Szóval: ki a bolond? Hívtak (írtam is róla), hogy apám zavarosakat beszél. Két hét múlva jutottam el hozzá, előttem három nappal az öcsémék. Nem "zavarosabb", mint máskor. Viszont aki elkezdte, évek óta hurcolja neki megunt ill. elolvasott, néha többéves újságjait, s apám az egyetlen aki az utcából még szóba állt vele. Apám évek óta tűrte, most fellázadt: sem ősmagyar, sem külföldre szakadt hazánkfia, nem mindenféle valláskövető, s nem látogatja az ország kulturális programjait. Ezekről szólnak a mindenféle fekete-fehér és színes sajtótermékek, nyilvánosak, s kevésbé azok. Néha én mazsoláztam át s, tépkedtem ki,amik érdekeltek. Szóval, apám fellázadt: nem hagyják pihenni, zaklatják, a háta mögött összejárnak, megtárgyalják ketten, s ezt nem is mondtam neki, rossz hírét keltik. Szóval, akkor ki a bolond?
Ma elmentem az államkincstárhoz, a jubileumi jutalmam ügye megnyugtató választ kapott. Érdekes, ezt eddig sehol, senkitől nem kaptam meg. Itt kellett volna kezdenem? Nekem kell az ügyeimet intézni, utánajárni, vagy a munkahelyi dolgaimat a munkahelynek intéznie?
Vagyok úgy sokszor, mintha valaki állna a hátam mögött, s súgna. Néha szót fogadok neki, s áldom érte, néha, amikor nem hallgatok rá magamat szidom. Ma jártam így, őszi programot szervezünk, már sínen volt az egész.
Aztán súgtak, elővettem az első megkereső levelet, s kiderült, egy héttel korábbra kötöttem le az időpontot. (Ez évben országosan csúsztatták a programokat.) Mákom volt, ahogy mondják. Így elmarad egy várt program, most újat keresek helyette. Szerencse, hogy nem akkor derült ki. Mert bár hiába levelezünk valamiről, megy el a felkérő, felhívom a vendéget az adott napon. Ő még otthon van. Otthon, 300 km-re? Hogy ér ide? 13 órára megérkezik! Nem, 11-re várjuk, szerveztük meg a gyerekeket... Ennyin múlott. Persze, emberek vagyunk.
Régen írtam, tele voltak napjaim, s ez a meleg, néha egyszerűen a földbe döngöl. Alig vonszolom magam, alig viselem el magam. Csak fekszem, s nézek ki a fejemből. Örülök, ha elfekhetek. Remélem csak az idő okozza, minden esetre elszomorító.
Pedig lépnem kellene, amikor mozdulni sem tudok, hogyan lépjek?
Kedves Sorstárs! Te legalább unokázhatsz, még van látogatható édesapád, munkahellyel kapcsolatos ügyintézésed. Sok szál köt az eleven élethez. Nekem már kevesebb, jóval kevesebb.
VálaszTörlésO de gyonyoruek azok a lanyok!Jobbulast kivanok, es ne mergelodj , ha lehet..persze en is haosnlo lennek, vagyok.
VálaszTörlésTöprengő, de a kezedben van a kincs! Vagy a fejedben? Akárhol, élhetsz vele, s érzem fogsz is. Ágnes, azért tettem őket ide, kedvnövelőnek.
VálaszTörlésA rendszer biztos bolond volt tegnap, mert én is harmadikra tudtam megírni a bejegyzésemet, dünnyögtem is miatta.
VálaszTörlésEz a meleg megvisel mindenkit, reméljük, utána jobban leszel.
Tüneményesek az unokáid!