Állatok Világnapja

A teljesség igénye nélkül. Miskáról, az ÖRÖK MACSKÁ-ról, most nincs fotó.

Zsebi

Cirnyó és Öregasszonyka

A Mózsik

s végül ismét Asszonyunk

Itt már Aladár is a miénk...
 

 

 

Aludni csak az ölemben tudtak

 

Cirike, elvesztése még mindig nagy fájdalom. Nagyon a szívemhez nőtt.

Állati dolgok

Ha az itatón ilyen cseppek vannak tudható, hogy madár járt ott. Vajon miért tűntek el a kertből? Kutyafülű Aladár miatt? Viszont ő sokszor úton van. Véletlenül derült ki. Elnéztem a korhadó fatörzsön szorgoskodó darazsat, szinte cuppogott ahogy szedte ki a fát, szedte , bontotta falatokra. Aztán mert az itatón is ott voltak csak utánanéztem, kik is ők? No, meg a kertben is feltűntek a megkezdett gyümölcsökön.

 Lódarazsak. Az is feltűnt, hogy a tetőn nagy a zsongásuk a kúpcserép alatt. Az ember ment fel megnézni, s talált egy 50x30 centiméteres fészket. Az utólag derült ki, hogy másik is volt ott. Mivel a leírások róluk elég riasztók voltak hamar hívtunk darázsirtót. Ők aztán annak rendje módja szerint el is intézték őket, a fészkeket. Szerencsére szóltak, hogy egy ideig még nyüzsögnek. Ez 3-4 napot jelentett, mára elmentek. Remélem örökre, s tán a szomszéd háztetejének sarkáról is, mert ott kezdtek új otthont keresni.

Eszméletlen az állatvilág, honnan tudták? Mert ismét isznak, s fürdenek nálunk a madarak. Amikor a szomszédok visszavitték a menhelyre a fegyelmezhetetlen kutyát, mikor elindultak a városba a mi macskánk már a kerti asztalukon volt, ott napozott. Honnan tudta? 

No és a vágyam? Egy kutya. Mutattak egy menhelyre visszavitt kutyát, méretre megfelelőt, tetszett volna is, de második idős gazdája hagyta cserben. Hogy merjen az ember így bevállalni egy állatot? Szerencsére egy jó gazda megszánta, magához vette. S van  náluk egy kis vörös spitz. Zsebi is spitz volt. Nagyon szerettem őt, társunk volt sok utunkon. Hiányzik. Hiányoznak a közös mászkálások vele, amivel mindketten jól jártunk. Így nehezen mozdulok ki. S az ember a süteményt is nyugodtan kiteheti az asztalra, székre az udvaron, nincs aki megegye onnan. (Természetesen nem neki került oda...) Hát élet az ilyen kutya nélküli élet?

Állati dolgok

 

Egy macskában az a jó, hogy lefekszel, lábadat pihentetni, s elbarikádozod magad. Ő pedig a szokásos lendületével rád ugrik. No nem a beteg részre, egy centivel alatta. Micsoda érzéke van ezeknek az állatoknak!

 

Ő pedig a postaládába betévedt csiga. bemászott, de kijönni már nem tudott. Feltalálta magát. Szétrágta a szóróanyagot. Éhen nem halt, az már biztos.

 

Amikor a hóhért akasztják

 A múltkorokban én is vigasztaltam Orsit, most én szorulnék rá. Az a baj, én nem tudok sírdogálni. Ez rossz, nagyon rossz, mert történjen bármilyen tragédia, az embert hidegnek és érzéketlennek tartják (ma már nem érdekel), pedig az, hogy nem tudom magamból kiadni, s az emberben dolgozik a feszültség, a gondok, annál rosszabb nincs. Ráadásul még aludni sem tudsz, tehát fél éjszakát próbálod magad sikertelenül altatni.

Fiam elmegy külföldre dolgozni, hirtelen jött, megy. Ez öröm, csak vannak háttér körülmények, azok miatt aggódom. Viszont felnőtt férfi, ő tudja, meg nem is hallgat az emberre. Az agyam akkor is jár, bízzunk benne (másként nem is lehetne), hogy minden rendben lesz.

 A ház előtti virágaink, csak most, csak tavasszal, aztán jönnek  a zöld szürke hétköznapok. Viszont most jó és öröm hazaérkezni.

 Vendégünk is volt, biztos többször is, délután is repültek hazafelé, párban. Aggódtam a villanypásztor miatt, mellette sétált, de nem ment neki. S még Zsebi sem ugatta, zavarta el.

Őúrfiságát a szomszédban fotóztam. Ott jár haza, hogy aztán a kerítés résén átbújva már itthoni területen legyen. Miután végigkutatta az anyamacska és kölykei (szerintem) nyomát, kiült az épületes látványt nyújtó budi mögé, s nézelődött.  (Mi meg már nem tudunk mit kitalálni, hogy a látványt kiiktassuk. Ezért akartunk nádat húzni.Van ott borostyán, lonc és szőlő  a kerítésre futtatva, de hárman együtt nem érnek egyet. Van pár fiatalka fagyal is. Fiatalok, majd pár év múlva takarhatnának, ha a budi addig még kihúzza. Erősen dűl hátrafelé. Miért nem bontják el, nem is értem.)

Aztán volt ma eső, éppen amikor sétálni indultunk Zsebivel, nem értette miért húzom vissza. Később a nap minket is kicsalt, s sétánkat meleg sugaraival kísérte. Ránk fért. A melege, a fénye.

S közben hatalmas felfedezést tettem. Sütöttem rebarbarás-almás morzsasütit. Rájöttem ez a lusta asszony rétesének kanadai változata. Akadt még tavalyról egy kis málna is, az sem rontotta el.

A sok eső bedurrantotta a kertet, növények szinte napok alatt jönnek fel, bokrosodnak. Az áfonya virágban. Kicsi, de virágzik. 4-5 év után. Nem is akartam elhinni.

 

 S ha valaki kételkedett volna benne, hogy esett itt eső, íme a bizonyíték!

 

S akkor még egy filmet is hozzak. Az ötödik volt, amit nézni kezdtem, valamiért túlléptem rajtuk. Ez a történet megfogott: Anya, lánya, unokája.

Állatok

A fotók a múlt héten készültek. A fekete, aki esetleg vörös? Ahogy elnéztem a fotót kétségeim támadtak. Szóval ő a múlt heti verekedés hőse vagy elszenvedője? Mire találkoztunk a sebesült fül begyógyult, kicsit lekonyulva, vagy felfelé kunkorodva? A lényeg ferdén. Kaptam ötleteket: rókával verekedett, kutyával esetleg? Sosem fogom megtudni, s a nyakörv eltűnéséről, nyakról lekerüléséről sem lesz pontos tudásom. Azt viszont látom, azóta szedjük belőle a kullancsot. Szóval új nyakörv kell!

A gólya a hétvégén a Sághegy alatt egy faluban került lencsevégre. Ráérősen kereste  táplálékát egy kertben az előző napi nagy-nagy vihar után.

 

Ő pedig a házi kedvenc, sétáról hazafelé. Mindig kísérem, s felmerülhet a kérdés ki kit sétáltat? Ahogy mondani szoktam, nem a négylábúaktól féltem...