A múltkorokban én is vigasztaltam Orsit, most én szorulnék rá. Az a baj, én nem tudok sírdogálni. Ez rossz, nagyon rossz, mert történjen bármilyen tragédia, az embert hidegnek és érzéketlennek tartják (ma már nem érdekel), pedig az, hogy nem tudom magamból kiadni, s az emberben dolgozik a feszültség, a gondok, annál rosszabb nincs. Ráadásul még aludni sem tudsz, tehát fél éjszakát próbálod magad sikertelenül altatni.
Fiam elmegy külföldre dolgozni, hirtelen jött, megy. Ez öröm, csak vannak háttér körülmények, azok miatt aggódom. Viszont felnőtt férfi, ő tudja, meg nem is hallgat az emberre. Az agyam akkor is jár, bízzunk benne (másként nem is lehetne), hogy minden rendben lesz.
A ház előtti virágaink, csak most, csak tavasszal, aztán jönnek a zöld szürke hétköznapok. Viszont most jó és öröm hazaérkezni.
Vendégünk is volt, biztos többször is, délután is repültek hazafelé, párban. Aggódtam a villanypásztor miatt, mellette sétált, de nem ment neki. S még Zsebi sem ugatta, zavarta el.
Őúrfiságát a szomszédban fotóztam. Ott jár haza, hogy aztán a kerítés résén átbújva már itthoni területen legyen. Miután végigkutatta az anyamacska és kölykei (szerintem) nyomát, kiült az épületes látványt nyújtó budi mögé, s nézelődött. (Mi meg már nem tudunk mit kitalálni, hogy a látványt kiiktassuk. Ezért akartunk nádat húzni.Van ott borostyán, lonc és szőlő a kerítésre futtatva, de hárman együtt nem érnek egyet. Van pár fiatalka fagyal is. Fiatalok, majd pár év múlva takarhatnának, ha a budi addig még kihúzza. Erősen dűl hátrafelé. Miért nem bontják el, nem is értem.)
Aztán volt ma eső, éppen amikor sétálni indultunk Zsebivel, nem értette miért húzom vissza. Később a nap minket is kicsalt, s sétánkat meleg sugaraival kísérte. Ránk fért. A melege, a fénye.
S közben hatalmas felfedezést tettem. Sütöttem rebarbarás-almás morzsasütit. Rájöttem ez a lusta asszony rétesének kanadai változata. Akadt még tavalyról egy kis málna is, az sem rontotta el.
A sok eső bedurrantotta a kertet, növények szinte napok alatt jönnek fel, bokrosodnak. Az áfonya virágban. Kicsi, de virágzik. 4-5 év után. Nem is akartam elhinni.
S ha valaki kételkedett volna benne, hogy esett itt eső, íme a bizonyíték!
S akkor még egy filmet is hozzak. Az ötödik volt, amit nézni kezdtem, valamiért túlléptem rajtuk. Ez a történet megfogott:
Anya, lánya, unokája.
En siros vagyok rendesen..na nem olyan mindneki elott, sirni csak magamban szeretek, de eleg ha valaki nem olyan hanggal vagy nem vesz eszre valamit, nekem mar elindul...el tudom csak kepzelni milyen feszult lehet az, ha nem jon ki..egyszer lattam egy filmet, ahol a no direkt olyan musort, filmet nezett, sirni akart indok nelkul is..
VálaszTörlésA fiadnak sok sikert kivanok, remeljuk minden rendben lesz!!
Nagyon szep a kert, elol, hatul..it meg alig van valami, mert bar eso jott rendesen, de nincs ,meleg felenk.Egyelore marad is a huvos.
Nagyon orulok, hogy golyat lathattam!!! kedves vendeg:)
es a cicukanak is orultem, kuldtem egy simit!
Remelem jobban vagy, leszel lassan Aniko!
puszillak:)
Átadtam a tépett bundának Ágnes. Igazán itt is most az eső után indult be a kert, s sajnos a gazok is, amik, mert elutazom megvárnak. Látod, néha filmen azon sírok, ahogy írtad.
TörlésFestői he lyen van az otthonotok. Minden képet, tudósítást élvezek amit ide teszel.
VálaszTörlésLehet, hogy bután hangzik, de a kerted olyan ahol, csak úgy elpityeredhet az ember. A szépség látványától, a mulansdóság élményétől, az élettől. Aki nem tud sírni a saját bánatától az tud sírni csak úgy akkor mikor nem is számít rá.
Gondoltam rád a minap mikor Tóalmáson egy csoda házban jártam. Öreg ház volt tele emlékkel, gyönyörű 19.századi tárgyakkal és kifinomult ízléssel. Egy barátunk gondolkozott, azon, hogy megveszi és emiatt mutatta meg nekem. Sajnos az infrastruktúrája nem jó.
Györgyi, én, mi szeretjük, örömöt ad a munkák mellett és feltölt, öröm reggelente kimenni, nézelődni, töltődni a napra. Sajnálta a házat, ugye? Minden nehezen jön össze, tudom emlékszem, amikor kerestünk, s ez a ház, amikor már lemondtunk róla akkor sikerült.
VálaszTörlésOlyan jó, hogy ott bóklásznak a kerted végében a gólyák, ezt nem mindenki tudja elmondani a portájáról :)
VálaszTörlésA gyermekeink elhatározásához csak asszisztálni tudunk, drukkolni, hogy minden rendben legyen vele, körülötte.
Nagyon nehéz, nekem rettenetes volt az az egy év is, míg kiküldetésben volt, de tudtam, hogy hazajön egy év után...aztán jött a feketeleves, hogy összeköltözik a német párjával. Mit is tehetnék? a világon semmit, csak imádkozok, hogy boldog legyen s ha Ő az lesz, akkor én is!!!
Orsi, semmit nem tehetünk, legfeljebb próbáljunk nem aggódni, mert felesleges. Apám mindig azt mondta, ami megvan írva az következik be, megtapasztalta, mikor társai meghaltak körülötte. Volt, hogy az ő gépével ment fel valaki, mert őt levették róla, az illető már nem ment vissza. Ő meg 92 évet élt.
TörlésNagyon jó a gólya! Mikor Őrségben nyaraltunk, a "mi" kertünkben is mindig keresgéltek. Sok erőt, nehéz lehet biztos, ha így elmegy a gyerek...talán a skype, ezek könnyítenek...
VálaszTörlésNikimanó, ma is jött, mert a kutyák jeleztek, lent járt az erdős résznél. Tudod, mikor NY-ban élt a fiam állandóan MSN-en beszéltünk, vele közelebbi volt a kapcsolat emiatt, mint az itthonival.
TörlésÓ, a gólyádat én is irigylem - azért nem mindenki kertjében sétálgatnak...
VálaszTörlésNekem szerencsém van - nagyon könnyen sírok és bizony sírok is sokat. Honnan van az embernek ennyi könnye ? nem tudom. De megnyugtat, lecsendesít, habár semmit nem old meg....
Nem is tudom, hogy élném meg, ha gyerekem lenne, s messze költözne tőlem - akár csak pár évre is. Pláne "mindörökre". Nagyon nehéz dolog lehet, de sajnos tenni nem tud senki sem tenni az ellen, ami abban a bizonyos nagy könyvben meg van írva.
Muszáj megszabadulnod a feszültségtől, jól érzed, hogy csak magadnak ártasz vele. Tessék sírni, bömbölni, párnákat püfölni. És nem aggódni olyasmi miatt előre, ami még meg se történt. Fiad nagy, elengedted, útján van. Semmit nem tudsz megakadályozni, ha itthon marad, akkor se.
VálaszTörlés