Nagyszekeres, ahol a harangtornyot éppen felújították

"A Gőgő-Szenke patak által közrefogott kis szigeten épült a Boldogságos Szűz tiszteletére épített műemléktemplom. A település XII. század végétől ismert, elnevezése alapján királyi szolgálónépek, szekeresek lakták. A XV. századi késő gótikus stílusú épület eredetileg védelmi funkciókat is ellátott. Valaha fahíd vezetett a szigetre, s a XVIII. századig csak ezen át lehetett megközelíteni. Ekkor még a szigetet is palánk vette körül. A középkorban és a törökkorban is Nagyszekeres egy igen fontos kereskedelmi út mentén feküdt, amely az erdélyi és az északkeleti hegyi kereskedelmet közvetítette. Ennek következtében a viszonylag népes település sokat szenvedett, a 16. század végén és a 17. században többször is portyák áldozata lett. Egyetlen kivétel talán a kis szigetre épült templom volt, amely kiváló védelmet jelentett a kisebb portyák ellen. Az igazán jelentős támadásokat azonban sem a víz, sem a lakosság elszántsága nem tudta visszaverni. A települést 1717-ben a tatárok feldúlták, felégették, a templomba menekülőket mind egy szálig megölték. A pusztulás mértéke leírhatatlan volt. Az 1717-es tatár portya jellegében az 1241-es tatárjáráshoz hasonlított, a tatárok amerre jártak mindent felégettek, minden mozdítható javat elvittek, a faluban, a mezőn elfogott munkaképes embereket és gyerekeket rabszíjra fűzték, az öregeket és a templomokba menekülőket, a fegyverrel védekezőket az utolsó szálig megölték."

 " A nagyszekeresi templom szerkezete a gótikus korszak végének szatmári hagyományait mutatja. A hajóját és a szentélyét kétlépcsős támpillérek veszik körbe, déli és délkeleti homlokzatát osztósudaras gótikus ablakok tagolják. A templom nyugati homlokzatának tengelyében, a harangtornyot és a templomot összekötő épületrész alatt áll a kőből faragott, gótikus bejárati kapu."

 

 

 

 

  

 

"Ahhoz, hogy a középkori boltozatot rekonstruálni lehessen, az építészeti szaktudáson túl több tényező együttállására is szükség volt. A konzoloknak és a faloszlopoknak az egykori helyét szerencsére pontosan be lehetett azonosítani. A pontos beazonosítást az is segítette, hogy a kőfaragók az egyes elemek tetejére vagy aljára ráfaragtak egy azonosító számot, megadva a kőműveseknek, hogy melyik elemet a fal mely sarkába, illetve szakaszán kell majd elhelyezniük."

A boltozat mellett próbáltam az ablakok sokféleségét is megörökíteni.

 

 

"Nagyszekeresen a szószéket 1773-ban, a karzatot csak 10 évvel később készítette, de ugyanaz a mester, aki a Felső-Tisza-vidék legtöbbet foglalkoztatott festő-asztalosa volt: Vasvári Ódor Gábor. "

Az idézeteket a Középkori Templomok Útjáról másoltam.  Tudom a bemutatás tán túl részletes, s mégsem alapos. Van akinek még ez is sok lehet. Viszont, ha már belekezdtem, akkor mutassak meg minél többet, érdekesebbet. Ma már a szigetből kevés érzékelhető. Próbáltam "vizes fotót" is készíteni, nem jött össze. A lényeg nem is az lett volna. S sajnáltam a harangtornyot is, de tatarozták.