Elutaztam, megjöttem

 Ember tervez, betegség végez. Mivel az ünnep alatt nem akartam, de nem is tudtam elmenni(nagyszülőknél voltak), s még tart a szünet gondoltam, hogy útra kelek az unokáimhoz.

Megvettem a jegyeket, nem merek a szoros csatlakozások miatt nem így tenni. Ez nekem biztonságot ad, sok kalandom volt az évek során. S másnap hajnalban írt a fiam, hogy lázas, elkapta valami, el ne induljak. Igy mielőtt útra keltem volna, már haza is értem.

Az egyik szomszéd égetett. A lentiek még fagy közeli deres és reggeli fotók, kutyasétáltatás közben. Jól megbolondítottam szegényt, enélkül már reggele sincs. (Szerintem ezek a séták a legjobb dolgok a világon. Csend, béke, nyugalom, madarak az ember ráhangolódhat a napra.)

Ma

Délután, napsütésben:

 

 

 

Ezek reggeli fotók, fagy után:

S íme, amikor hazaértünk a tőről három óra körül:

 

Reggel

Végre süt  a Nap, nem esik. Kimegyek a kertbe elvetem amit tegnap akartam. Mindenen cseppek ragyognak, ahogy a nap rásüt a bokrokra, levelekre.

Hogy miért nem tudok mikrót fotózni, nem értem.

Zsebi furcsa, nem akar játszani, a szomszéd kerítés és kutya felé húzódik. Ha a szomszéd kutyussal játszik a gazdája, ő is vele fut - a mi oldalunkon. Most neki akar imponálni? Máskor megőrül a labdadobálásért.

Közben a tolvaj bement a nyitott ajtón, s látom lakmározik a száraz eledeles dobozokból.

Ha a fotókon fekete féle macskafolt látszik, hát ő a tolvaj! Készülök, megyek el: orvoshoz, munkába. Ilyenkor mindig sajog a szívem....

Remélem Zsebi bágyadtsága csak átmeneti, néztem, kullancs nincs benne, mert  a kertben is belement a nyaki kence ellenére. Indulnom kell...