Mindent

 megcsináltunk, férji ásási besegítéssel. Mondjuk ástam én is, a tehetségemhez mérten. S pihentem is közben, de rendben vagyok, sőt régi terv is sikerült, átültetés.  

 Ennyit jelent, ha beáll a hűvös időjárás. Sajnos. Mert, hiába ültetnek be úgymond a diófa "hűvöse" alá 37 fokban, itt a lényeg a 37 fok. Nekem, úgy szívja le az erőmet, hogy estére szó szerint úgy ájulok be az ágyba. Mi reggel 10 után este hat múltával szoktunk csak a melegben előbújni a jó hűvös szobából. Nem bírom a meleget, nem bírom, nem megy. Pár éve. Ez van. Sajnos ez kívülállóknak érthetetlen. Erre szól a mondás, tölts el egy hónapot az indián mokaszinjában miután ítélkeznél felette.

Naggyon jó, sokat nevetős, meghökkentő, elgondolkodtató, rácsodálkozó. Amilyen az életünk, a hétköznapjaink, az uraink, amilyenek vagyunk. Nagyon jó stílusban megírva!!!!!

"Kelet-Közép-Európában – másképp húzódik mosolyra a száj. A nevetés mifelénk nem fogsorcsillogtató vigyor amerikai módra, nem üde, franciás kacagás, nem udvarias brit mimika, még csak nem is olaszos hahota. A mi mosolyunkba hol grimasz vegyül, hol fanyar lemondás, hol kajánság, hol melankólia, de az is előfordul, hogy kínunkban kacagjuk könnyesre magunkat. Nem ok nélkül.'

Mindig tudd, hogy mennyi az annyi

 Brutál rossz napok vannak mögöttem, hogy a betegtársaim is rosszul viselik nem vigasz. Múlt hét végén egy kérést le kellett mondanom, belehaltam, de fizikailag nem mertem bevállalni. S sajnos nagyon jól tettem. Az is benne van, hogy a délelőtti "halál" délután már sétát engedett, de ilyen a betegség. Ő az úr, s nekem alkalmazkodnom kell. 

Szemműtétre készülök, gondoltam, hogy előtte a kertben ezt azt megtehetek, hát nem. Ez van. 

Érik a dió, potyog, hozza magával a napi tornát. Nekem a hajoldozást, s sajnos az embernek füvet kell nyírni. Egyrészt magas, mert egy helyen a gyümölcsfák alatt éppen meghagyattam, most szabadulni kell tőle a potyogó gyümölcs miatt. No, meg a parlagfű e rész szélén egyszerűen elszaporodott.

Leszüreteltem a berkenyét, 1.30 deka lett a lekvárhoz tisztán. Azt sikerült annyira besűrítem, hogy valószínű a fogyasztáshoz vízben/vízzel kell hígitani. Amúgy az íze fenséges, különleges.

Reggel köd fogadott vagy pára? Az egész kert csuromvizes, pedig kilenc óra után mentem ki. Itt is füvet kellene nyírni, Zsebinél, ez pedig, ha bírom az én vállalásom.

Elnézem  a kékszakállt, csodálatos bokor lett, az időjárás minden próbálkozása ellenére. Vannak még csodák!

És jöjjön egy ajánló:

A ránk bízott kert

Egyre jobban nyomaszt a bezártság,

 remélem véget ér nálunk a sok betegség. Úgy mennék, látnék világot. Amikor valamiről lemondok valamiért, s az is meghiúsul.  Bár akkor bejött a meleg is, ami a halálom, pár éve. Egyszerűen leteper. 

Most fogínygyulladással küzdünk, egymással, szörnyű. Jól megkínoz. Ha mentem is volna valamerre, hát nem engedi.Pedig úgy mennék, annyira, de annyira. Nem elég a fogíny, nekimegy az alapbetegségnek.  Vonszolom magam, rájön a szél. 

Hétfőn remélem a férjem jó hírt kap, véget érhetne már ez a sok betegség széria.Nekünk is ezt kéne csinálni, kigondolni valamit s aztán a lovak közé csapni, lehet, hogy meg is teszem. Nem törődni senkivel. 

Filmek innen és onnan

 Ez bizony minden különlegessége ellenére nekem bejött.

 

Oxfordi gyilkosságok 7/2

A 2. részt ajánlanám. Közben elgondolkodtam, hogy miért is volt  olyan ismerős (és nagyon rossz) ézésem miközben a filmet néztem? Gondolom, akinek tv-je van ismerős a sorozat, én nagyon kedvelem. Bár, Vera, a megszállott nyomozó  után nehezen álltam át rá. Viszont nagy kedvencem a patológus. Csillogtatja az angol humorát.

S jöjjön a világ alulnézetből, megtaláltam a fotókat, azt hittem töröltem mindet...

 S ez már itthon eső után, amikor a gyorsan növő füvet, tyúkhúrt, stb, a szépek legyőzik. S 10 nap után egy más világra csodálkozol rá.

Változások

A fotók még a műtét előtt készültek, az utolsó sétánkon az őszi erdőn. Pontosítok, ki tudja mióta nem jártunk az erdőnek ezen a részén, tán tavasszal. Az idei év a bezárkózásé volt, több okból. Zsebi ebben nagy karmester volt, nem volt aki kimozdulásra serkentse az embert, no meg a másik 50%-ban a mindenféle bajok. 

Megvolt a műtét, tényleg nem fájt, de. DE!!! Ha az embernek rosszak a tapasztalatai, akkor bizony fél, s ezt bevállalom, ha ezért meg is vet, bárki. Egyébként a műtőben mesélte ismerősöm, hogy mindenki úgy érkezik, hogy már egy hete nem alszom, stb., s itt csalódik pozitívan. Míg előkészítettek végignéztem az előző műtétet egy monitoron, többnyire. Néha nem akartam, aztán mégis győzött a kíváncsiság. S a legnagyobb élményem az volt, mikor jazz zene szólt operálás közben. Aztán kiderült nem is zene volt, csak géphang. Nagyon csalódott voltam, nekem ez a "zene" akkor és ott nagyon jól jött. Mondtam is a nagyon ügyes, s nagyon fiatal doktornőnek. Mesélte, hogy régebben zene is szólt, de elromlott, s amit mondtam azon elgondolkodnak. S talán kiderült, nagyon modern technikával műtöttek.

 

 

Most gyógyulgatok, letiltva hirtelen mozdulatokról, hajolgatásról, nehéz. Hajlamos vagyok elfeledkezni, vagy inkább nyughatatlan vagyok. Viszont "kinyílt a világ" előttem. Éles kontorú betűket látok a monitoron, lettek színek a világban, élei a tárgyaknak, mindennek. Már megérte.