A vadvilágos rész (Pusztaszentlászló)

 

Nem az égen, a nap a tavon látható!

Ma

Délután, napsütésben:

 

 

 

Ezek reggeli fotók, fagy után:

S íme, amikor hazaértünk a tőről három óra körül:

 

A reggel és a macska kivert az ágyból

Én még négy óra után is nehezen alszom vissza, nem hat óra után, hiába van vasárnap, hiába pihenhetnék. Amúgy meg rájöttünk, hogy a  macskaajtó csak kifelé nyílik, befelé nem. Viszont, azt is látom meg sem próbáltak reggel óta befelé jönni. Fontos dolga akad(hatot)t Cirnyó úrfinak. (Aki  közben megérkezett, s az ágyon a konvektor teljes hosszában elnyúlt. )

 forrás

Kerti meteorológiai állomás: tapasztalat, hogy a hőmérséklet csökkenésével fordított arányban nő a madarak száma az etető körül. E percekben  a létszám csökkent, tehát javuló az idő. (Akármilyen szürke az  és ködös az ég a Balaton felé.)

S mi  mégis indulni akartunk Keszthelyre, de a köd, a nyirkosság nagyon a ruhánk alá bújt. Ha már mennénk, ismét Pusztaszentlászló, horgásztó. Mondtuk, megnézzük milyen  a helyzet?  Ködös, hideg és nyirkos volt. Ahogy csupasz kézzel fotóztam szétfagyott a kezem, hazafelé fordultunk. Zsebi imádta a rohangálást. Naná!

 Érezni, hogy mekkora a köd?

A korcsolyázók.

 A horgász.

 Vadkacsáék. Mesélték, már kettővel kevesebben vannak valamiért.

 Átjárat a tavon. Bár a vízen sem süllyedtünk volna el, kemény a jégpáncél.

 A fürdő termál vize. (Amúgy tavaly sem működött, árulják. Nem is értettem, volt forgalma.)