Egyszerűen leszoktam a blogírásról, mert nem enged a rendszer bejegyzést írni: "Hiba az oldalon." Véletlenül jöttem rá, ha "linkelek" , írhatok. Ill, arra kattintva, de végül a mégse gombra kattintva. Huh, de bonyolult.
Kicsi a világ. Közben, közben, ha nem is írtam róla, de ismerkedünk a faluban. Mindig akadnak munkálatok,a mikor ilyen vagy olyan segítség, eszköz vagy anyag kell. Így alakult ki egy kedves ismeretség, s mivel 9 négyzetméter burkolása szakembernek nem munka, akadt, aki elvállalta. Beszélgetünk, míg ki nem derült valamikor egy házban laktunk. Igen ám, de ... eltelt azóta 30 év legalább, s az akkori vékony fiatalember ma már őszhajú stb. A gyermekeink idősebbek, mint mi voltunk akkor. No, meg én sem lettem fiatalabb. S az is kiderült, kollegális közös ismerőseink is vannak. Tényleg kicsi a világ.
A Mózsijaim eltűnésével tele a környékünk: a cédulák mellett tudja a boltos(ok), a vendéglős, a mesterember, a szomszédok. Ettől még nem kerültek elő, legfeljebb a szomszédból keresik "azt a jó egerésző kis vörös macskát". Ha befogták őket jól befogták, a kettőt egyszerre, de lehet, hogy vitték őket, autóval. Ezzel is "biztattak". Még éjjelente mindig többször felkelek, hívom őket, de hiába. Tudom, bolond vagyok, de akkor is....
Csak macskaúr éli falusi világát a két portán, verekszik, napozik, ki-bejár az ablakán, s lábamnál alszik, ha éppen a házban van dolga. Érdekes, ezt a szokását megtartotta, visszavette. S mellékesen, ősz lévén az egerek munkálkodnak fent a padláson, mert nekem sincs olyan jól egerésző kis vörös macskám.
Sajnálom a micusokat, mi is megmacskátalanodtunk. Jövőre szerzünk újakat, de nagyon hiányoznak a legkisebb kertészeink.
VálaszTörlés