emeltem ki egy-két fotót. Mit a kedvessége, mit a szeretete, mit a poénja miatt.
Az unokák sütötték, kicsit csorba, de a lényege nem ez.
A nagy vágyam, még mindig. Örül a gyerek...
Az unokám verse
Ezt a képeslapot pedig csak úgy.Tán a hangulata miatt. Azt tudni kell, nem volt fenyőfánk. Az ember néha mérlegel, van amit előtérbe helyez, van amiről lemond. (Karácsony fa nélkül kissé nem Karácsony.) Az életemben voltak ilyen helyzetek, amikor dönteni, s elengedni kellett. Csak az ünnep estjén voltunk itthon, aztán utaztunk. 350 km, 150 km és 200 km. Naponta. Sok, állandó úton lét. Sok. Így is, meg úgy is. Viszont találkoztunk, jelen voltunk, ünnepeltünk, beszélgettünk, örültünk egymásnak.
A cukorka történetét még elmesélném. Ajándékba kaptam, s elfeleztem, tudtam, hogy a kislányok (ketten) örülnek neki, a pici meg nem eheti. Igen ám, de a pici, ahogy meglátta, felkapta, s betömte a szájába. Valaki cukorka nélkül maradt. Megígértem, hogy levélben küldöm neki az ellopottját. Nekem csak egy marad. Így jártam. S még így is jól jártam, nekem is jutott. A szeretetcukorból.
Éppen írni terveztem,hogy ezt a verset még eddig nem ismertem.Az unokád írta-jól értettem?
VálaszTörlésCsodaszép a füzeted!
És igen! A mézeskalács,amit a gyerekek sütöttek:mindent felülmúl.:)
Mónika,ő írta, gondolom valami ének szövege belejátszhatott, de akkor is ő.
VálaszTörlésNocsak, valami tán van a levegőben... Napok óta kínlódom én is valami nátha-félével...Se nem írok, se nem olvasok....(pedig nem is magyar nemes vagyok...)
VálaszTörlésMost próbálom pótolni az elmaradásaimat.....
Megható a kis vers - szívből kívánom, hogy a gondolatai ilyesféle leírása adjon neki annyi örömöt, mint nekem adott....
És képzeld, 72 évesen megkaptam életem első olyan "hullahavas-télapóját"- mint a tiéd ! - Úgy örültem, pláne, mikor kiderült, hogy sajátkezű gyártmány !!!
Igen, a saját kezű, ez itt a lényeg, s a szívhez szóló!
VálaszTörlés