Őszülő

A kosár a száraz diólevelek elhordásában van segítségünkre, a tavalyi lomos akcióban mentettük, s milyen nagy segítségünkre van.

A diófa levelei idén ősszel kezdtek el hullni, míg ezt pár éve már júliustól megtették. Kipróbáltuk, ha tavasszal tápot öntünk a tövéhez használ-e neki? Használt, nem hullottak korán le a levelei, hogy őszre újakat hozzon. Így nyáron árnyékát is élvezhettük, ha termést már évek óta nem hoz, mióta a diólégy meglátogatta, s tönkre tette.

Rejtett helyen, árnyékban még az asterek is dúsak lettek.A kert más részén éppenhogy megmaradtak. 

Ők pedig a ház előtt díszlenek, nyílnak ki lassan lassan.

 

Ugye az alkonyati nap milyen szépen világítja át a növényeket?

A festést befejezte a festő, lassan a takarítással, pakolással is megvagyunk, hogy mire a jövő héten kórházba vonulok rendben legyen minden. Ez a műtét a festés közepébe robbant be, leizzadtam.  Sok, nagy operációm volt, s kisebbek, elegem van belőlük, s vannak helyzetek amiktől félek is. Ez is ilyen lenne. S elmesélem hogy jártam vele. Akaratlanul is eszembe jut egész nap, éjjel felébredek, agyalok. S tegnap ahogy mentünk az utcán egyszer csak megszólalt egy vidám női hang: ne félj, ne félj, ne félj! Nem volt ismerős, kedvesen, lágyan, elringatón, s biztatón szólt hozzám. No, nem a valóságban, csak megjelent előttem. A fejemben? Másik dimenzióban, dimenzióból? KI tudja, de a lelkem rögtön helyretette, s azóta is, ha eszembe jut elsimul a lelkem.