Amikor odaértünk a barátnőmhöz, akkor léeptt ki sétára az ajtón. Ennél, ha megbeszéljük sem időzíthettünk volna jobban.
A mezőben lekerült a póráz is, de egy ponttól nem volt hajlandó továbbmenni. Ő tudta miért. Így az erdőbe kerültünk fel, s mentünk a falu fölött végig, pazar napsütés, árnyékok, nyomok a hóban. Ezernyi fotótéma, fényképezőgép nélkül. Nem ide készültünk. A lényeg a közös séta, beszélgetés, s kutya kisasszonynak a kirándulás volt, mert imád menni. Futni, szimatolni. S mihelyt hazaértünk hamar hozta a labdát is, hogy dobáljunk. (Én kicsit másként gondoltam.)
Megint éjszaka, fagy, hideg, csináltam neki kuckót, remélem él vele. Mindig aggódom érte, de amikor reggel kiengedem szemlátomást jól érzi magát, s fázásnak nyoma nincs a viselkedésén.
A délutánba még a könyvtárazás is belefért, s vittem könyveket a kolléganőmnek is, amiket a városba majd ő visz vissza. Jó sokat begyűjtöttünk, amiket elolvastunk, azoknak már nincs itt helye. Viszont ez az idő az olvasásnak kedvez, olvasásra csalogató, meg egy-két film megnézésére. S tervezgetésre...
Milyen érdekes ez a rózsás kép ! Ezek szerint még késő ősszel is akart virágozni - de igazából már nem volt ideje szirmot-bontani..
VálaszTörlésFélelem nélkül jó is sétálni a hóban, hogy ropog a lábad alatt ! - Bevallom én ezen az állapoton (sajna) már túlvagyok. Ki se lépek havas időben a lakásból....
Fent jártunk az erdőben, ott szűz havon mentünk, látszott ma nem járt arra jármű. Tudod mi volt az érdekes, ahogy beléptünk a bőrünkön lehetett érezni mennyivel hidegebb volt ott.
VálaszTörlés