Egy könyv, s a folytatása, s még egy könyv = könyvek

 

Az első kötetet olvastam, tetszett. A helyszín: Erdély (is), a szereplők tartása, embersége vagy hűsége önmagukhoz. Ki ki  a maga módján. S a háttérben  a történelem.A második kötetet még várom, hogy hozzájussak.

S a történelem egy másik család sorsán keresztül:





Azt hiszem ajánlottam az ő nagymamás könyvét is. Jól ír, s személyes találkozón is élmény hallgatni őt.

Egy másik könyvről,

a változatosság okán, most kicsit a női kegyetlenségről, rivalizálásról IS. Nem, nem bandaháború, inkább barátnői és azok udvartartása(i), bár ez inkább mellékszál. A főszál egy vagy több haláleset, azok okainak keresése egy családban. Titkok és elhallgatások, avagy miért felelős a történelem, milyenné válunk mi, emberek a körülményeink miatt. Fájdalom, árulás, barátság, szerelem és HAZUGSÁGOK. Mindez egy szigeten, Guernsey szigetén Franciaország és Anglia között. S álljon egy mondat itt a könyv ajánlójából: "Catherine története lebilincselő és krimisen izgalmas nyomozás egyszerre két idősíkban. Emellett elképesztően hiteles bemutatása egy kamasz lelkének. Ám jócskán túlmutat önmagán: nekünk, itt és most is akad épp elég hazugság, amivel ideje szembenézni. A szikla szélén állva."

 

S pár mondat, ami megfogott:

"… az élőktől tudhatjuk meg  a legtöbbet a múltról, de talán csak a halál után vagy a halálban létezik az igazság.

Egy falubolondja is rájöhet, hogy semmire sem létezik egyszerű vagy egyetlen magyarázat, csak a HIVATALOS VÁLTOZAT van, amely eltakarja a titkokat."

Mary Horlock

  A könyv könyvtári leltári száma: 177771. 3.  Ezt csak érdekességként írtam ide.

Egy könyvről

A könyv

 


 melyet olvasok  néha elrettent, máshol átsejlenek  a gyermeki kegyetlenségről, bandaharcokról írt könyvek. S mindezek hátterében a romániai hétköznapok annak minden, vagy majd minden jellemzőjével a nyolcvanas évek közepén. Számomra oly kegyetlen világ, hogy már többször félre akartam tenni. Végül a könyv győzött, vitt magával, nem engedte félreállítani magát. A korról, s hasonló élethelyzetekről mások és más országokból is írtak. Ami egyedivé teszi a kisfiú szemszögéből megírt elbeszélések, melyek sorából áll össze a történet.

S ami elgondolkodtatott, a párttitkár nagyapa távozásra biztatja unokáját, az,  akinek minden megadatott.(S mit ill. kit vettek el tőle?)  Az, aki állami temetést kapott. Tisztelem, becsülöm, akik  maradtak, s most a könyvet olvasva is megértem azokat az ismerőseimet, akik a távozás mellett döntöttek. Biztos nem ok nélkül.

Tegnap és ma

"halálomon" vagyok, rég voltam ennyire oda. Nem  is értem. A fáradtság, kimerültség, vagy a frontok? Vagy a kettő, három együtt? Nagyon hullámzok, nem tetszik. Nem is mertem ma Pécsre elindulni, de ott minden rendben, s ez  a lényeg!!!

Közben fekszem, pihenek, erősítem magam. Némi Chandler elbeszélésekkel(!!!),

 

 de rég olvastam tőle krimit! Pedig régen egyik nagy kedvenc volt. És az újabb, néhány éve felfedezett "szakíró", talán több is ennél, kicsit házi pszichológus:

Könyvek

A könyvet a galambossal együtt küldte a kolléganőm. S volt egy harmadik társuk is.




Mindhárom tetszett, de a francia fogott meg legjobban. Önéletrajzi ihletésű, az anya öngyilkossága után ered élete nyomába az írónő, s próbálja megérteni miért cselekedett így? Már előző könyve is megfogott, s nem győzőm a tini korosztálynak ajánlani. Ez a könyv pedig lebilincselt. Azt is elárulom személyes okom is van rá. A gyermekeim apja is mániás depressziós volt, s annak idején ezt nagyon nehezen kezeltem. Ők is. Olvasása közben visszaköszöntek nekem személyes élethelyzetek is. Más család, más ország, más környezet és az  azok adta lehetőségek, mégis van ami közös: a betegség felismerése, a kezelés, a gyerekek helyzete, a család hozzáállása. Mai eszemmel vagy mondjam inkább élettapasztalatommal én is másként állnék hozzá. (Bár akkor én is a saját életemért küzdöttem....s mélységesen magamra voltam hagyva.)

Érdekes  a megismert család története, ahogy segíteni próbálnak neki, miközben bennük van a közzététellel kapcsolatos vívódásuk is. S az ő kételyei, felismerései, küzdelmei húgával együtt gyermekként, majd felnőttként anyjukkal, s a nyomozás eredményeként az elismerés az anyának, hogy bátor volt megtenni ezt a lépést. S nem ítél, kutat, feltár és közzétesz. S ezzel a könyvvel letette mindazt a terhet amit ez a betegség az évek során rájuk rakott.

Tegnap

volt a harmadik házassági évfordulónk. Ennek elmesélem most, így évek után a történetét. Terveink közt szerepelt, mígnem egy esküvőre voltunk hivtalosak férjem lakóhelyén.  Egyszer csak jött a telefon, mi lenne, ha mi is összeházasodnánk akkor már egy úttal?

Igen ám, de ez az egyetlen (?) helyzet, amihez kettős hozzájárulás, beleegyezés, bejelentkezés szükséges. A hivatal tudott róla, de nem volt leadminisztrálva. Márpedig ami nincs adminisztrálva, az nem is létezik. MI készültünk, városomból indultunk, reggel vettünk hamar gyűrűket, s a minusz 13 fokban, hóban elindultunk a másik esküvőre. Aztán délután egy órakor jelentkeztünk a hivatalban. Szó szót követett, beszélgettünk az adatokat felvevő hölggyel, mígnem gondolt egyet, felvette a telefont, s szólt  a kolléganőjének, ha már a terem előkészített stb. akkor adjon már össze minket is.

Estére már házaspárként ültünk a (másik) lakodalmi asztalnál. Az ifjú férj, s annak tanúja lettek  a tanúink. (Ezt már csak mellékesen jegyzem meg, még tv felvétel is adódott, mert új esküvői előírások voltak éppen készülődőben. A másik érdekesség: mi idősek voltunk, az előttünk lévők nagy pocakkal esküdtek, a még előttük lévőknél már gyermek is volt. Hja, kérem ilyen ez a világ!)

Mint tükörben a tükör tükörképe:
végtelen arc fonódik egy füzérbe;

melyik vagy te? és én melyik vagyok?                           
Én adok fényt neked, te fénylesz bennem,
s bennünk a világ. Vagy a végtelenben
valami még nagyobb.

Keresztury Dezső

Ideillesztettem az utólagos értesítésből a versrészletet családtagoknak, barátoknak, munkahelynek. A reagálások furcsák voltak. Volt, ki megértette, volt ki nem értette (miért nem szóltunk előre? Ami csak terv, amiről még papír sincs, arról, hogy beszéljünk? Volt ki felháborodott, hogy lehet így férjhez menni? Volt, kitől kaptunk ajándékot, lásd a mesések. A munkahely a pletyka színtjén leragadt. Tiszteletteljes kivétel mindig van. Nem értettem. Nem a történés a lényeg? Miért fontos ennek körítése?).

Még egy érdekesség. (Fokozhatom még?) Apám másnap elzavart minket haza, az én lakóhelyemre. Mondván ebben az időjárásban ne kockáztassunk, jobb biztos helyen lenni. Ő sem tudta, még aznap estefelé, s tán hajnalban a városban földrengés volt....

Tegnap végre befejeztem a sikálást, a fertőtlenítést, a bejárati ajtót is bekárpítozták. Még macskaúr hagyta alaposan helyben az évek során..... vagy mert unta magát, vagy mert egyedül volt, de leginkább mert azokat a karmokat oly kiválóan lehetett belemélyeszteni. (A felkínált szőnyegdarab épen és karcolatlanul máig ott van mellette a faburkolaton...)

Tegnap az ajtótlan lakásfogságban pihenésképp hamar elolvastam a könyvet.

A

könyvet is a könyv szerzője jegyzé. Könnyű, romantikus, főleg misztikus, éppen egy ilyen időszakra való.

S most mennem kellene aludni.....

A versrészlet, mert nem tudok hozzányúlni, ez az a gép....

Mint tükörben a tükör tükörképe:
végtelen arc fonódik egy füzérbe;

melyik vagy te? és én melyik vagyok?                      
Én adok fényt neked, te fénylesz bennem,
s bennünk a világ. Vagy a végtelenben
valami még nagyobb.

Keresztury Dezső

Egy gyermekkönyvet olvastam

 

nem tudtam letenni. Egy nyolcéves kisfiúról szól, aki más mint  a többi ember, úgy született, hogy lebeg, fent a levegőben, szoba tetején, stb. Ő kicsit rossz családba született, a szülei akik merevek, fantáziátlanok, s mondjuk ki lelketlenek, sehogy sem tudják elfogadni. Az anya "intézkedik", s Barnaby útra kel. Sok kalandon megy keresztül, ahol emberséggel, szeretettel, elfogadással, s természetesen a gonoszsággal is találkozik. S mindig hazavágyik. Mindig, minden körülmények közt, mindenek ellenére. Haza is kerül, ahol ismét szembesül szülei "hőstetteivel", s gondol egy merészet.

Egy könyv, egy fotó, egy találkozó

 

és két ölelés a szerzőnek, akihez két középiskolás lány odament a találkozó után,  s kérték, hogy megölelhessék,olyan szépen beszélt (A nőkről és a mesékről, s a kettőről együtt.)

Kell ennél több egy írónak?

Erről  a találkozóról írtam a megvolt bejegyzésemben. Csak  a lényeget felejtettem el, most ideírtam.... Erre szoktam mondani, az ilyen pillanatokért érdemes élni.

A lelkem valahol út közben elhagytam.

Nincs kedvem írni, nem tudok szépeket mondani.

VISZONT!!!!! Van egy pozitívum. Az egyféle munkát végző kolléganőimmel valahogy kisimultak köztünk a dolgok. Lehet, én is részese vagyok, mert volt egy mondat... Régen az egyikünk elkezdett egy mondatot, a másik befejezte. Rég volt, szétmartak minket, mert hagytuk. Nos  a mondat óta belém bújt  a kisangyal, csakazértse! Lehet, hogy amit sugárzok azt kapom vissza, lehet a közelítésre volt szükség. Ki tudja? Az első lépésre?

Macskaúr feje feldagadt, valami csúnya fogügynek tűnik. Nehezen, de szereztem fuvart holnapra, fizikailag most képtelen vagyok a cipelésére. Hétvégén kezdődött nála, csak ült és nézett, de nem jöttem rá a baj okára. Most egyértelművé vált. Olyan, mint a gyerekem. Ha itt vagyok egész este az ölemben ül. Lehet, bolond vagyok, de felelősséget érzek érte, még ha csak egy macska, akkor is. A  környék macskáinak a réme most elesett, de a harci kedvéből mit sem veszített.

Beszélgetés az unokákkal. A nagyobbik a karácsonyi történések bibliai világában él és játszik. Meséli. A kicsi megkérdi: Mikor jössz el Nagyikó? Eddig Ankónyának hívott, ezt a megszólítást átvette a nagytól. Két lányka, ég és föld  a kettő, mint apjuk és a bátyja.

S két könyvet olvasok, felváltva, lassan haladva, más-más helyszíneken. Pszichiátriai, orvosi irodalom, de imádom az első íróját, mióta az Antropológus a Marson c. könyvét elolvastam. Remélem sikerül a könyvbemutató megnéznetek.

Hallucinációk  (Harmadszorra csak sikerült összehoznom....)

Kellene róla írnom, elgondolkodtató, más irányba terelő. Majd máskor.

Máté Gábor könyvét Katalin már ajánlotta, felhívta rá a figyelmemet. Köszönet érte. Rákattantam, mert egy-két dolgot megvilágosított előttem. A szakmai szövegen túl külön értékének érzem, hogy  saját életével való párhuzamokkal próbálja jobban megértetni. Kiadja magát, családját? Vagy a kettő együtt érvényes? Mélyen emberi és esendő?

"Lenne még mondani mit, de most már

Könyvek, kiknek is?

Új könyvek, felnőttekhez sorolódtak. Aztán elolvastam őket egyszuszra, szívemból. S kutakodtam, jól értem, jól érzem? A könyvbemutató gyermekeknek szólt, s könyvkritika  gyerekeknek (is) íródott. Gyerkekeknek, felnőtteknek?  Lényegtelen, akárki olvassa, neki és hozzá szól.



S egy, ami biztosan a felnőttek könyve. Ismerős lehet, Az óceánjáró zongorista c. film alapjául szolgált. Számomra a könyv is csoda! A nyelvezete, stílusa, a lelke, a témát már ismerhetjük.

Utaztam, s egy könyv társamul szegődött.

Társamul, ahogy időnként egy-egy könyv mellém szegődik.Az írónő négy évet Battonya környékén töltött, s utazott a határon belül, s túl azon a környéken. A kisemberek világát, a kocsmák, mellékutcák környékét találta meg, s az ott élő embereket.

A kies világot olyan lírával mutatja be, hogy időnként borzong bele az ember. Néha úgy éreztem Máté Angi szól hozzám. Az ő világára emlékeztetett a szöveg, tán nem is véletlenül.

" A tangóharmonikás magányos ember volt. Élete megfelelt hangszere hosszan elnyúló harmóniáinak és a köztük levő tereknek. Ezekben  aterekben laktak az álmai. Amikor játszott az álmok összepréselődtek,  és ráncokat vetettek. A harmonikás szinte felismerhettelen  lapocskákká préselte őket, a hangok között, amelyeket nehezen lehet egy életnek elképzelni. Ilyenkor a tangóharmonikás belebámult  a kocsma terébe, ahol a vendégek ültek vagy táncoltak, és céltalanul járatta körbe pillntását, egészen az éjszakával megtelt ablakokig, arca mozdultlan maradt, miközben elrendezte álhatatós és szívós álmait. A  szürke reggelen a szélesen rojtos hangok között az ember még kihalllotta a az álmok csicsergését, melyek új életre készülődve épp első levegőjüket vették.  Ez a csicsergés volt a jel az utolsó vendégek számára, hogy ideje hazamenni.  Az iszákosok felemelkedtek a székükről, a táncolók elengedték egymást.  Egy pohár széttört, egy szék rövid, tompa puffanással felborult. A magányosok előkusztak a sötét sarkokból, ahol az ember már csaknem megfeledkezett róluk, a vendéglős seprűvel a kezében állt a söntéspult mellett. A tangóharmonikás útra engedte a tompa záróakkordokat. Kikisérte az utolsó vendégeket, szívesen játszotta az ajtónálló szerepét. Becsapódott mögötte a kocsma ajtaja, ő meg a hajnali ködben odabotorkált a házához, melynek ablakából zavartalan kilátás nyílt a síkságra.  A harmonikás napokat töltött el azzal, hogy pillantásával végigpásztázza a távoli vidéket, miközben hagyta, hogy álmai - a hangszer hasítékaiból   és ráncaiból kiszabadult, a zenélés során elkerülhettelenül  kicsúszott, és még eléhető távolságban, a levegőben lebegő álomcafatok - a maguk játéába kezdjenek a szívével és a fejével. Ez, gondolta a tangóharmonikás, amint az ablakánál ült, és a síkföld  csendjét fülelte, ez a valódi élet."

Könyveket olvastam:

Egy álomszerűt,






















egy vidámat, vagányat



egy szívmelengetőt



és ajánlok egy illusztrátort: Simonyi Cecília. Az első könyvet jegyzi! Annak érzelemgazdag világát még líraibbá, meseszerűbbé teszi.  Az oly gazdag hazai gyermekkönyvillusztrálók palettáján egy új színnel jelent meg! S a Naphegy Kiadó oly átgondolt, minőségi könyveinek sorát szaporítja. Sajnos ezen a gépen még bejegyezni is csak hátulról tudok, képeket idetenni még kevésbé. Majd, ha egy másik géphez jutok, majd, ha.....

Amikor három évtizede

a munkahelyemen átmenetileg (tehát kicsit kívülállóként is)  dolgozó fiatal lány megalkotott egy munkahelyi kisokost,  senki sem gondolta volna, hogy (bár az emberek cserélődtek, s egy mag azért megmaradt), amikor néhány évenként előkerül, mennyire aktuálisak még mindig az abban leírtak.

Így jártam Rómer Flóris: A Bakony terményrajzi és régészeti vázlat c. könyvével.

Csapjunk akkor  a lovak közé!

"Igaz, ha az általam minden irányban átszelt, mintegy 42 négyszög mérföldnyi tért valami divatos, mulatságból utazó  kalandor által tett uttal összehasonlítjuk, ki hol gyorskocsit, hol gőzhajót használván hihetetlen gyorsasággal repül át egyes országokat, öszve kell zsugorodnom a Bakonyban tett e tenyérnyi körutammal. De lássuk mit hoznak rendesen haza azok, kik mint egy szüntelen kábulás közt  lélekzet nélkül rohannak a fővárosok gyüjteményein, színházain, templomain és legdiszesebb szállodáin keresztül, folytonos izgatottságukban azt sem tudván mihez kapjanak elébb? - Mit hoznak? A külföld szerfeletti magasztalását és túlbecsülését és a honiak meg nem érdemlett kicsinylő fitymálását, a mohó futásból eredt emészthetetlenséget, és legfeljebb annyinak tudását, a mennyit vezetőjüktől már megtudtak elindulásuk előtt....."

"Délfelé csak a Kapolcs veszi útját; mert  a balatonparti- a Bakonnyal egyenközüen, magasabb előhegyek gátolják  ennek természetszerü lefolyását - és így csak ezen  hegyláncról csörgedező patakocskák vizei  tartják fel e tájon a feltételezett , de tán még nem bebizonyitott belforrásokon kivül  a Balaton még alábbszállítandó színvonalát. Ha ezen a földbirtok tulságos vágya által sugallott terv valóban kivitetik, nem is emlitvén e hirneves vidék  és csodaszép tájkép eltorzulását, az ugy is eleget szenvedő somogyi partokat meddő homoktengerrel elözönlvén,  néhány év elteltével valóságos  kietlenné változtatva látandjuk; - de a Bakony viránya is silányulni, sok helyen száraz csúcsú fái törpülni fognak, s így erdejének tönkre tételével  forrásai is kiapadással fenyegetnek, s így egynehány birtokos  homokpartok utáni sovárgása, csak a Dunáig terjedő megyék közvetett  kárával fogna kielégítethetni."

"Évek mulnak, míg az egykor gondosan elhintett eszmék kifejlődnek, és ezért tartja őket sajátjának,  holott mások vetették azokat egykor arcuk veritékével el, és a hosszú idő, mely kikeltükig lefolyt, elfelejteti vele a gondos munkást; vagy tán néha jól is esik magát azon  édes csalódásba ringatni, hogy e nemes növény önön munkásságának szüleménye?"

Megjelent 1860-ban, a helyesírásban próbáltam tartani az eredetit.

A szabályok be nem tartása

1. Csak akkor mossak hajat, ha nem vagyok fáradt. Mindig pórul járok, ha nem ezt teszem. Így jártam tegnap is. Kárba veszett idő, fáradtság, s eredménye:  0. Nem tudom ki hogy van vele, de az én hajam erős szálú, göndör,  ősz és hennázott. Nos, ebből kell időnként  kihozni valami eredményt. Gyűlölök hajat mosni....


2. Ragyogó idő volt, elterveztem, hogy az emberem által felásott kertrészből kirázom a földet, azaz gyomtalanítok is. Ribizliket készültem ide átültetni, a gyepben semmire sem mentek. Nos kb. 2 négyzetméter rendbetétele  (kb. egyetlen órácska) után kidőltem, feküdtem 2 órát. (S  ma időm lenne, de délutánra megyek dolgozni, így a málnák átültetésébe már nem merek belevágni.) Aztán már semmire sem voltam képes, semmire. Csak voltam. Hogy lehetek ilyen hülye? Makacs? Még napozni sem tudtam utána, le kellett feküdjek, mert csak úgy tudtam magam összekapni.

3. Ha egy könyv  x oldalig nem tetszik, nem köt le, tedd félre. (Igen ám, de néha van úgy az ember, hogy semmi sem köti le...) A kidőlésnek így lett  egy előnye is, mert befejeztem egy általam már elkezdett, de akkor "odafigyelni nem tudtam könyvet". S milyen jó, hogy magammal hoztam! Szóval ő Alessandro Baricco. A Fátyol és Az óceánjáró zongorista c. filmek az ő írásaiból készültek. Kíváncsi voltam az alapművekre, így jutottam el hozzá.



Élmény volt olvasni, elgondolkodtató, sokszor az ötlete zsenialitásán gondolkodtam miközben sodort magával a történet. Bár idelinkeltem az ismertetését, s ott eljuthatunk kritikákhoz, aki kíváncsi rá előbb a könyvet olvassa el. "Baricco mindent tud az emberről. És mindent el is mond, nagyon kevés szóval; szinte csak odalehelve a történetet, mintegy zárójelek közé. És mi nagyon szeretjük ezért."
forrás

S ha már pihenőre kényszerültem csináltam egy kis őszi hangulatot: kintre és bentre is.

Baricco mindent tud az emberről. És mindent el is mond, nagyon kevés szóval; szinte csak odalehelve a történetet, mintegy zárójelek közé. És mi nagyon szeretjük ezért. - See more at: http://master.magyarhirlap.hu/kultura/a-portreiro-csodalatos-tortenete#sthash.xd30ubRJ.dpuf

Baricco mindent tud az emberről. És mindent el is mond, nagyon kevés szóval; szinte csak odalehelve a történetet, mintegy zárójelek közé. És mi nagyon szeretjük ezért. - See more at: http://master.magyarhirlap.hu/kultura/a-portreiro-csodalatos-tortenete#sthash.xd30ubRJ.dpuf

Véletlenek

Theodore Roethke: Az ébredés

Álom az ébredés, lassan jön el,

Sorsom betölti, ami nem riaszt,

Tanít az út, amelyen menni kell.

Érzés a gondolat. Tudásra lel?

Két fülem közt táncol a lét, maraszt.

Álom az ébredés, lassan jön el.

Kik vagytok, hozzám sokan közel?

Lábam alatt, Uram, Áldott haraszt,

Tanít az út, amelyen menni kell.

Fény emel fát, ki érthetné, mivel,

Az apró féreg megtesz száza araszt,

Álom az ébredés, lassan jön el.

A Nagy Természet veled és velem

Még mást akar. Végy levegőt, szabad,

Tanít az út, amelyen menni kell.

A rázkódás megtart. Tudni muszáj.

Örök az, ami szétesik. Középre zár.

Álom az ébredés, lassan jön el,

Tanít az út, amelyen menni kell.

A kimásolt papír véletlenül került elő. Évekkel ezelőtt Mia Farrow könyvéből másoltam ki, amelyben életéről írt.

Dolgozom, felveszem a telefont, távoli településről jött ahívás, hajdani olvasótól. Egy könyvet keresett, angyalokról. Megtaláltam a  könyvet, s ráismertem volt már kezemben, aztán valahogy mégsem maradt nálam. Tán közben odaadták másnak? Akkor nem volt rá szükségem, most fogtam, s hazahoztam.

Tegnap óta

nem látok, nem hallok, csak olvasok.

S akinek megtetszett, íme egy újabb (általam még nem olvasott) könyve!

Mi fogott meg benne? Az orosz népmesék, mitológia elemeinek beültetése a könyvbe, ez a fő szál, s nem utolsó sorban a NŐK-ről ír. Kell ennél több? 

S még egy gondolat: olvasom még mindig Akszjonov könyveit, s íme egy másik, mely szintén abban a korban is játszódik, igaz a megközelítés más, a célja is, de abba a világba visz el. Másként.

S emlékeztet a Csárdás c. könyvre is, már annyiban, hogy annak is idegen származású a szerzője, s magyar történetet ír meg. Itt pedig amerikai az írónő, aki rokonsága révén szívta magába az orosz tündérmesék világát.

Szélfujtán

Úgy érzem magam, amilyen az időjárás: hol beborul, hol  kisüt a nap. Néha szétszakadok, de leginkább csak feküdnék, s úgy is teszek, a teendők nem szaladnak el.

Hetek óta alig olvastam, pedig van egy könyv otthon (Vaszilij Akszjonov: Moszkvai történet) , s egy a házban, szintén őtőle a Moszkva kva kva. Amúgy szenzációs olvasmányok, főleg az utóbbinak fergeteges a stílusa. Azt hiszem a hiba az én készülékemben, figyelmemben van. Mostanában pedig kezdek egyenesbe jönni, megnyugodni. S lassan folytatni az olvasmányaimat.

Tegnap este megnéztem egy filmet: A kezelés. Lehet rajta vitatkozni, nekem tetszett. Éppen délelőtt egy olvasóval beszélgettünk, kinek mi jön be, lehet kolléga is, az ajánlata nem biztos, hogy megérint engem, a másikat. Ezt úgy hoztam el, hogy a hölgynek nem tetszett, gondoltam, akkor lássuk! Az Életrevalók, A kezelés mind egy témát jár körül, s akár a Belső tengert is idevehetjük - a magatehetetlen, béna emberek életét, a teljes élet vágyát, vagy inkább az adott lehetőségek határainak feszegetését vagy a választásokat.

Azért volt egy vidámabb (?) filmem is: Egy nyári éj mosolya Ingmar Bergmantól. Közben egy kis kapálás, borsószedés, locsolás, hogy ki ne jöjjek a gyakorlatból. S a folyamatosan hulló diók és levelek is nem kevés munkát adnak.

Aztán leszedtem volna  a gyógynövényeket is, de igazi napsütés híján nem mertem megtenni, így várniuk kell rám pár napot. S ha valaki még nem látta a mostani Praktika Magazinban szenzációs (vagy csak nekem volt új) levendulakötési módszert találtam.

Egy könyvről

"egyszerre nyűgöz le a költői brutalitás, amivel  a kivándorlástól pusztuló sváb falu világát bemutatja, a sorok közt vibráló bátorság és erő, és az, hogy ezt az egészet még ott és akkor le tudta és le merte írni valaki." írja Dragomán György a könyv utószavában.  A "költői brutalitás" mily találó szavak a könyvre.  Itt olvashattok a könyvből részleteket. Egy ülésben olvastam el, néha összeszorult az öklöm, néha eszembe jutott a tőle olvasott első könyvem a Lélegzethinta. Nem véletlenül. Az egyik női szereplő is megjárta a lágerek poklát, aztán a Ceaucescu féle Romániáét. Az emebertársát lealacsonyító ember mindenhol egyforma. S melyik volt a nagyobb pokol?

Nem könnyű olvasmány. Viszont örülök, hogy nem hagytam ki. Amit épületekben, kultúrában maguk után hagytak a kitepülők, beleszakad az ember szíve.

Könnyű, hétvégi olvasmány nem csak nőknek

Férfiaknak is, görbetükörként. S a humora! Nem bánt, csak tükröz. Aztán elgondolkodom, rólunk milyen könyv születne? Vagy már meg is írták, csak nem tudok róla? Vagy ez a könyv is elsősorban a nőkről szó, mert ugyebár, ha nincs vevő, hiába akad eladó!


"Ez a könyv nem a férfiakat akarja kiosztani. Igazából a nőkön mulat, amiért hajmeresztő kreativitással még egy idiótában is képesek meglátni álmaik hercegét. A szerelem - az elcsépelt frázissal ellentétben - nem vak. Inkább felnyitja a szemet: a szerelmes nő millió olyan tulajdonságot fedez fel a férfiban, amellyel az nem is rendelkezik.
Az olvasó a mennyországban kezdődő és pokolban végződő történeteket olvasva jókat derülhet, talán magára is ismer, és felidézi saját emlékeit. De nemcsak nőknek, hanem férfiaknak is szól a könyv: ha megfelelő adag öniróniával rendelkeznek, és el akarják kerülni az életveszélyes hibákat, élvezettel fogják forgatni. Mert a bolond azért mindig a nő... a győztes pedig az örökké megújuló szerelem."

 forrás

Két borító, két könyv, két vélemény

amely alapján ki-ki eldöntheti elolvassa-e?

 Én elolvastam az elsőt, aztán a másodikat. Másnap nekiálltunk a kolléganőmmel megtárgyalni. Szex, csak a szex, ami összetartja őket? Szerinte igen, nem tudnak miről beszélgetni, a nő nagyon feladta magát. Aztán elém jön egy jelenet: ülnek a szobában, tv is megy, de ami a fontos a beszélgetés, a meghitt hangulat, talán jókat is nevettek együtt.

Azért a kérdés még mindig bennem motoszkál, az írónő sem zárja le. S még egy gondolat, amilyen a két borító, olyan a két könyv is, szerintem szórakoztatók, meghökkentők, s minő meglepetés - elgondolkodtatók.

S ahogy látom, ez az 500. bejegyzésem. Örülök, hogy erre jártok!