Jelentem,

szomorúan, elpusztult a lepkénk. Nézem milyen sötét van a földön (parkettán), ő volt. Sokáig kihúzta.

Anno, volt kollégánktól Emőke csokit kapott Nőnapra a főnökasszony. Aki nyelt egyet, s megkérdezte tőle, honnan tudja, hogy imádja az Emőkét? (Ő csábította el a volt férjet.) Így jártam én is. A Google kidob értesítéseket érdekes napokról, fotókról: Éld újra ezt napot!. Amit kaptam, azon a napon volt a fiam őssejt beültetése 20214-ben. Nem tudom, hogy újra akarom-e élni?

Holnap neurológia, vérképet kell vinnem. Nézem a beutalót, epekőre kérték a vérvételt. A két vérkép

összetétele köszönő viszonyban nincs.  Helyettesítés volt, a másik asszisztens ritkán használja ezt a programot. Itt csak én jártam rosszul. Nem lesz vérképem. (Azt már zárójelben jegyzem meg, hogy mióta gépesítés van, nehezebb a helyettesítés, általában.)


Átvittem a szomszédba a hozzánk bedobott újságot, sosem hagyom a kaput nyitva, most úgy maradt.
Jövök haza, Zsebi sehol. Igen ám, de a pindurka kutya is jött velem, miután a kezem szétrágta. Be a tuják alá (náluk), hatalmas ugatás, Zsebi, a féltékeny elkapta. Nem tudom ki volt jobban megijedve. Ő hamar kihasználta a nyitva hagyott kaput, s a féltékenysége átűzte (a tuják alá). A pici is mindig a tujáik alatt van, persze ő meg a kutyához húzódik, a kerítés mellé, ha kiengedik. Most sikerült találkozniuk, kerítés nélkül, a tuják alatt.