Filmek innen és onnan

 Ez bizony minden különlegessége ellenére nekem bejött.

 

Oxfordi gyilkosságok 7/2

A 2. részt ajánlanám. Közben elgondolkodtam, hogy miért is volt  olyan ismerős (és nagyon rossz) ézésem miközben a filmet néztem? Gondolom, akinek tv-je van ismerős a sorozat, én nagyon kedvelem. Bár, Vera, a megszállott nyomozó  után nehezen álltam át rá. Viszont nagy kedvencem a patológus. Csillogtatja az angol humorát.

S jöjjön a világ alulnézetből, megtaláltam a fotókat, azt hittem töröltem mindet...

 S ez már itthon eső után, amikor a gyorsan növő füvet, tyúkhúrt, stb, a szépek legyőzik. S 10 nap után egy más világra csodálkozol rá.

Változások

A fotók még a műtét előtt készültek, az utolsó sétánkon az őszi erdőn. Pontosítok, ki tudja mióta nem jártunk az erdőnek ezen a részén, tán tavasszal. Az idei év a bezárkózásé volt, több okból. Zsebi ebben nagy karmester volt, nem volt aki kimozdulásra serkentse az embert, no meg a másik 50%-ban a mindenféle bajok. 

Megvolt a műtét, tényleg nem fájt, de. DE!!! Ha az embernek rosszak a tapasztalatai, akkor bizony fél, s ezt bevállalom, ha ezért meg is vet, bárki. Egyébként a műtőben mesélte ismerősöm, hogy mindenki úgy érkezik, hogy már egy hete nem alszom, stb., s itt csalódik pozitívan. Míg előkészítettek végignéztem az előző műtétet egy monitoron, többnyire. Néha nem akartam, aztán mégis győzött a kíváncsiság. S a legnagyobb élményem az volt, mikor jazz zene szólt operálás közben. Aztán kiderült nem is zene volt, csak géphang. Nagyon csalódott voltam, nekem ez a "zene" akkor és ott nagyon jól jött. Mondtam is a nagyon ügyes, s nagyon fiatal doktornőnek. Mesélte, hogy régebben zene is szólt, de elromlott, s amit mondtam azon elgondolkodnak. S talán kiderült, nagyon modern technikával műtöttek.

 

 

Most gyógyulgatok, letiltva hirtelen mozdulatokról, hajolgatásról, nehéz. Hajlamos vagyok elfeledkezni, vagy inkább nyughatatlan vagyok. Viszont "kinyílt a világ" előttem. Éles kontorú betűket látok a monitoron, lettek színek a világban, élei a tárgyaknak, mindennek. Már megérte.

Őszülő

A kosár a száraz diólevelek elhordásában van segítségünkre, a tavalyi lomos akcióban mentettük, s milyen nagy segítségünkre van.

A diófa levelei idén ősszel kezdtek el hullni, míg ezt pár éve már júliustól megtették. Kipróbáltuk, ha tavasszal tápot öntünk a tövéhez használ-e neki? Használt, nem hullottak korán le a levelei, hogy őszre újakat hozzon. Így nyáron árnyékát is élvezhettük, ha termést már évek óta nem hoz, mióta a diólégy meglátogatta, s tönkre tette.

Rejtett helyen, árnyékban még az asterek is dúsak lettek.A kert más részén éppenhogy megmaradtak. 

Ők pedig a ház előtt díszlenek, nyílnak ki lassan lassan.

 

Ugye az alkonyati nap milyen szépen világítja át a növényeket?

A festést befejezte a festő, lassan a takarítással, pakolással is megvagyunk, hogy mire a jövő héten kórházba vonulok rendben legyen minden. Ez a műtét a festés közepébe robbant be, leizzadtam.  Sok, nagy operációm volt, s kisebbek, elegem van belőlük, s vannak helyzetek amiktől félek is. Ez is ilyen lenne. S elmesélem hogy jártam vele. Akaratlanul is eszembe jut egész nap, éjjel felébredek, agyalok. S tegnap ahogy mentünk az utcán egyszer csak megszólalt egy vidám női hang: ne félj, ne félj, ne félj! Nem volt ismerős, kedvesen, lágyan, elringatón, s biztatón szólt hozzám. No, nem a valóságban, csak megjelent előttem. A fejemben? Másik dimenzióban, dimenzióból? KI tudja, de a lelkem rögtön helyretette, s azóta is, ha eszembe jut elsimul a lelkem.