

Olvastam egy könyvet, szerettem, ajánlom

"– Képzelje, kedves Miklós! Van nekem egy szép nagy kertem, azelőtt csak egy elvadult bozótos volt, sokáig szépítgettem, sok fával, egzotikus cserjékkel és rengeteg virággal ültettem be. A mi rabbink kedves akart lenni hozzám, és valahányszor találkoztunk, mindig megemlítette, hogy milyen szép kertet építettem. „Te és a teremtő társak vagytok!”, hangoztatta. Mikor már sokadszorra mondta el, hogy „te és a teremtő társak vagytok”, valahogy más nem jutott eszébe, már kezdett idegesíteni a bölcs rabbi. „Látta volna, kedves rabbi, a kertet, amikor még csak az Úré volt…” Azóta nem mondja."

" Miklós megkérdezte, hogy mi volt az a keserű folyadék, amelyet itattak vele a páholyon kívüli élet jelképeként.
– Egy bizonyos dr. Zwack nevű testvérünk készíti a likőrt, amelyet II. József nevezett el Unicumnak. Borzalmas, de lakomák után valóban jót tesz a gyomornak, és szimbólumnak sem utolsó – válaszolta a főmester."

(Félre a két idézettel, a MOLY-ról másoltam ide, csak azért, mert a szemem nekem is fennakadt rajtuk. Azért a könyv  másról (is) szól.)

Szerettem a könyvet, amely Zsolnay Miklós életét mutatja be, majdnem a haláláig. S ott van a háttérben a város, Pécs; a kor, s nem utolsó sorban a gyár, a munkások is. Érdekesen, jó stílusban ír a szerző. A szabadkőművesség gerincét alkotja a könyvnek, de mértékkel. (Ha belegondolok, hogy valamikor csatlakozni szerettem volna hozzájuk. Végül lebeszéltem magam.) Szeretem az ilyen személyiségeket, akik valamit akarnak, távolabbra látnak, s amit elképzelnek véghez is viszik. Csodáltam őt. (No és Pécs diákvárosom volt, szerettem, mikor elkerültem onnan minden települést hozzá mértem, a mércét nehezen állták meg.)

 Megkeresem  a két előzményét is:

 

Szellemi kalandozások

 

 A könyvet olvastam, s a zenét megkerestette velem. Nem győzöm hallgatni, egy hangulatot hoz vissza. Gondolom sokunkban. Azért a könyv meglehetősen kemény, erősen politizált, de az írónő most is jól ír. Gondolom a kor, amikor játszódik erről szólt. Akkor is a zenét, a dalt nekem mégis  felidézte, a fülembe tette.

 https://konyves.blog.hu/2019/06/08/orvos-toth_noemi_interju?utm_medium=indapass&utm_campaign=inda_notification&utm_source=notilayer&utm_source=fejlec_bloghu&utm_medium=noti-dropdown&utm_campaign=fejlec

Olvassunk!

Van egy gyermekeknek író írónő, aki óvónő volt eredetileg: Vadadi Adrienn. Óvodás történetekkel kezdte, aztán iskolásokat írt. Egy ideje nem követem, viszont míg olvastam a könyveit nagyon szerettem. Óvodás meséiben a kis konfliktusokat mindig elsimította. S ez nekem, felnőttnek is oly jó érzés volt

Most felnőtt könyvvel voltam így.

Tudom, hogy az írónő érzelmes történeteiről

 ismert, kedvelt. E rövid írások többnyire veszteségekről, konfliktusokról szólnak, de a végükön mindig ott a változás, kiemelkedés, a boldogság lehetősége. Szerettem a könyvet, tán épp emiatt.  Néha annyira kellenek az ilyen könyvek, filmek. Nem tudom ki hogy van vele, de nekem néha vannak "éhségeim". Ez jelenthet százszor olvasott könyvet, vagy megnézett filmet, vagy egyszerűen csak elfog a hiányérzet valami után. Aztán vagy meglelem, vagy keresem tovább. Ebben a rideg időben megmelengetett a könyv. Ránézek a borítóra, éppen egy esernyő látható rajta. Micsoda véletlen!

Közben másfelé is kalandoztam, a könyv szinte megszólított a könyvtárban. Végigizgultam, borzongtam, a műfaj kedvelői biztosan szeretni fogják. Valamiért megsejtettem mi itt a bökkenő, ennek ellenére végig izgultam, s lehet, hogy drukkoltam is a főhősnek?

Ajánlom

http://cornandsoda.com/foldes-andras-azt-tudni-kell-hogy-senki-nem-akar-eljonni-a-hazajabol/

Sírva nevetős, nevetve sírós

https://www.youtube.com/watch?v=mHb3uBnvzY8

és a gyerekszáj, és a gyerekek, és mi, felnőttek.

És most olvasni fogok:

 

Orsi bejegyzéséhez (könyvajánlóval)

a fotó kb. 16 éves koromban készült,  s 42 év után szereztem vissza. Majd megőrültem ezért a frizuráért, de én göndör vagyok, s mit szenvedtem, kötöztem el a hajam, majd a fodrász húzta ki sütővassal, hogy egyenes legyen. S miután 42  év inkább 40 év után találkoztam ismét az urammal, megharagudott rám, hogy odalett a szép, göndör hajam. Hiába, aki göndör egyenesre húzza, huzatja, aki egyenes hajú az bizony göndöríti.

 Mióta van, ilyen a világ, mindig másra vágyunk.

S hiába szép, sikeres valaki, s hever a lába előtt a fél világ a családból hozott példák, a társadalmi korlátok úgy húzzák, zúzzák össze, hogy csak na. Vagy inkább nagyon erősnek kell lennie, hogy ez ne történjen így. Olvassátok el.

 Ezekbe pedig érdemes beleolvasgatni, nézegetni:

https://konyves.blog.hu/2019/01/17/vass_virag_interju

és

http://retromagyarfotomodellek.blogspot.com/search?q=lantos+piroska


S ha már a divat háza táján járunk egy volt divattervező könyve, aki izgalmasan, jól ír, nem csak a divatról, s karakteres véleménye a WMN oldalán, a fészen is olvasható.

 

A mai nap

valami eszméletlen gyengeséggel fog körül. Nem is értem. Mondjuk kettőig nem tudtam elaludni, aztán altatót, majd fájdalomcsillapítót vettem be. Ezekkel aztán elaludtam.

Egy könyvet olvastam,

 

 s dühöngtem. (Ilyen, s ennyi hibával, elírással begépelt könyvet még nem került a kezembe. Nem értettem, nem volt a kiadóban korrektor? Hogy mernek ilyen minőségben könyvet megjelentetni, a kiadót minősíti.Romániai magyar kiadó, egyébként.) A megjelenés gyalázata ellenére a könyv jó, Svédországban állítólag kultikus regénynek számít. Bűnügyi a köntös, de mögötte mély lélektani és társadalmi mondanivaló, s izgalmasan, jól megírva. ( Ezért nem értem az ellenmondásokat a tartalommal s a megjelenés formájával.) Engem minden esetre jól felkavart, a szereplők sorsa, a mindvégig jelenlévő titokzatosság, az egész miliője. A jelent átszövő múlt, a helyszín ridegsége, kietlensége időnként, s a mindezeken mégis áttörő érzelmek, tenni-és változtatni akarás.

Itt beleolvashattok: http://olvasat.hu/a-viznel-tortent/

Az írónő állítólag bűnügyi könyveket ír, egyre találtam rá a neten. A skandináv krimik rajongói biztosan ismerik/örülnének neki. Vajon ez is ilyen hibásan begépelt, kiadott?

Könyvajánló

Vadon élő elefántok gyászmenete búcsúztatta a halott tudóst!

Egy csordányi elefánt vándorolt hosszú mérföldeken át, hogy elbúcsúzzon Lawrence Anthonytól. A nemzetközileg elismert természet és környezet-védő, felfedező és író Dél-Afrika legendás alakjai közé tartozik. A halálát követő események, csodás és megmagyarázhatatlan jelenségek, amik megkoronázták életművét! 

Anthony 2012. március 7-én halt meg, élete során mély és közeli kapcsolata alakult ki az elefántokkal. Számtalan alkalommal védte meg fajtájukat és évtizedekig foglalkozott velük. 

Sokan úgy tartják, ember és állat között csak egy bizonyos "szintű" kapcsolat alakulhat ki, ami meg sem közelíti az emberi kapcsolatok bonyolultságát. Íme az elmélet cáfolata. 

A haldokló író házához, két nappal halála előtt érkezett meg a csorda. 31 elefánt jött végső búcsút venni tiszteletbeli társuktól. A környéken élők nem akartak hinni a szemüknek. Az állatok lassan, komótosan érkeztek, akár egy gyászmenet- Hihetetlen időérzékkel időzítették látogatásuk.

A gyász alatt nem ettek és nem aludtak. Két napig álltak a tudós szavannai háza előtt, majd miután Anthony eltávozott, rendezetten sorban, ugyan azon az úton távoztak, amin korábban megérkeztek. 

Mindez azért is megdöbbentő, mert az író – betegsége miatt – már három éve nem létesített kapcsolatot a vadon élő elefántokkal.

Csodálatos, megható és döbbenetes történet ez, amire nincs más magyarázat, mint hogy az univerzumot átható energiák, köztük a szeretet ereje, nem ismer faji korlátokat…forrás

S hogy alakult ki ez a meghitt kapcsolat az elefántok és a környezetvédő között? Érdemes elolvasni a könyvét, amelyben mindezt leírja, érdekes, izgalmas:

 

és mert Advent ideje van ajánlom ismét Szabó Magda könyvét, több írását is az időszak miatt is:

Pihentetőül

ajánlom a könyvet, bár nem az a nagy könnyű olvasmány. Sem súlyában, ha egy macska fölött kell tartanod aki az öledben alszik. Sem tartalmában, viszont a stílusa, tartalma kárpótol az időnkénti nehézségeken, -mondhatnék inkább szörnyűségeket- a könyvben. Ugyanakkor a szerető, egymást támogató családtagok is ott vannak, hogy időnként némi napsugarat hozzanak a főszereplő életébe. No, meg az elmaradhatatlan  misztika is fel-felbukkan a könyv lapjain, a főhősnő képessége révén. Még a felénél tartok, de letehetetlen- Ebben a nyálkás, de még "meleg" időben van okom elfeküdni, macskákat altatni, s olvasni is mellesleg. Délután Zsebit tettük végtelen boldoggá, amikor kedvenc erdejében/erdőnkben nyargalhatott kedvére. (S más kutyások is hasonlóan gondolkodtak...) Szóval mindenkinek kijutott a jóból.

 S itt van még egy korábbi könyve, amit szintén kedveltem: