"A Csend az erdőből indult el. Ekkor még kora délután
volt. Mire kiért a rétre ott várta
szürke palástjában a Köd, és a falu alatt melléjük lépett a téli délutánok rövid árnyéka: az Alkony.
Köd, sejtelmes köd mindenütt...az erdő is hallgatott, mi is hallgattunk .
Kinyílt az ajtó, s a téli est hűs hószaga beömlött a
szobába…hol kialudt a kályha, mert valami révedező lustaság telepedett ránk, és
elfelejtettünk a tűzre tenni.
...az est mély volt, mint a tenger, magas, mint az ég."
Fekete István
