A vendég, aki a macskáktól nem zavartatva magát ivott, ivott és ivott, majd eltűnt a kilépő melletti buja növényzetben.
Köszönöm az előző bejegyzéshez írt válaszaitokat, együttérzéseket, biztatásokat... Úgy tűnik a macskamarás, macskaúr még pénteken otthon, (hogy halásszon a zavarosban) komolyabb, mint hittem. Végül is még nem volt elég gondunk.
Viszont kijöttem a házba hétvégére, s itt a lelkem lenyugodott, megnyugodott, elereszthettem magam. A csend, a nyugalom, a kert, némi kertészkedés hatott. Szép hetet nekünk, nektek, a vizeseknek legfőképpen.
