Oldalak

2017. január 31., kedd

Füzetemből ráadásnak, többeknek



"A Csend az erdőből indult el. Ekkor még kora délután volt.  Mire kiért a rétre ott várta szürke palástjában a Köd, és a falu alatt melléjük lépett a téli délutánok  rövid árnyéka: az Alkony.
Köd, sejtelmes köd mindenütt...az erdő is hallgatott, mi is hallgattunk .

 


Kinyílt az ajtó, s a téli est hűs hószaga beömlött a szobába…hol kialudt a kályha, mert valami révedező lustaság telepedett ránk, és elfelejtettünk a tűzre tenni.

...az est mély volt, mint a tenger, magas, mint az ég."
 
Fekete István

Füzetemből



"Hová megy a füst, mi lesz belőle? … A selyemnél finomabb kék pántlikája eltűnik valahol  a magasban, mint a tűz sóhajtása. Mint az égő fa lelke, magasba száll, s ami itt lent marad, az kell a földnek, mint a porrá vált ember. " Fekete István



2017. január 29., vasárnap

A reggel és a macska kivert az ágyból

Én még négy óra után is nehezen alszom vissza, nem hat óra után, hiába van vasárnap, hiába pihenhetnék. Amúgy meg rájöttünk, hogy a  macskaajtó csak kifelé nyílik, befelé nem. Viszont, azt is látom meg sem próbáltak reggel óta befelé jönni. Fontos dolga akad(hatot)t Cirnyó úrfinak. (Aki  közben megérkezett, s az ágyon a konvektor teljes hosszában elnyúlt. )

 forrás

Kerti meteorológiai állomás: tapasztalat, hogy a hőmérséklet csökkenésével fordított arányban nő a madarak száma az etető körül. E percekben  a létszám csökkent, tehát javuló az idő. (Akármilyen szürke az  és ködös az ég a Balaton felé.)

S mi  mégis indulni akartunk Keszthelyre, de a köd, a nyirkosság nagyon a ruhánk alá bújt. Ha már mennénk, ismét Pusztaszentlászló, horgásztó. Mondtuk, megnézzük milyen  a helyzet?  Ködös, hideg és nyirkos volt. Ahogy csupasz kézzel fotóztam szétfagyott a kezem, hazafelé fordultunk. Zsebi imádta a rohangálást. Naná!

 Érezni, hogy mekkora a köd?

A korcsolyázók.

 A horgász.




 Vadkacsáék. Mesélték, már kettővel kevesebben vannak valamiért.

 Átjárat a tavon. Bár a vízen sem süllyedtünk volna el, kemény a jégpáncél.

 A fürdő termál vize. (Amúgy tavaly sem működött, árulják. Nem is értettem, volt forgalma.)


Jó volt újra látni!



Ha felajánlanák, rögtön költöznék







Szeretem ezt a blogot, különleges lakásokat mutat be. Nem a hófehér, szürke skandinávok, amelyektől akármilyen átgondoltak is egy idő után elegem van. Ezekben a színesekben életet érzek. Sokban vannak régi bútorok, tárgyak, merészen kombinált színek, tán ezek közvetítenek egy hangulatot számomra.

2017. január 28., szombat

Leltár

Mikor főztem utoljára?

kocsonya= 20-25 éve

babfőzelék= 1 éve
 
zalai savanyú répa főzelék= Karácsonykor

sült oldalas= 1 hete

Mi itt a kérdés? Epésen mindegyik ellenjavalt!

Megfőztem mostanában? Megettem? Meg bizony? Kockáztattam? Kockáztattam bizony!

Mindegyiket kívántam? Eszméletlenül! Nem tudtam ellenállni, ennem kellett belőle, ha keveset is, viszont KELLETT!!! Nem lettem rosszul, s nem bántam meg. Néha élni is kell. (Ha egészségtelenül is...)




És a bűnök folytatódtak:



Hó alatt 2. Szent Vendel

Szeretem őt látogatni, minden évszakban. A szobor érdekességét adja, hogy modern városi környezetben áll. Jó negyven éve húzták fel ide az emeletes házakat, a tízemeletes mögött még pár évvel azelőtt barátunk a nagyapjával aratott. Azóta, az ott épült lakótelep is történelem lesz már.


 

 


 
 
"Legkorábbi életrajzai 1417 után jelentek meg és a következő történetet tartalmazzák: skót herceg volt, de titokban elhagyta a királyi udvart, és Rómába zarándokolt. Visszafele utazva Westrich mellett egy kis házikóban telepedett meg és koldulással kereste kenyerét. Amikor egy birtokos megfeddte tétlenségéért, pásztornak szegődött el. Később egy csoda rávette földesurát, hogy engedje meg Vendelnek a remete életmódhoz való visszatérést. Szent életmódjának a híre elterjedt. Számos földműves kereste fel, hogy beteg jószágait megáldja. Végül a tholei kolostor apátjának választották és pappá szentelték. Sírja fölé kis kápolnát emeltek, utóbb ekörül nőtt ki St. Wendel városka.
A pásztorok védőszentjükként tisztelik."
forrás