Szélfujtán

Úgy érzem magam, amilyen az időjárás: hol beborul, hol  kisüt a nap. Néha szétszakadok, de leginkább csak feküdnék, s úgy is teszek, a teendők nem szaladnak el.

Hetek óta alig olvastam, pedig van egy könyv otthon (Vaszilij Akszjonov: Moszkvai történet) , s egy a házban, szintén őtőle a Moszkva kva kva. Amúgy szenzációs olvasmányok, főleg az utóbbinak fergeteges a stílusa. Azt hiszem a hiba az én készülékemben, figyelmemben van. Mostanában pedig kezdek egyenesbe jönni, megnyugodni. S lassan folytatni az olvasmányaimat.

Tegnap este megnéztem egy filmet: A kezelés. Lehet rajta vitatkozni, nekem tetszett. Éppen délelőtt egy olvasóval beszélgettünk, kinek mi jön be, lehet kolléga is, az ajánlata nem biztos, hogy megérint engem, a másikat. Ezt úgy hoztam el, hogy a hölgynek nem tetszett, gondoltam, akkor lássuk! Az Életrevalók, A kezelés mind egy témát jár körül, s akár a Belső tengert is idevehetjük - a magatehetetlen, béna emberek életét, a teljes élet vágyát, vagy inkább az adott lehetőségek határainak feszegetését vagy a választásokat.

Azért volt egy vidámabb (?) filmem is: Egy nyári éj mosolya Ingmar Bergmantól. Közben egy kis kapálás, borsószedés, locsolás, hogy ki ne jöjjek a gyakorlatból. S a folyamatosan hulló diók és levelek is nem kevés munkát adnak.

Aztán leszedtem volna  a gyógynövényeket is, de igazi napsütés híján nem mertem megtenni, így várniuk kell rám pár napot. S ha valaki még nem látta a mostani Praktika Magazinban szenzációs (vagy csak nekem volt új) levendulakötési módszert találtam.