Az éjjel

 az időjárás (vihar) és a kutya kitett magáért. Szegény Megi reszket, ha dörög ég, azt nem tudom, hogy élte túl a lánc végén a viharokat? Behoztam, mihelyt dörögni kezdett, de nehezen lehetett vigasztalni, míg csendesülni nem kezdett a mennydörgés.

Jó kis eső volt, igaz estefelé jól belocsoltam a kertet, de erre szoktam mondani, ha a sivatagban szomjazol akkor és ott innál vizet, nem az oázist várnád.

Elmentek  vendégek, a beteg leánnyal(aki miatt a család nem tudott visszamenni a Balatonra), s persze ezzel együtt a kutyasimogatók. Várta is őket estefelé Megi, hiába, a jót könnyű megszokni.

Aztán habnak a tortára, tegnap mikor a városba indultunk a frissen vizsgáztatott autó a ház előtt nem indult el, gyorsan le kellett mondjam az időpontos jelenéseket. 

Idén a fejemre nőtt a kert, a sok eső nyomja fel a növényeket, hiába a folyamatos visszametszés, ennyi víz ellen nehéz harcolni. Főleg, ha a szomszéd csatornázatlan, megrogyott melléképületéről hozzátok dől át a víz...

Megszereltek

 Voltam az Emberszerelőnél  Győrben, miközben régi, középiskolás barátnőmmel, kollégista társammal idéztük fel a régi időket. Igazság szerint ő segített Csaba kolléganőjéhez bejutni, mert Csabára annyit kell várni mint a rendelőintézeti szakrendelésre, vagy icipicit többet. Viszont Kata, a kolléganője is méltó tanítványnak bizonyult, a sok hátrányom (értsd egészségügyi problémák a múltból) ellenére. Ezer köszönet itt is érte.

Csak ajánlani tudom mindenkinek, akinek mozgásszervi problémája van. 

Eltűntem, mert 

szenvedtem a térdemmel, 

aztán mikor jobban lettem az elmaradásokat kellett pótolnom, 

mert beszűkült az életem, s nem akarok mindig a kertről írni, 

voltak napok, mikor csak arra koncentráltam, hogy legalább Megit, -aki végül az Omega nevet kapta, s így a beceneve is megmaradhatott- sétálni vihessem, legalább az utca végéig, 

aztán voltak családi betegségek, amik nem vidították az embert,

mondjam még?

Amikor még olvasni sem tudok,

pedig nálam ez nagy baj vagy nagy szó, mert nem tudok odafigyelni,

s így maradtak a lakásbemutatók (micsoda tragédia!!!), mert figyelni, koncentrálni kell a fordításra is, s ez valahogy lekötött, a már meg is mutatott házak mellett,

néha egy-egy krimi..,

még kevesebb erdőjárás, ez tragédia valahol. 

Viszont jelentem megvagyok, jól vagyok, kert és kutya is virulnak, s remélem lassan ide is visszatérek, rendszeresen.

Volt egyszer egy

 mesekör. Hosszú éveken át heti egy estébe nyúló délután fejettük a meséket. Ez a csapat "levetkőzött" egymás előtt, óhatatlanul. Aztán elment a vezetőnk, majd én nyugdíjba s szétoszlott a csapat, vagy inkább az első ok miatt? Vagy a kettő egybeesett? Lényegtelen. Fájó és gyönyörű, szembenéző alkalmakat töltöttünk együtt.

Tegnap vírusomból javulgatva, csakazértis, mert egy hete éppen miatta nem indulhattunk, el útra keltünk az Őrségbe. Megjegyzem ez egy bejáratott és szeretett út. Léleklesimító.

Őriszentpéteren az Árpád-kori templomnál kezdtünk,

 

majd jött Pityerszer, s ott a szatócsbolt. Van nekem hosszú évek óta egy macskás kulcstartóm, onnan érkezett az első, aztán a többieket is onnan vásároltam, ha elkoptak, szétszakadtak. Mindig ok egy kirándulásra is. 

Itt pedig egy mesetársba botlottam. Nagy volt az öröm, a viszontlátásé, az emlékidézés, ki, hol és merre van azóta. Meghatódott a macskás kulcstartó történetén. Ő volt az eladó. Hinni sem akarta, hogy ilyen van. Van.

Aztán kiültem az itteni kirándulás másik okára, a mélázó helyemre. Pityerszeren van, a falumúzeum hátsó felén, s egy völgyre néz, majd a túloldali szerre. Először egy ragyogó húsvéton jártam itt, beton, fa padok voltak, s a régi akkor virágzó fákból már csak a csonka körtefa maradt. Most a szemben lévő házakat az azóta növekvő fák lombjai jótékonyan takarták, hiányzott a csorda a völgyből. Ami maradt a csend, békesség, madárdal, jó levegő. S a léleklesimító üldögélés, egybeolvadás a fentiekkel. Még nem volt vagy éppen nem volt ott más érdeklődő. Elmondhatatlan.

S csodák csodája mindezek után a forrón égő fejem lenyugodott, életre keltem, s bírtam a további napot. Érdemes volt kockáztatni, útra kelni.

Reggeli séta

borús időben, megelőzendő a későbbi esőt. Mire hazaértünk eltűnt az eső az előrejelzésből. Viszont hol borult, hol a nap sütött, s meleg lett. Bolond, áprilisi bolond időjárás.

 

A fenti fotókon erdőtisztítás látható. A vadvirágok pedig tobzódnak, igaz szellőrózsát nem fotóztam, megillette volna.

Medvehagyma gazdagság.

Ez az általam elnevezett Bermuda háromszög, itt mindig kavar, tördel a szél fákat, ágakat.

Itthon vagyunk, unokáinknál a nagyszüleik vannak, másik fiam pedig ilyen esős időben!!! nem jön ki. Ez van. Elvagyunk hármasban, mint máskor. Szegény Megsi, ha viszem sétálni, -pedig megyünk mindennap szélben, csepegő esőben, legfeljebb a hossza változik-, tombol az örömtől, alig tudom a hámot feltenni, hogy megyünk, indulunk. Az utcában minden kutya tutul már, mert nagy ugatással adja örömét a falu tudtára. Az éveken át láncon tartott kutya!

Csökkentett a menü, de van mit ennünk.A sonkát fájlaljuk, nem mertünk venni. Ez van. Azért nyugalomban így is eltelik az ünnep. 

Mindenkit áldott, örömteli húsvétot kívánok a hátralévő időre.
 

Változások

Az elmaradás ...

ő az átültetett, s előtte elnyomott Weigela Alexandra. Jól érzi magát, hajt.

Ő dúsan virágzik, maga a csoda.

S ami elkészült: a tüzelő fogadóhelye, a faház előtti támasz, ügyes volt az emberem. Közben szárad a dió is. Évek óta nem volt diónk. S ami nem látszik, a faház előtt beültetésre került ez és az. Megmaradnak? Ez a jövő kérdése, azt tudom, hogy a hagymásoknak itt többnyire akadt " gazdája". A nem kívánt kategóriából.

Úgy Látom ő egy megbolondult, évek óta nem hajtott szerelemvirág. Most bújik ki  földből...

S hogy ő ki lehet? Fogalmam nincs. Hagymás. Ő is megbolondult, a meleg előcsalta.

 

Ez is, az is

 Két napja süt a nap, a karomon meglátszott az este az órám helye, ahogy a padon olvasgattam délután. A zöld tulipánok idén nagyon hozták a formájukat, még soha ilyen pompásak nem voltak.

 

 

S itt már az elmúlásuké a fotó:

 

 

Az íriszek most kezdenek virágozni,

 

a haranglábak

 az imádott illatos fűszercserje

az első díszhagymák

 az egyetlen gyöngyvirág, hogy azért nagyon el ne bízzam magam a tobzódás miatt

az illatos viola

 s az oly szerény és kedves festőlen, a Lencsi

 

ma reggel pedig pókhálók köszöntöttek a vizes kertben

 

s a labdarózsa bokra is pompájában van

 S e sok szépség simítja le az oly vigasztalhatatlan lelkem. Nehezen teszem túl a magam a sok szenvedésen és fájdalmon amit ez a kuka Cirnyó okozott magának. Tudom állat, akkor is. Hisz eddig is oly sokat tettünk érte. Viszont Kutyafülű Aladár egyre jobban feltalálja magát , mint új retikül. Már amikor "sürgős feladatai" éppen megengedik neki az itthonlétet.

S jöjjön a könyvajánló! Monarchia-krimik a sorozat neve, történelmi krimik. Imádtam őket. A nyomozást egy Freud tanítvány pszichiáter segíti, s mindegyik kötet az adott témában történelmi, kultúrtörténeti hátteret is ad. Letehetetlenek. Számomra.