Véletlenek

Theodore Roethke: Az ébredés

Álom az ébredés, lassan jön el,

Sorsom betölti, ami nem riaszt,

Tanít az út, amelyen menni kell.

Érzés a gondolat. Tudásra lel?

Két fülem közt táncol a lét, maraszt.

Álom az ébredés, lassan jön el.

Kik vagytok, hozzám sokan közel?

Lábam alatt, Uram, Áldott haraszt,

Tanít az út, amelyen menni kell.

Fény emel fát, ki érthetné, mivel,

Az apró féreg megtesz száza araszt,

Álom az ébredés, lassan jön el.

A Nagy Természet veled és velem

Még mást akar. Végy levegőt, szabad,

Tanít az út, amelyen menni kell.

A rázkódás megtart. Tudni muszáj.

Örök az, ami szétesik. Középre zár.

Álom az ébredés, lassan jön el,

Tanít az út, amelyen menni kell.

A kimásolt papír véletlenül került elő. Évekkel ezelőtt Mia Farrow könyvéből másoltam ki, amelyben életéről írt.

Dolgozom, felveszem a telefont, távoli településről jött ahívás, hajdani olvasótól. Egy könyvet keresett, angyalokról. Megtaláltam a  könyvet, s ráismertem volt már kezemben, aztán valahogy mégsem maradt nálam. Tán közben odaadták másnak? Akkor nem volt rá szükségem, most fogtam, s hazahoztam.