melyet olvasok néha elrettent, máshol átsejlenek a gyermeki kegyetlenségről, bandaharcokról írt könyvek. S mindezek hátterében a romániai hétköznapok annak minden, vagy majd minden jellemzőjével a nyolcvanas évek közepén. Számomra oly kegyetlen világ, hogy már többször félre akartam tenni. Végül a könyv győzött, vitt magával, nem engedte félreállítani magát. A korról, s hasonló élethelyzetekről mások és más országokból is írtak. Ami egyedivé teszi a kisfiú szemszögéből megírt elbeszélések, melyek sorából áll össze a történet.
S ami elgondolkodtatott, a párttitkár nagyapa távozásra biztatja unokáját, az, akinek minden megadatott.(S mit ill. kit vettek el tőle?) Az, aki állami temetést kapott. Tisztelem, becsülöm, akik maradtak, s most a könyvet olvasva is megértem azokat az ismerőseimet, akik a távozás mellett döntöttek. Biztos nem ok nélkül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése