Esett, Esett, ESETT

Ha eső nem is esett az árnyékok csodásak, a tavalyihoz képest kicsi virágokon. Léggömbvirág.A fenti kettő.

Aztán, ma éjszaka eleredt az eső. Tegnap nehéz nap volt. Csúcsként, este a szomszéd ház előtt az árokba becsúszott egy autó. Kiderült, hogy a szomszédasszonyomra szerdán rátörték az ajtót, mert feltűnt a segítőjének, hogy nem látta. Ott feküdt órák óta combnyaktöréssel. A férje fekvőbeteg. Sarokház, a másik utca felől szállították el. Nem hallottunk semmit, az ember ugyebár  kora délután bezárkózik. Ott dolgozott, szó szerint reggeltől estig ebben a hőségben a kertben. A vője szereti a korai burgonyát... Meg az évtizedes beidegződés.  Az az ember, aki nem tud leállni. Sajnálom. 

Ezek ma reggeli eső utáni fotók. Annyira, de még annál is jobban kellett az eső.

A leveitől megfosztott rózsakapu ontja a rózsákat.

 

Idén törpévé lettek a Canna virágok, amik máskor embermagasak voltak.

 

Ez is, az is

" Eredetinek születtél, nem tökéletesnek." Nagyon betalált nekem ez a mondat.

Szenvedek, mint a kutya. A kutya sírját meg "sírrablók" ássák ki folyamatosan. Az uram körbecövekelt kis cövekekkel, a kicsit is szétszedték egy sarkon, most karózva van.

A csendes nyugvóhely a fűz alatt...

Amúgy épülnek a borzvárak sorra a kert alatt. Az utolsó behatolás kis állatot sejtet. Aztán ki tudja?

A kert pedig tikkad és küzd, ahogy az ember is.

2.41

 az idő, éjfél óta nem tudok elaludni. Kezdtem egy korty pálinkával, engem elvileg ennyi kiüt. Most nem. Aztán ettem, rá ittam meleg tejet, Méz nélkül, mert cukros. Nem használt. Vettem be fél altatót, oda se neki. Ittam rá fél deci bort, tudom, tudom, nem érdekel. Azt mégis megettem egy kanál mézet, s levendula cseppeket cseppentettem a párnámra. Az alvás kacagott rajta. Aztán ismét bevettem egy fél altatót, s most itt kínlódok, de értelmes olvasásra képtelen vagyok, tán írásra is.

Holnap szedik ki a varrataim. Ideges vagyok miatta? Egész nap robbanás közeli állapotban voltam , amúgy is. Nem tudok balra fordulni az ágyban, a zúzódás miatt, pedig hason alvó vagyok. A másik irányban a sebesült térdem miatt nem tudok jól feküdni. No, de ez egy hete így megy. S reggel szól az ébresztő, mert varratszedés előtt ügyintézés lesz. A fenébe.

Telnek a napok,

 a napos napok. Hiába reménykedik az ember esőért, ide nem ér, pedig még annál is inkább kellene. 

A kert locsolásába befogtam az uram, azt hiszem még így is többet teszek az elfogadhatónál.  Nehéz, ha kiesik a ház asszonya. 

A lábamat elviselem, kissé sántítva, főleg, ha fáslizva na, de úgy kell tartanom, csak éjszakára tekerem le. Ha nincs bemerevítve a lábam a mozgás is könnyebb. Viszont a bal oldalam fáj, ágyban szinte nem is tudok fordulni. Jól meghúztam magam.

A szomszéd teleken fűnyírás volt. Megjött a segítség is.

 

Öt évig tartó könyörgés, levelezés, telefonálás, email-ezés, stb. után kitakarította

 az önkormányzat a két ház közti dzsumbujt. Egy fát, fiatalt otthagytak. Nem értem, nem látnak mit takar, mi árnyékot ad megint, ha megnő, az amúgy sem szabvány szerinti távolsága épült házak között? Minden esetre megköszöntem az illetékesnek. (Megjegyzem a ház körül az évek során mindent fát, bokrot, tuját, főleg a keleti oldal árnyékolóit levágtak, amiért könyörögtünk, azt nem. Isten ill. az emberek vagy tisztviselők útjai kifürkészhetetlenek. Vagy mások a szempontjaik, vagy...???)

Imádom amikor egy-egy más növény betéved idegen helyre.

Állati dolgok

 

Egy macskában az a jó, hogy lefekszel, lábadat pihentetni, s elbarikádozod magad. Ő pedig a szokásos lendületével rád ugrik. No nem a beteg részre, egy centivel alatta. Micsoda érzéke van ezeknek az állatoknak!

 

Ő pedig a postaládába betévedt csiga. bemászott, de kijönni már nem tudott. Feltalálta magát. Szétrágta a szóróanyagot. Éhen nem halt, az már biztos.

 

Mára

 Fölépíteni
és belakni magamat
napmintnapmintnap.

Fodor Ákos 

 

A körtefa Pityerszeren található, a padok közt, a völgy előtt. Régen hatalmas volt, öreg társai vették körül emlékeim szerint, Őrizték a tájat, a látványt, az alatta legelésző teheneket. Aztán telt az idő, megöregedett, megcsonkították. Az élet, ha fáé is, de élni akar. Itt a példa. Szeretem. Néha rám jön, hogy látni kell őt. Ilyenkor autóba ülünk, nyáron késő délután, hogy zárás után érjünk oda, leülök a padra. Élvezem a csendet, a nyugalmat, a nyárt, s mélázom.

A bajban párosan szép az élet

 Tegnap megcsúsztam hazafelé jövet apró kavicsokon, amelyeket az eső sodort le, az autók pedig az út szélére. Már csak hatalmas esés után a földön vettem észre magam. Megrántva a bal oldalam, szétszakítva a térdem. Varrással megúsztam törés nélkül. Milyen csodálatos! Viszont nagyon dagadt. Természetesen az egészséges térdem. Most aztán töröm a fejem, ha lüktető lábbal felállok, hogy melyikre is támaszkodjam? 

Némi búbánatos fotók, abból az időből. amikor a felhőkből csepegett az eső.