Füzetemből ráadásnak, többeknek

"A Csend az erdőből indult el. Ekkor még kora délután volt.  Mire kiért a rétre ott várta szürke palástjában a Köd, és a falu alatt melléjük lépett a téli délutánok  rövid árnyéka: az Alkony.

Köd, sejtelmes köd mindenütt...az erdő is hallgatott, mi is hallgattunk .

 

Kinyílt az ajtó, s a téli est hűs hószaga beömlött a szobába…hol kialudt a kályha, mert valami révedező lustaság telepedett ránk, és elfelejtettünk a tűzre tenni.

...az est mély volt, mint a tenger, magas, mint az ég."
 

Fekete István

Füzetemből

"Hová megy a füst, mi lesz belőle? … A selyemnél finomabb kék pántlikája eltűnik valahol  a magasban, mint a tűz sóhajtása. Mint az égő fa lelke, magasba száll, s ami itt lent marad, az kell a földnek, mint a porrá vált ember. " Fekete István

A reggel és a macska kivert az ágyból

Én még négy óra után is nehezen alszom vissza, nem hat óra után, hiába van vasárnap, hiába pihenhetnék. Amúgy meg rájöttünk, hogy a  macskaajtó csak kifelé nyílik, befelé nem. Viszont, azt is látom meg sem próbáltak reggel óta befelé jönni. Fontos dolga akad(hatot)t Cirnyó úrfinak. (Aki  közben megérkezett, s az ágyon a konvektor teljes hosszában elnyúlt. )

 forrás

Kerti meteorológiai állomás: tapasztalat, hogy a hőmérséklet csökkenésével fordított arányban nő a madarak száma az etető körül. E percekben  a létszám csökkent, tehát javuló az idő. (Akármilyen szürke az  és ködös az ég a Balaton felé.)

S mi  mégis indulni akartunk Keszthelyre, de a köd, a nyirkosság nagyon a ruhánk alá bújt. Ha már mennénk, ismét Pusztaszentlászló, horgásztó. Mondtuk, megnézzük milyen  a helyzet?  Ködös, hideg és nyirkos volt. Ahogy csupasz kézzel fotóztam szétfagyott a kezem, hazafelé fordultunk. Zsebi imádta a rohangálást. Naná!

 Érezni, hogy mekkora a köd?

A korcsolyázók.

 A horgász.

 Vadkacsáék. Mesélték, már kettővel kevesebben vannak valamiért.

 Átjárat a tavon. Bár a vízen sem süllyedtünk volna el, kemény a jégpáncél.

 A fürdő termál vize. (Amúgy tavaly sem működött, árulják. Nem is értettem, volt forgalma.)

Jó volt újra látni!

A film

Ha felajánlanák, rögtön költöznék

 forrás

Szeretem ezt a blogot, különleges lakásokat mutat be. Nem a hófehér, szürke skandinávok, amelyektől akármilyen átgondoltak is egy idő után elegem van. Ezekben a színesekben életet érzek. Sokban vannak régi bútorok, tárgyak, merészen kombinált színek, tán ezek közvetítenek egy hangulatot számomra.

Leltár

Mikor főztem utoljára?

kocsonya= 20-25 éve

babfőzelék= 1 éve
 
zalai savanyú répa főzelék= Karácsonykor

sült oldalas= 1 hete

Mi itt a kérdés? Epésen mindegyik ellenjavalt!

Megfőztem mostanában? Megettem? Meg bizony? Kockáztattam? Kockáztattam bizony!

Mindegyiket kívántam? Eszméletlenül! Nem tudtam ellenállni, ennem kellett belőle, ha keveset is, viszont KELLETT!!! Nem lettem rosszul, s nem bántam meg. Néha élni is kell. (Ha egészségtelenül is...)

És a bűnök folytatódtak:

Hó alatt 2. Szent Vendel

Szeretem őt látogatni, minden évszakban. A szobor érdekességét adja, hogy modern városi környezetben áll. Jó negyven éve húzták fel ide az emeletes házakat, a tízemeletes mögött még pár évvel azelőtt barátunk a nagyapjával aratott. Azóta, az ott épült lakótelep is történelem lesz már.

 

 

 

 
"Legkorábbi életrajzai 1417 után jelentek meg és a következő történetet tartalmazzák: skót herceg volt, de titokban elhagyta a királyi udvart, és Rómába zarándokolt. Visszafele utazva Westrich mellett egy kis házikóban telepedett meg és koldulással kereste kenyerét. Amikor egy birtokos megfeddte tétlenségéért, pásztornak szegődött el. Később egy csoda rávette földesurát, hogy engedje meg Vendelnek a remete életmódhoz való visszatérést. Szent életmódjának a híre elterjedt. Számos földműves kereste fel, hogy beteg jószágait megáldja. Végül a tholei kolostor apátjának választották és pappá szentelték. Sírja fölé kis kápolnát emeltek, utóbb ekörül nőtt ki St. Wendel városka.
A pásztorok védőszentjükként tisztelik."
forrás

Hó alatt 1. Kálvária temető.

 

Amikor az alvásról

szóló könyvet kiemeltem, nem véletlenül tettem. Ma hajnalban három körül ébredtem. (A szokásos a kettő vagy négy óra. Valamikor egy természetgyógyászattal foglalkozó magazinban volt egy órarend, ki mikor ébred, annak milyen betegséget jelez a szervezete. Érdemes lenne megnéznem.)

Ezzel nem is lenne gond, az akkor kezdődik amikor nem tudok visszaaludni. Kínlódok, próbálkozom ezzel-azzal, már visszaaltatóm is van. A min. 1, de inkább 2 óra akkor rámegy, viszont reggel "korán" ébredek, s menni kell a kutyát kiereszteni, s ha már felkeltem, felöltöztem nem fekszem vissza, nem is tudok már visszaaludni ilyenkor. No, meg a kuncsaftok=cinkék is vártak már  az etetőnél. Meg is hatódtam rajtuk, még nem volt ilyen reggelünk. Úgy látszik hideg van, nem találnak semmit-. Csak az a sok veréb ne szokott volna ide! Azt viszont még sosem tudtam kifigyelni az etetőtől lelökik-e egymásnak a magokat, mert a talajra én nem szórok nekik.

A cinkééket imádom, ahogy leszállnak a fára, aztán egyre lejjebb és lejjebb ereszkednek, majd rárepülnek az etetőre, felkapják a magokat, s elrepülnek velük. Ahogy távolabbról figyelem csak a fekete-fehér villanásokat látni. S amikor sokan vannak csak úgy nyüzsögnek az etető körül.

Jól eltértem az alvástól, s mára hideget ígértek, most -4 fok körül van nálunk. Tehát, ha fagy én is fagyok, dermedek, vonszolom magam. Idén nagyon várom a tavaszt. Emberemlékezet óta még soha ennyire.

Ti mennyit alusztok?

Egy könyv az alvás fontosságáról.

S egy könyv a mesékkel való segítésről.

 Évekig foglalkoztam velük, hatnak.  Mennyit "éjszakáztunk" együtt, úgy dobtak ki minket a csoporttal kedd esténként, amikor összegyűltünk, mert bezárták a művelődési intézményt. Nagyon jó csapat kovácsolódott össze, nem csoda, hisz a mesék által "levetkőztünk egymás előtt".  Öröm volt követni, ahogy változtak az emberek, kinyíltak, változtattak az életükön, stb.(Gondolom, nem titok amikor a legelső alkalommal a szerző a vágyaimra kérdezett a fehér parasztházról beszéltem. A csoport működése közben lett meg a házunk, ami okot adott blog elindítására is.) Számomra máig csoda, amikor Ildikó egy előadásában elmesélte, hogy a koraszülött, s nagyon kis súlyú baba mellé tették az inkubátorba a szülők által kazettára mondott meséket az épüléséért, s a gépek a mese hatására  "beindultak",  mert az életfunkciói is jobban kezdtek működni.

S ez már a kőkemény valóság. Szóval a tegnapi nap: aranygaluskát készítettem (volna, ha a volna ott nem volna), már az előkelesztésnél nem jött fel. Én balga, azért kiszaggattam, összeraktam, utó- kelesztettem, aztán be a sütőbe. Akkor sem jött fel, odalett az egész. (A  verebek  a komposzton viszont jól jártak vele. Egy kis változatosság, nem a kutya ételét kellett lopkodniuk.) Ami baj volt, tortasütőben készült, az alján folyt ki belőle a vaj, füstölt, égett az egész sütő. Ezt fokoztam az akkor rohanjunk a húsboltba hurkáért, az hamar megsül... Meg is sült, de nem takartam le, fröcsögött a zsír, az amúgy is lefüstalapozott sütőben. A többi kinek-kinek a fantáziájára bízom. Tegnap dél körül a környéken nem én voltam az úrilány. Amúgy verbálisan.

S ha már könyvek, Hrabal. Tudom nem új szerző, de lehet aki nem olvasta. Én sorra veszem elő a könyveit.

S az én kötetemben benne van még a Szigorúan ellenőrzött vonatok és a Sörgyári capriccio is. Ez utóbbi kedvenc filmjeim egyike. (Szerintem ez most azonnal megnyílik.) S a film mellett sok cseh filmszatíra is megtalálható. Lehet csemegézni közülük. Nekem nagy kedvenceim, mint a múltkor ajánlott Hóvirágünnep is. Hideg, téli estékre jó szórakozást ígérnek.

Annyira drukkoltam nekik

Számomra a templomok temploma

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

Valamikor vagy negyven éve a művészettörténet tanárunk elvitt minket ide kirándulni. Bementünk a templom mögé, de akkor már fogtuk egymás kezét, s a szemünket becsuktuk. Csak az épület mögött nyithattuk ki. Örökre a középkori templomok hívévé tett.  Sajnos pár éve, amikor itt jártunk az épület mögött  nem tudtam fotózni. Azt hiszem így is érthető a rajongás. Jákon jártunk.