Oldalak

2022. december 27., kedd

Járok a kertben,

 fel-le, fel.le. Ahogy évek óta csinálom fájdalmamban, örömömben, bezártságban, fáradtan, vagy mert muszáj. A beteg állatodat mozgatni kell, hátha jön veled, mozdul ő is. Aztán ahogy ereje csökken, hagyja el a köröket, a kinti kertet, a benti kertet, az életet.

Az ünnepet is járkálással töltöttük a környéken. Ahova előszörre utaztunk volna a családon belül kérték, s indokolták, hogy miért ne menjünk. Tiszteletben tartottam  a kérésüket, nem ólálkodtam oda  kertek alatt sem. A lényeg: a tisztelet, elfogadni a másik ember kérését, s csakazértis nem keresztül verni a saját akaratunkat.

Így az út közbeni utak is elmaradtak, mert egyetlen ebéd miatt 25 ezer forintos benzinköltséget kifizetni luxus. Luxus önmagában, luxus mikor nagyon beszorult anyagi helyzetben vagytok, s luxus mert túlköltekeztetek, mert az élet elétek rajta a kényszer szülte helyzetet.

Fenyőnk sem lett volna, ahogy szaloncukor sem volt nálunk, de az utolsó pillanatban valaki, egy jótündér adott nekünk, egy számára régi, kidobásra szánt műfenyőt. Ez számunkra a boldogságot jelentette,mert az ünnep fenyő nélkül nem az igazi. S számunkra maga a csoda volt. Nálunk nincs ajándékozás, az eltelt években a benzinköltség vitte el az ajándékok árát. Két nap alatt végigjárni fél országot nem olcsó mulatság, valahol a nadrágszíjat meg kellett húznunk. Ez most nem panaszkodás, inkább tények, s leginkább kiszakadt belőlem. 

Viszont volt az ünnepnek egy nagy ajándéka, egy korábbi rendelés megérkezett:

@csutkailda készítette, s tudtuk, hogy ő lesz a közös karácsonyi minden számunkra. Hogy fa is lett hozzá, végtelen volt az örömünk. Számomra ajándék volt a 3 napi pihenés, hogy nem kellet főznöm, hogy olvashattam, a séták tó mellett s a közeli erdőben. Ahol, s mindenhol az őrült fakivágásokkal szembesül az ember.

 

 

 

 

S séta a tó körül, vagy inkább annak egy része mellett, ahol már jártunk, legfeljebb más oldalát megismerve. S sokan gondolkodtak hozzánk hasonlóan.








S útközben a gyerekemnek is készítettem "karácsonyfát", mire hazaér várja egy icipici ünnepi hangulat.



Összeségében ez egy szép ünnep volt, békés, nyugodt. Még sok ilyenünk legyen! S ahogy az lenni szokott tegnap délután találtam néhány karácsonyi filmet, mert amik elém kerültem percek után felejthetők voltak. Egyszerűen elkeseredtem ilyen az ünnepi filmek felhozatala? Az igazi nagyokat, már fejből tudom idézni, újakra vágytam.


1 megjegyzés:

  1. Rossz érzés, hogy a tervetekről le kellett tenni, pláne, igy az ünnepek előtt, ráadásul, hogy nem Ti miatattok...Igazad van, tiszteletbe kell tartani más érzését, véleményét, mégha rosszul is esik...Ez az átkozott anyagiak... határokat szabnak...Sajnos nagyon attól függ, melyik oldalon áll az ember, úgy hangzik el a vélemény is...Olvasom naponta...Ilyenkor forr az agyam, most bele sem mennék.
    Nagyon szép fotókat készítettél, csak ne szembesülne az ember mindig az erdőirtásról...Mi lesz ennek a vége... nem hiszem hogy jó sül ki belőle.
    Azért jó, hogy pihenhettél, sétáltál, olvastál, lényegében azt csináltad. amit szeretnél...
    Kedves Anikó, minden jót kívánok... Boldog új évet, jövőre ugyanitt...!

    VálaszTörlés