Oldalak

2013. július 16., kedd

Hogy is van ez?

Beszélgetek egy anyával, aki mellékesen orvos. Az ő egyetemista fiának is volt őssejtbeültetése. Folyik a könnye. A "gyermek" már túlvan, jól van, már emlék az egész beavatkozás,  a túlélés, a gyógyulás, az izgalom. (Emlék? Máig fájdalom. S az egyéb körülményekről most nem is szóltam.)

Említem kisebbik fiamnak. Megjegyzi lazán, hogy a kezelések fájdalommal járnak, a rákos betegek gyógyulása fájdalommal jár. Megdöbbent az érzéketlensége avagy ő a reális? (Onkológiai betegekkel is dolgozik, a lelket tartja bennük.)

A betegünknek ma kezdték a kemoterápiát. Ő ennek várható következményeitől is kiborult, most már lelkileg felkészülve vállalta. A következő lépés (lásd fenn) részleteivel nincs tisztában. Gondolom az orvosok úgyis felvilágosítják. Remélem. Én egyenlőre nem akartam. Nekem marad a szervezés, a tisztogatás stb. Ez sem lesz kevés, én ettől félek, hogy bírom, nincs segítségem. Majd fizetek, ha kell takarítónőt, ápolónőt. Ha már egyedül nem bírom, ha már erőm fogytán lesz. Nekem sem könnyű.

S a nagyobbik fiam csak kérdez: miért kapta életében ezt a sok fájdalmat, betegséget? Mit lehet erre mondani? Kinek-kinek hite szerint....

12 megjegyzés:

  1. Imádkozni fogunk a fiadért.

    VálaszTörlés
  2. Okosat mondani nem tudok. De mélységesen egyet értek.
    Igen, mindenikünknek a hite szerint.
    legyen erő hozzá, szívből kívánom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyet értek és egyet érzek, ez utóbbi fontosabb.

      Törlés
  3. Most ne az okokat keresse. Gyogyuljon.

    VálaszTörlés
  4. Annyira,de annyira együttérzek!A fiatalabbik fiad orvos,jól értettem?Akkor ő tud segíteni ,amiben lehet...Mármint orvosi tanács,ilyenek...
    A kérdésre nem tudom a választ,nem is merek kockáztatni,de azt TUDOM,hogy ezen a nehéz úton vele van Isten,a beteggel együtt szenved és sír,úgy,ahogy Veled is.
    A szívaim itt zsibonganak bennem.Imádkozom én is.

    VálaszTörlés
  5. Azt hiszem nincs ennel nehezebb feladata egy anyanak...nagyon egyutterzek Aniko, sok erot, energiat kivanok neked is!

    puszillak!

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm a hozzászólásaitokat.

    VálaszTörlés
  7. Azt hiszem, ha megtalálja a fiad a miértre a választ az a gyógyulásának a kulcsa is lehet.
    A te helyzeted sokkal nehezebb. Ugyanis nem tőled függ a gyógyulás és tehetetlenül sodródsz az eseményekkel. Ennél rosszabb nincs is! Azonban az anyák sokat bírnak. Ki fogod bírni, mert ezzel tudsz segíteni neki a legtöbbet. Tudom, hogy most cirógató szavakra vágysz jobban. A lelkemben ki is mondtam őket. Most azonban arra van szükség, hogy ne gyengülj el!
    Magánban persze bármikor megcirógatlak, ha jól esne! Csak jelezd mikor van rá szükséged! Széles a vállam sok mindent elbír.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Boróka! Te vagy az, aki hozzászólásodban azt fogalmaztad meg, amit én is írni akartam Anikónak, aki nagyon-nagyon kedves vendégem, és régóra tudok a családi és személyes dolgairól is. Bízom benne én is, hogy a történet hátterében megtalálják a válaszokat a kérdésekre, és a folyamat egy gyógyulás-megtisztulás lesz mindenki számára.
      Tisztában vagyok vele, hogy írni és beszélni könnyebb róla, mint átélni.

      Törlés
  8. Tudom, hogy nehéz! Beszélj/ írj itt, ha szükségét érzed, sokan olvasunk, és gondolunk rátok.

    VálaszTörlés
  9. Nálam nem a lelkiekkel van a gond, egyszerűen fizikailag fáradok ki nagyon hamar: lépcsőzés, cipelés, takarítás, pakolás stb. s mindez egy másik izomcsoportra is áttevődik, a testem nem bírom, ez a betegségem. Itt sokszor pihenni kell, ez a gond, s emiatt félek a tehertől. Igaz pillannaról pillanatra gyengülök és állok fel, de akkor is pihenés az kell. Ha fizikalag bírnám gondom nem lenne.


    A fiamnál a válaszkeresés a gond, de nem találja, vagy nem is akarja. Én úgy láttam az első körből nem tanult, ez az ő élete, nem hagyja magát befolyásolni. Talán most? Ki tudja?!

    VálaszTörlés
  10. Az kell, hogy a lélek erős legyen. Minden csak másodlagos.
    Nagyon sok erőt és kitartást az előttetek álló megpróbáltatáshoz.

    VálaszTörlés