Egyik kedvenc blogomról

Nagy kedvencem ez a blogger:
https://lobsterandswan.com/renovation-stories-a-paler-living-space/

 Szereti a különleges hangulatokat, a rusztikus megjelenéseket, a régmúlt korokat idéző épületeket, bútorokat, berendezési tárgyakat. Vagy egyszerűen csak a világa vagy ahogy azt látja. Nem görcsöl rá, nem merev, nem áll vigyázzban az egész szoba, mégis hangulata van. Kedvelem.

Ha felajánlanák, rögtön költöznék

 forrás

Szeretem ezt a blogot, különleges lakásokat mutat be. Nem a hófehér, szürke skandinávok, amelyektől akármilyen átgondoltak is egy idő után elegem van. Ezekben a színesekben életet érzek. Sokban vannak régi bútorok, tárgyak, merészen kombinált színek, tán ezek közvetítenek egy hangulatot számomra.

Amikor

költöztem nagy gondot okozott a falak színe. Fehéret nem akartam, NEM. Sok ok miatt. Aztán rátaláltam egy (francia?) ház fotóira, ezeket vágtam ki egy lakberes folyóiratból, s vittem magammal festéket választani. 

Nem vagyok trendkövető. Hát nem. Sokat gondolkodom is rajta, mert a konyhaszekrény még mindig barna, hogy mit is kellene kezdenem vele? Ha olvasgatom a Tuti Szoba bejegyzéseit, az illusztrációs anyag mindig pasztell színeket használ.   Vajon miért? Miért nem a trendi skandináv fehér-szürke-fekete  összeállításokat hozza illusztrációnak? Talán, mert egy családi otthon melegét ezek a finom, meleg színek adják meg?  A képek forrása.

Most még egy kanapé vásárlásában is gondolkodom, nincs ülőbútor a lakásban. Annál egy bizonyos méret adott, ahhoz kell keresni a bútort. Az IKEA katalógusában láttam is, csak a szállítás. Sőt még lehajtható asztaluk is van! Nem gond, idő van, s mire minden összejön hátha megépülnek a vidéki átvevőhelyek is, s nem lesz gond a több száz kilométerre szállítás sem. Miért kell e céghez ragaszkodni? Tán mert többnyire az ember tudja mit vesz? Láttam csodaszépet (álmaim kanapéja min. dupla áron), mint ott vásárolható. Ennek meg az ára... Az un. európai árut kellene megnézni. (Ez  szerintem helyi gyártókat takar, de európai termékként tüntetik fel az árcédulán...) Itt a minőségtől tartok. Ki tudja, lehet, hogy csak bizodalmam nincs?

Az ember meg csak ül, keres és kutat, hozzáolvas és elolvas, s egyszer csak, ahogy nálam lenni szokott (avagy eljön az ideje?) beindul a vásárlás, s összeállnak a dolgok. Most még csak keresem, s álmodozom...

Hogyan lakják be az emberek otthonaikat?

10 egymás alatti szintet, szobát  fotóztak, ugyanabból a szögből. Milyen más és más módon voltak berendezve. Az ember sejti, a fotókat látva rádöbben. Engem az ablak alatti ágyak leptek meg nagyon.

 

A többi fotó a bejegyzésben látható, egymás alatt, ahogy az emeletek voltak. 

Amúgy ajánlanám az Otthonok & Megoldások weboldalt? blogot?,  a Fundamenta Lakáskasszáé, de pl. konyhára, panelkonyhára szenzációs ötleteket találtam, amit mondhatni sehol máshol, pedig kerestem eleget.

Ismételt találkozások avagy nincsenek véletlenek

Tegnap olvastam a magazin fotózásokról. ill. úgy átalakítanak mindent, vagy új tárgyakat hoznak be, hogy az már nem az illető lakása.



„Sok évvel ezelőtt, egy kedves belsőépítész lány megmutatta a lakását, amit maga tervezett és minden részletében kigondolt, ötletes és praktikus volt. Kisgyerekes anyukaként nem szaladgált porronggyal a kezében naphosszat, de arra nem is volt szükség, mivel az otthonosság és a célszerűség egyensúlyban volt a lakás minden szegletében.
Aztán a lakás megjelent az egyik design-lapban, és alig ismertem rá: annyi virág volt felhalmozva vázákban, kaspókban, mintha egy virágüzlet kirakatát fosztották volna ki a fotózás kedvéért. Rengeteg olyan apró tárgyat fedeztem fel, amiről tudtam, hogy nem lehet az övék – ahhoz túl jól ismertem már az ízlésüket.
Tavaly én is átéltem a lakásom metamorfózisát, amikor egy népszerű lap szerkesztője megkeresett. Nagyon kedvesek voltak, hoztak egy csomó cuccot, amivel “fel akarták turbózni a látványt”.  Az adventi koszorút megvétóztam, de a lépcsőre rakott váza maradt. Aztán ugyanaz a váza az íróasztalomra is átkerült, a könyveim egy része pedig elvágólag ott, ahol egész másnak van helye. A csúcs, a cikk melletti  “ötlettár”, vagyis olyan tárgyak reklámja, amelyek hasonlóak a lakásomban találhatókéhoz. Mit mondjak: köszönőviszonyban sem voltak az én ízlésemmel, és pont azokban az apró részletekben tértek el, amire a tárgyaim válogatásánál nagyon is odafigyelek.”
 forrás: http://podo-pro.hu/foto-esztetika/


Ma reggel egy követett blogger mutatja be ezt a folyamatot.

Ilyen volt.

  

S ilyen is lett.

Kétségtelen szebb és mutatósabb, a kérdés csak az: az ő lakását teszik közzé vagy a saját elképzeléseiket egy lakásban? Gondolom, azért választották ki, hogy példaként mutassák be, mert sokan olvassák, jól gondolkodik, s nagyon jó gyakorlati tanácsokat ad. Akkor? (Magyar lakberendezési lapokban is tapasztaltam, hogy ugyanazok a dekorációs elemek több bemutatott lakásban is megjelentek, egy számon belül. S amikor egy lakberendező lakását turbózzák velük. Miért nem hagyták ismét, hogy őt mutathassák meg?)

S ha már idéztem, ajánlom is ezt a blogot(?): http://podo-pro.hu/az-en-varam/ Érdekes és nem megszokott a szemlélete, érdemes rajta elgondolkodni. Hogy mindent elfogadunk-e tőle, az már más kérdés. S végigolvasni idő, akkor is, örülök, hogy rászántam. A szememet nyitogatta.

Magazinajánló

Magazinajánló. Francia. Otthonok, vendégházak, hotelek. Közös, ha jól érzékelem a hagyományok ápolása. Sok megközelítés, fantasztikus ötletek, egyedi megvalósítások.. Sajnos fotókat nem enged letölteni. Viszont ötlet sok van benne, s nagy gondom van a fürdőszobánkkal, ami kicsi,  stb. Most gondolkodhatok mit vehetek át tőle.

A kedvenc: Lakóhely kórházból