Oldalak

2013. október 29., kedd

Utaztam, s egy könyv társamul szegődött.

kinsky_banatsko-bor180


Társamul, ahogy időnként egy-egy könyv mellém szegődik.Az írónő négy évet Battonya környékén töltött, s utazott a határon belül, s túl azon a környéken. A kisemberek világát, a kocsmák, mellékutcák környékét találta meg, s az ott élő embereket.

A kies világot olyan lírával mutatja be, hogy időnként borzong bele az ember. Néha úgy éreztem Máté Angi szól hozzám. Az ő világára emlékeztetett a szöveg, tán nem is véletlenül.

" A tangóharmonikás magányos ember volt. Élete megfelelt hangszere hosszan elnyúló harmóniáinak és a köztük levő tereknek. Ezekben  aterekben laktak az álmai. Amikor játszott az álmok összepréselődtek,  és ráncokat vetettek. A harmonikás szinte felismerhettelen  lapocskákká préselte őket, a hangok között, amelyeket nehezen lehet egy életnek elképzelni. Ilyenkor a tangóharmonikás belebámult  a kocsma terébe, ahol a vendégek ültek vagy táncoltak, és céltalanul járatta körbe pillntását, egészen az éjszakával megtelt ablakokig, arca mozdultlan maradt, miközben elrendezte álhatatós és szívós álmait. A  szürke reggelen a szélesen rojtos hangok között az ember még kihalllotta a az álmok csicsergését, melyek új életre készülődve épp első levegőjüket vették.  Ez a csicsergés volt a jel az utolsó vendégek számára, hogy ideje hazamenni.  Az iszákosok felemelkedtek a székükről, a táncolók elengedték egymást.  Egy pohár széttört, egy szék rövid, tompa puffanással felborult. A magányosok előkusztak a sötét sarkokból, ahol az ember már csaknem megfeledkezett róluk, a vendéglős seprűvel a kezében állt a söntéspult mellett. A tangóharmonikás útra engedte a tompa záróakkordokat. Kikisérte az utolsó vendégeket, szívesen játszotta az ajtónálló szerepét. Becsapódott mögötte a kocsma ajtaja, ő meg a hajnali ködben odabotorkált a házához, melynek ablakából zavartalan kilátás nyílt a síkságra.  A harmonikás napokat töltött el azzal, hogy pillantásával végigpásztázza a távoli vidéket, miközben hagyta, hogy álmai - a hangszer hasítékaiból   és ráncaiból kiszabadult, a zenélés során elkerülhettelenül  kicsúszott, és még eléhető távolságban, a levegőben lebegő álomcafatok - a maguk játéába kezdjenek a szívével és a fejével. Ez, gondolta a tangóharmonikás, amint az ablakánál ült, és a síkföld  csendjét fülelte, ez a valódi élet."

6 megjegyzés:

  1. Surun jegyzem az ajanlasokat, bar most semmi idom, es azt hiszem energiam sem lenne, de majd lesz meg:)Majd amikor erosen havazik, bent jo lesz olvasgatni, a fotelban vagy ablakban kuporogva:)
    Nagyon szep a kiemelt resz!

    VálaszTörlés
  2. Szerintem is akkor inkább, szép és szomorú szöveg.

    VálaszTörlés
  3. A blogolvasas miatt konyvet csak utazas kozben olvasok. Most, hogy lerobbantam, Toprengo masodik kotete vonatozas hijan olvasasi kesedelmet szenved. Te szepeket talalsz es jo, hogy megmutatod.

    VálaszTörlés
  4. gyönyörű szép ez a részlet...az embert arra készteti, hogy leírja a hasonló érzéseit az utazások közben magányosan figyelve szerzett tapasztalatait, a részletekben elidőzés finom ízlelgetését, a látvány megfogalmazásában eltöltött pillanatokba merülés örömét...

    VálaszTörlés
  5. sajnos az én szememnek nagyon zavaró a bordó háttér előtti sűsű furcsa fehérbetűk olvasása

    VálaszTörlés
  6. Mások a betűk, így jobb? Katalin? Stali, nekem hűséges társaim a könyvek, és a macskák.

    VálaszTörlés