A vendég, aki a macskáktól nem zavartatva magát ivott, ivott és ivott, majd eltűnt a kilépő melletti buja növényzetben.
Köszönöm az előző bejegyzéshez írt válaszaitokat, együttérzéseket, biztatásokat... Úgy tűnik a macskamarás, macskaúr még pénteken otthon, (hogy halásszon a zavarosban) komolyabb, mint hittem. Végül is még nem volt elég gondunk.
Viszont kijöttem a házba hétvégére, s itt a lelkem lenyugodott, megnyugodott, elereszthettem magam. A csend, a nyugalom, a kert, némi kertészkedés hatott. Szép hetet nekünk, nektek, a vizeseknek legfőképpen.
Sok erőt kívánok, csöppet sem közhelyesen, hanem tényleg!!!!!
VálaszTörlésÉdes süni!!!!Az állatok tényleg megnyugtatnak.....Megkaptad a bejegyzésemet,amiben kértem az emailcímedet?
VálaszTörlésMár én is vágyom egy parányi kerttel megáldott házikóra, a panelből menekülésre. Majd büszke nyuggerként...talán...
VálaszTörlésÚgy-e nem tejet ivott?
VálaszTörlésVizet, a macskákét, ők meg nézték, de nem bántották. Mammka, visszajeleztem (ezek szent mit?), , de lehet rosszul, s lehet, hogy az otthoni címemre írtál. Megnézem.Köszönöm, s a druszámnak is. Töprengő, tudod te is, mindig ez volt a vágyam, nem is csalódtam benne, a lelkem lesimul itt.
VálaszTörlésA kis szomjas!
VálaszTörlésMi van a kezeddel, amit a macska megkarmolt?
Éva, úgy néz ki gyógyul, s remélem nem kell felnyitni, nagyon rám ijesztett az orvos. Valahol joggal, legfeljebb a hangnem...., de ki gondolt erre, persze rondán, s vad indulatból kapott el a macska. Érezte bennem a feszültséget, nem teljesült a kívánsága, de akkor is, sok mindenen elgondolkodtatott.
VálaszTörlés