Oldalak

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ünnep. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ünnep. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. április 9., vasárnap

Reggeli séta

borús időben, megelőzendő a későbbi esőt. Mire hazaértünk eltűnt az eső az előrejelzésből. Viszont hol borult, hol a nap sütött, s meleg lett. Bolond, áprilisi bolond időjárás.

 

A fenti fotókon erdőtisztítás látható. A vadvirágok pedig tobzódnak, igaz szellőrózsát nem fotóztam, megillette volna.





Medvehagyma gazdagság.

Ez az általam elnevezett Bermuda háromszög, itt mindig kavar, tördel a szél fákat, ágakat.

Itthon vagyunk, unokáinknál a nagyszüleik vannak, másik fiam pedig ilyen esős időben!!! nem jön ki. Ez van. Elvagyunk hármasban, mint máskor. Szegény Megsi, ha viszem sétálni, -pedig megyünk mindennap szélben, csepegő esőben, legfeljebb a hossza változik-, tombol az örömtől, alig tudom a hámot feltenni, hogy megyünk, indulunk. Az utcában minden kutya tutul már, mert nagy ugatással adja örömét a falu tudtára. Az éveken át láncon tartott kutya!

Csökkentett a menü, de van mit ennünk.A sonkát fájlaljuk, nem mertünk venni. Ez van. Azért nyugalomban így is eltelik az ünnep. 

Mindenkit áldott, örömteli húsvétot kívánok a hátralévő időre.
 

2022. december 27., kedd

Járok a kertben,

 fel-le, fel.le. Ahogy évek óta csinálom fájdalmamban, örömömben, bezártságban, fáradtan, vagy mert muszáj. A beteg állatodat mozgatni kell, hátha jön veled, mozdul ő is. Aztán ahogy ereje csökken, hagyja el a köröket, a kinti kertet, a benti kertet, az életet.

Az ünnepet is járkálással töltöttük a környéken. Ahova előszörre utaztunk volna a családon belül kérték, s indokolták, hogy miért ne menjünk. Tiszteletben tartottam  a kérésüket, nem ólálkodtam oda  kertek alatt sem. A lényeg: a tisztelet, elfogadni a másik ember kérését, s csakazértis nem keresztül verni a saját akaratunkat.

Így az út közbeni utak is elmaradtak, mert egyetlen ebéd miatt 25 ezer forintos benzinköltséget kifizetni luxus. Luxus önmagában, luxus mikor nagyon beszorult anyagi helyzetben vagytok, s luxus mert túlköltekeztetek, mert az élet elétek rajta a kényszer szülte helyzetet.

Fenyőnk sem lett volna, ahogy szaloncukor sem volt nálunk, de az utolsó pillanatban valaki, egy jótündér adott nekünk, egy számára régi, kidobásra szánt műfenyőt. Ez számunkra a boldogságot jelentette,mert az ünnep fenyő nélkül nem az igazi. S számunkra maga a csoda volt. Nálunk nincs ajándékozás, az eltelt években a benzinköltség vitte el az ajándékok árát. Két nap alatt végigjárni fél országot nem olcsó mulatság, valahol a nadrágszíjat meg kellett húznunk. Ez most nem panaszkodás, inkább tények, s leginkább kiszakadt belőlem. 

Viszont volt az ünnepnek egy nagy ajándéka, egy korábbi rendelés megérkezett:

@csutkailda készítette, s tudtuk, hogy ő lesz a közös karácsonyi minden számunkra. Hogy fa is lett hozzá, végtelen volt az örömünk. Számomra ajándék volt a 3 napi pihenés, hogy nem kellet főznöm, hogy olvashattam, a séták tó mellett s a közeli erdőben. Ahol, s mindenhol az őrült fakivágásokkal szembesül az ember.

 

 

 

 

S séta a tó körül, vagy inkább annak egy része mellett, ahol már jártunk, legfeljebb más oldalát megismerve. S sokan gondolkodtak hozzánk hasonlóan.








S útközben a gyerekemnek is készítettem "karácsonyfát", mire hazaér várja egy icipici ünnepi hangulat.



Összeségében ez egy szép ünnep volt, békés, nyugodt. Még sok ilyenünk legyen! S ahogy az lenni szokott tegnap délután találtam néhány karácsonyi filmet, mert amik elém kerültem percek után felejthetők voltak. Egyszerűen elkeseredtem ilyen az ünnepi filmek felhozatala? Az igazi nagyokat, már fejből tudom idézni, újakra vágytam.


2016. december 30., péntek

Karácsonyból

emeltem ki egy-két fotót. Mit a kedvessége, mit a szeretete, mit a poénja miatt.


Az unokák sütötték, kicsit csorba, de a lényege nem ez.

A nagy vágyam, még mindig. Örül a gyerek...

Az unokám verse




Ezt a képeslapot pedig csak úgy.Tán a hangulata miatt. Azt tudni kell, nem volt fenyőfánk. Az ember néha mérlegel, van amit előtérbe helyez, van amiről lemond. (Karácsony fa nélkül kissé nem Karácsony.) Az életemben voltak ilyen helyzetek, amikor dönteni, s elengedni kellett. Csak az ünnep estjén voltunk itthon, aztán utaztunk. 350 km, 150 km és 200 km. Naponta. Sok, állandó úton lét. Sok. Így is, meg úgy is. Viszont találkoztunk, jelen voltunk, ünnepeltünk, beszélgettünk, örültünk egymásnak.

A cukorka történetét még elmesélném. Ajándékba kaptam, s elfeleztem, tudtam, hogy a kislányok (ketten) örülnek neki, a pici meg nem eheti. Igen ám, de a pici, ahogy meglátta, felkapta, s betömte a szájába. Valaki cukorka nélkül maradt. Megígértem, hogy levélben küldöm neki az ellopottját. Nekem csak egy marad.  Így jártam. S még így is jól jártam, nekem is jutott. A szeretetcukorból.