Két napja süt a nap, a karomon meglátszott az este az órám helye, ahogy a padon olvasgattam délután. A zöld tulipánok idén nagyon hozták a formájukat, még soha ilyen pompásak nem voltak.
S itt már az elmúlásuké a fotó:
Az íriszek most kezdenek virágozni,
az imádott illatos fűszercserje
az egyetlen gyöngyvirág, hogy azért nagyon el ne bízzam magam a tobzódás miatt
s az oly szerény és kedves festőlen, a Lencsi
ma reggel pedig pókhálók köszöntöttek a vizes kertben
s a labdarózsa bokra is pompájában van
S e sok szépség simítja le az oly vigasztalhatatlan lelkem. Nehezen teszem túl a magam a sok szenvedésen és fájdalmon amit ez a kuka Cirnyó okozott magának. Tudom állat, akkor is. Hisz eddig is oly sokat tettünk érte. Viszont Kutyafülű Aladár egyre jobban feltalálja magát , mint új retikül. Már amikor "sürgős feladatai" éppen megengedik neki az itthonlétet.
S jöjjön a könyvajánló! Monarchia-krimik a sorozat neve, történelmi krimik. Imádtam őket. A nyomozást egy Freud tanítvány pszichiáter segíti, s mindegyik kötet az adott témában történelmi, kultúrtörténeti hátteret is ad. Letehetetlenek. Számomra.
